Szabó Balázs a Campuson
A Campus fesztiválon volt szerencsém interjút készíteni napjaink egyik legsikeresebb zenekarának vezet?jével, Szabó Balázzsal. Elöljáróban a múltjáról pár mondat.
Balázs gyermekkora óta zenél. Édesapja gitározott, szül?falujában, Tetétlenen pedig mindennapos volt az énekelgetés a zene és a tánc. Gitározni kezdett, majd hegedülni. Üt?hangszereken, kobozon, kavalon és furulyán is megtanult játszani. Els? népzenei élményeit lakodalomban szerezte még gyerekkorában, els? alkotásai pedig megzenésített - Pilinszky, Radnóti, Ady - versek voltak. Els? hivatalos lemezét, a Faludy György Testek vonzásában cím? albumot egy színészbarátjával készítette el és adta ki 2004-ben. Ezután Kecskemétre került, ahol megismerkedett K?házi „Fankadeli" Ferivel, akivel megalapították a Suhancos nev? formációt. Két nagysiker? albumot készítettek. 2009-ben a Suhancos feloszlott, és Balázs valóra váltotta egyik gyermekkori álmát: megalapította saját zenekarát, a Szabó Balázs Bandáját. Legismertebb dala Radnóti Bájolójának gyönyör? feldolgozása.
Itt a fesztiválon fellépésük el?tt beszélgettem vele:
- Balázs, milyen érzés neked itt Debrecenben fellépni?
- Mindig el szoktam mondani a színpadon is, hogy hazajövök, és ?szintén mondom, hazajövök. Itt voltak életem meghatározó els? élményei, gimnázium és az azt követ? évek. Aki betöltötte a 18-at az tudja, hogy ez nagy jelent?séggel bír, egy kicsit eldönti, hogy mi lesz az emberrel kés?bb, vagy nem. Nekem eldöntötte jó er?sen, szóval rengeteg köt?dés Debrecenhez, kalandok, az els? jazz klub, akkor még a Kálvin téren, füstös kocsmák, középiskola, Csokonai színház. Itt indult a színházi és a zenei pályafutásom is. Mindent itt kezdtem el tanulni és kilesni a szakmából. Azért jó er?s tíz évet lehúztam itt, azt gondolom, hogy ez egy olyan táptalaj volt, amely mind a mai napig elkísér. Mikor ide jövök, mindig jó érzés tölt el. Voltunk a Roncsbárban fellépni és a könyvhéten is játszottam egyedül és nagyon sokan eljöttek, megtisztel?, hogy a város így érdekl?dik a dolgaink fel?l.
- Tavasszal jelent meg a harmadik lemezetek Élet elvitelre címmel és elmondhatjuk, hogy nagyon sikeres, szeretik a szerzeményeidet. Hogyan születnek a dalok, mib?l merítesz, mi ad ihletet?
- Itt az a különös, szerencsés és szerencsétlen, áldásos és áldatlan állapot van, hogy mind a zene, mind a szöveg az én szívcsakráimból bukkannak el?. Nagyon fontos számomra a szöveg, hogy honnan merítek, az élet, amit élek éppen, természetesen. Nagyon sokat segít, hogy rengeteget olvasok, karbantartja az ember agyában azokat a kapcsolási rajzokat, amelyekb?l kijöhetnek olyan gondolatok, olyan szikrák, amikb?l aztán dal lehet és azt olyan formába önteni, hogy a legkifejez?bb legyen. Ez a szöveg része, zeneileg meg gyakorlatilag én elég sokféle zenét hallgatok. Nem csak zenét játszó, hanem zene szeret? ember is vagyok, van bennem az a pimasz, pozitív irigység, amikor jó zenét hallok jól játszani. Az életemben nagyon sok álom megvalósult, pl. hogy ha a heged?mön lejátszok egy dallamot és fölismerik, már boldog vagyok. De azóta szerencsére nagyon sok a „pozitív baleset”. Az is inspirál még, hogy nagyon sok féle m?fajú zenésszel dolgozom együtt. A zenekarban a csellista komolyzenész, a szólógitáros k?bányai és rocksulis, innen jön a zenébe kicsit a rockosabb történet, a basszusgitáros teljes mértékben metálrajongó, a dobos is vegyes vizeken mozog. Én meg vagyok itt középen, hol erre-hol arra mozdulunk ki. Innen van a zenének a magva is, hogy kicsit olyan keverék. Én alapvet?en szeretem a rockzenét is, a jazzt is, a népzenét is. Ugyanazt akarom átadni a színpadon, a dalokban el?adni, amit én is szeretek hallgatni, játszani. Így könyököl ki magának egy kis helyet a folk, a pop és a rock, így alakul a sorsunk és az életünk zeneileg.
- Milyen a kapcsolatod a zenei szakma „öregjeivel”?
- Szerencsére „bekeveredtünk” a szakmába és találkozhatom és megismerkedhetem olyan rock és egyéb zenei öregekkel, akik jóval régebben vannak a pályán, mint én. Jó érzés találkozni azokkal, akiket az ember gyerekkorában hallgatott. Jó tanulni az öregekt?l, mit-hogyan- miért és remélem mi is tudunk majd átadni ilyen dolgokat.
- Meg tudod fogalmazni, hogy milyen stílusú zenét játszatok?
- Ha pl. egy lemezboltban dolgoznék, a világzene polcra helyezném, de ez mégsem világzene. Nem is rockzene, de valahol nagyon is az, vannak dalok, amelyek a rock polcára tartoznak. Közben vannak hip-hop-os alapok is, különben meg népzene úgy, hogy nincs benne autentikus népzene. A többi népzenei elemet mi írjuk - rakjuk össze, emiatt olyan kísérletez?s, fúziós zene.
- A tények bizonyítják, hogy nagyon sikeres a lemez, rengeteg fellépésetek volt a nyáron, mik a rövid és hosszú távú terveitek?
- Igen, nagyon jó szél kíséri a lemezt, de egy kicsit izgultunk, mint amikor egy szül? el?ször engedi el egyedül gyermekét az iskolába és aggódik, hogy megölelik vagy megverik. Szerencsére eljutott az emberekhez és nagyon figyelik, szeretik. Így kel életre egy lemez, hogy van mögötte tartalom, azt gondolom, mindent beleadtunk annak érdekében, hogy jól m?ködjön, jól mutasson. Azt tudja pontosan jól mutatni, amit mondani szerettünk volna. Másik része a történetnek az emberek, a közönség, a zenekar barátai, családtagok, szeretteink és mindazok, akik tovább terjesztik a zenekar jó hírét. Nagyon jó érzés, hogy egyre több emberhez eljut a zenénk és koncertr?l koncertre látjuk, amint növekszik a számuk. Közeli terveink túlélni a nyarat, mert rengeteg fellépésünk lesz, koncertek, fesztiválok kisebb-nagyobb. Szeptemberben a M?vészetek Palotájában lesz egy önálló Radnóti estünk, melyre nagyon készülünk. Ez egy izgalmas nagy kaland, nehéz feladat és igazi kihívás számunkra. Szeretnénk helytállni, megfelelni már csak azért is, mert egyre nagyobb a reflektorfény fölöttünk és nagyobb a figyelem. Hosszú távú terveink között szerepel egy videoklip készítése, ügyes premierrel. Gondolkodunk közös zenélésen akár külföldi zenészekkel, amelyet már megpedzettünk az új lemezen. Remélem jöv?re tudunk új anyaggal jelentkezni.
- Zeneszeret? emberek olvassák híreinket, mit üzensz olvasóinknak, mint Szabó Balázs?
- Azt üzenem, hogy a potméter mindenki kezébe valahogy álljon meg, vagy feljebb – vagy lejjebb, legyen halkabb vagy hangosabb és segítse az életet ezzel a negatív vagy pozitív hullámzással szemben. És így azt gondolom, hogy a zene egy olyan társ lesz, aki soha nem hagy el minket. Jó zenehallgatást és potméter bitorlást kívánok!
- Köszönöm az interjút, további sok sikert!
A zenekar tagjai:
Acsády Soma - basszusgitár
Ferencz László - dob
Harangozó Sebestyén - gitár
Ölveti Mátyás - cselló
Szabó Balázs - ének, heged?, gitár, kaval
Duró Csaba