Ørdøg - Tíz fekete dal

A hazai modern metál egyik legnagyobb éllovasának számító Superbutt-ot is elérte sajnos a gyászos vég, ami bár nem hosszan tartó, er?ltetett agonizáció utáni kínos kimúlásban következett be, ahogy más nagyobb zenekar esetében, hanem inkább fogták magukat, és abbahagyták egy ponton. Megjegyzem, ekkor már eléggé eltértek a kvintesszenciájuktól, és ?szintén bevallom, nem is tudtam velük azonosulni.

Talán Vörös Andrisban is valami hasonló gondolat fogalmazódott meg, amikor gondolt egy nagyot, és életre hívta a régi-új társaságot, aki örömmel vetette bele magát a folyamatba, és készítette el ezt a tízszámos bemutatkozó lemezt. Aki már életében egyszer is hallotta a ’butt Szájon át c. magyar nyelven elkövetett kislemezét, azt nem érhetik meglepetések, hiszen alapvet?en arról van szó. Superbutt, magyar nyelven.

Ezért aztán a zenei rész hasonlóan hatásosan m?ködik, mint anno, talán csak egy kicsit finomodott vagy legalábbis jobban ügyeltek a díszítésekre, apróbb részletekre. Ami az éneket illeti, szerencsére megmaradtak Vörös András védjegyének számító, letagadhatatlan magas áriázásai, és most legalább szimplán értjük a dalszöveget. Nekem például baromira bejön, hogy a dalokban el?szeretettel bukkannak fel honi költ?kt?l kölcsönzött gondolatok, bújtatott foszlányok, amik nem egyszer emelik az amúgy is igényes fogalmazás fényét.

Felesleges lenne egy-egy dalt is kiemelni a tíz közül, mert mindegyik remekül sikerült, és persze nem igaz, hogy annyira fekete lenne az egész lemez, haha! Érdekességként megemlíthet?, hogy a dalok felében Takács Vilkó (Hollywood Rose, Ganxsta Zolee és a Kartell) segédkezett, az utolsó nótában pedig Nagy-Miklós Péter (Waczkor) szólózik, aki elvileg jöv?re él?ben is támogatni fogja a formációt a fellépések során.

Egy szó, mint száz: aki nem akarja az Ørdøg-öt a falra festeni, az mihamarabb szerezze be inkább a kiadványt, és hallgassa rojtosra! Superbutt fanok el?nyben, csalódás szimplán kizárva!

Murphy