Angels & Airwaves – We Don’t Need To Whisper

A tájékozottság magabiztossá tesz mottót követve elsõ dolgom volt, hogy utánuk olvastam, hátha attól okosabb leszek. Tom, az énekes-gitáros mellett ismerõs lehet még a dobos: õ Atom Willard az Offspringbõl. Minõ meglepõ! Stílusukat pedig a Box Car Racer és dallamosabb Blink ötvözeteként emlegetik. Azt írták, hogy emo és alter rock keveréke, bármi legyen is az. Ezt követõen vettem a fáradságot, és letöltöttem…

Egy andalítóan semmitmondó intro, és némi, tökre érthetetlen háttérharsogás után egy perc környékén indul be a Valkyrie Missile fantázianévvel megáldott darab. Tom hangja ismerõsen cseng, a zene pedig csak a legvadabb rémálmaimban mutat rokon vonásokat bármelyik, eddig általam hallgatott hangszeres zenével. Jobban nem tudom körbeírni, de ez az egész A&A darab kong az ürességtõl. Nincs semmi baj, lássuk a következõt. It Hurts, tehát (ez) fáj. Mintha egy apró részlet elejéig beficcent volna valami Tom gitáros jóvoltából – talán egy riff-töredék az Always környékérõl? Lehetséges. Viszont minden más ezenkívül elhanyagolható. Továbbmegyek, élvezhetetlen. A Do It For Me Now-ban megmutatkozik egy-egy érdekesnek tûnõ ötlet, felvillanás jelleggel, de mire kifejlõdne, durván elveszik. Akárcsak a The Adventure-ban. Szóval négy lapos, jellegtelen, pittyegõs, visszahúzódó, igazi zenét mellékelõ nyúl-track után valahára következik egy élvezhetõ nóta is, a The War. Végre elhanyagolt füleim hallanak rendes, emberhez méltó gitárt is, nemcsak ilyen, mostanság írtóra menõ emo-közeli hathúr-nyávorgást. A következõ számokban is itt-ott befigyelnek dolgok a befejezõ Blink albumról, más egyéb pedig semmi. Tiszta lebõgés az egész. Egy halálraítélt próbálkozásként tudnám kategorizálni. Biztosan nem én vagyok a célközönség, meg Amerikában különben is most kezdett divat lenni ez az orrukba zselézek emo-style, úgyhogy valószínû én tévedtem… De azért mégis felteszem a kérdést: ilyen lenne a szimpatikusabbnak hangzó alter rock mûfaja? Lehet hülyeséget mondok, de én ennek kapcsán speciel a Kispál-ra meg effélékre gondoltam. Emo-sokat meg valósággal ki nem állhatom, úgyhogy nálam az A&A rövid pályafutását elég hamar a Lomtárba végezte…