Darkenstone - Melodeath mindhalálig
Aki szereti a COB-ot, és egyáltalán a melodeath muzsikákat, garantálom, hogy élvezni fogja ezt az 5 számos EP-t. Az egész történet központi figurája és kezd?pontja Viking, azaz Kovács Erik, a budapesti Bastards Of Bodom f?nöke. Aki járt már koncertjükön, az láthatta-hallhatta, hogy milyen összeszokottan, feszesen játszanak, és ez (meg Viking Bodom-imádata) érz?dik a Darkenstone bemutatkozó anyagán, amely 5 igencsak húzós dalt tartalmaz.
De nézzük, mir?l is van szó. A zene leginkább a kései Bodomra emlékeztet, a Blooddrunk lemezes hangzással, és ezzel akár be is fejezhetném a kritikát….DE.
Nem teszem, mert két dolog is van, ami kiemeli az „átlag” masszából a zenekart, illetve megóvja a lenéz? „Bodom nyúlás” skatulyától. Az egyik Zathureczky Zsombor billenty?játéka, mert szinte természetfeletti érzékkel találja el, hogy mikor, hova mi illik, grammra pontosan teszi oda magát minden dalban, és ugyanolyan virtuózan játszik, ahogy a nagyok a m?fajban. Másrészt az sem elhanyagolható, hogy amit hallunk a dalokban, az a lehet?ségekhez képest elég egyedi. A másik pedig Viking énekteljesítménye. Egész pontosan azért, mert nem visítozik olyan fárasztóan 4-5 percen keresztül, mint Alexi (igen, lehet rám dobálni a köveket, de szerintem így van), ? a mélyebb tartományban érzi kényelmesen magát. Sokkal kellemesebb a fülemnek ez a változatos, mélyebb hörgés/károgás. A gitárosokat is szeretném megdicsérni, mert a riffek/témák is igencsak jól sikerültek, minden dalnak van egy elég monumentális, Wintersun-os hangulata, nagyív?, élvezhet? és dallamos. Egyszer?en a Darkenstone egy olyan melodeath zenekar, ahol a zene inkább melodikus, mint szimplán csak death metalos durvulás meg agyatlan reszelés. Intelligens, na. Azt viszont, hogy inkább melodikus, abszolút dicséretként írom. Véletlenül se arról van szó, hogy Viking komáék valami nyálas p*nci metalt csináltak death stílusjegyekkel, mert ha ezeket a dalokat meghallanám koncerten, rohannék a színpad elé headbangelni, és garantáltan rommá ráznám a fejemet. Ami nagyon-nagyon tetszett, az az Engine Heart c. dal gitárszólója volt. Itt elkapott az „aztaku*vaaa” érzés, de úgy igazán. Viszont úgy érzem, az utolsó dal, a Dying Star lesz a banda himnusza, mert a leginkább az van egyben.
Ahhoz képest, hogy ez egy újszülött zenekar els? kiadványa, nagyon er?s! De azt megjegyezném, hogy jobban is rá lehetne feküdni a gitártémák pofozgatására. Mármint erre az epikus, dallamos irányra. A recept tehát így hangzik: 1 rész Bodom, 1 rész Norther, 1 rész Wintersun, további 5 rész az öt zenekartag, és kész is a Darkenstone. Nyugodtan lehetne még többet kísérletezni ebbe az irányba, mert ez így picit még bizonytalan stílusilag, de azért leviszi a hajamat már most is.
10/9 pont.
Zenekar:
Kovács „Viking” Erik – gitár, ének
Horváth Ronny - gitár
Wachal Péter- bass
Székely Ádám - dobok
Zathureczky Zsombor - billenty?k
Írta: Kárhozottak Királyn?je
