Cavalera Conspiracy - Pandemonium

Murphy - 2015. január 18. vasárnap, 07:00    

Cavalera Conspiracy - PandemoniumAmikor Max nyilatkozatában rendre emlegette, hogy az új CC anyag egy hihetetlenül gyors és zúzós grindcore durvulat lesz, mit ne mondjak, nem kicsit lep?dtem meg. Persze err?l szó sincsen, viszont a démonikus z?rzavarról szóló lemez súlyos negatívumai ellenére is tartalmaz örömteli perceket hallgatójának, persze ehhez nem árt alaposan belevetni magunkat.

Reklám:

Ha hirtelen fel kellene idéznem, hogy Max Cavalera a Sepultura munkássága utáni korszakban mikor tett le az asztalra valami igazán tökös és értékelhet?t (értsd: kibaszott durva groove/thrash cuccot), akkor egészen a Soulfly Dark Ages, illetve az Omen korongjáig kéne visszamenni az id?ben, pedig aztán  jelentek meg t?le lemezek b?ven az utóbbi id?ben. Sajnos ezek min?sége (Killer Be Killed nev? kísérletez? superproject kivételével) elég kétségbeejt?re sikerültek, f?leg az utolsó Soulfly korong.

Ami a Cavelera Conspiracy-t els? két korongját illeti: Igorral pont ott folytatják, ahol anno a Sepulturával végett le, éppen hogy a dzsungel jelz?t vették csak ki ebb?l a groove-centrikus thraser produkcióból. Mostani anyagot fülelve viszont, mintha valahogy inkább az old-skool Sepultura-féle régi ?ser?t próbálták volna megidézni, csak amolyan mai formában.

Nos, akkor kezdem az ocsmány Külcsínnyel (és itt most nem a megállíthatatlanul terebélyesed? Maxra gondolok), hanem a coverre, amely nálam simán viszi az Év Legundorítóbb Borítója díjat. Következ? negatívum maga a Hangzás, így nagybet?vel. Ugyanis az egész sound olyan szinten botrányos, hogy nem is értem, hogy adhattak ki ilyesmit a kezeik közül 2014-ben, amikor a high tech elképzelhetetlen méreteket ölt. Persze, vissza akarták hozni az old-skool id?ket, azért szól ilyen karcosan bénán meg minden, de az akkor sem magyarázat arra, hogy miért van Max hangja annyira undorítóan széteffektezve, hogy néha komoly fejtörést okoz, hogy akkor most valójában ki is énekel rajta?! Ráadásul ez a durván elcseszett vokál hátul kullog valahol az alvégen, a gitárokat se hallani normálisan, ellenben a ritmusszekció baromi hangos. De akkor lássuk magát a dalokat.

Már rögtön az els? tételnél foghatjuk a fejünket, hogy mennyire rossz a sound, ennek ellenére valamilyen megmagyarázhatatlan okból mégiscsak üt a Babylonian Pandemonium! Ugyanez igaz a lemezr?l els?ként kiszivárogtatott Bonzai Kamikazee-ra, amelyt?l el?ször húztam a számat, majd pár hallgatás után megszerettem. Hangsúlyozom, van ezekben a nótákban valami mélyen lappangó sötét és ?si Cavalera-mágia, még ha gyaníthatóan a legtöbb témát az aranyat ér? Rizzo úr írta.

Ha továbbhallgatjuk az anyagot, ez a tény még inkább igazolást nyer, f?leg ami a szenzációsan szóló díszítéseket, és a nyakatekert futamokat illeti. Ezúttal Nate Newton, Converge basszusgitárosa a felkért vendégmuzsikus, akinek zenei közrem?ködése, valamint vokálja színesíti a cuccot. Szinte majdnem mindegyik dal magában hordoz valami egészen egyedi, különleges ízt vagy hangulatot, ami miatt szeretni lehet. Kivéve talán a Deus Ex Machina túlnyújtottsága okán keletkez? unalmas szürkeséget.

És, hogy a törzsi múlt még véletlenül se maradjon ki az anyagból, az utolsóként következ? Porra-ban azt is megkapjuk: kezdésnek laza berimbaou (a la Attitude), majd akusztikus pengetések és sámándobolás jön (tisztára mintha a Kaiowas köszönne vissza), majd pedig egy szempillantás alatt zúzásba váltanak. Hasonló koncepciót ugye már hallhattunk többek között a Soulfly - Tree Of Pain c. dalában, de amit itt és most lem?velnek, az akkor is zseniális! Eszméletlenül bejön, és vallom, hogy a korong egyik legklasszabbul összerakott nótája lett!

Nem tagadom, iszonyatosan vegyes a kép, mert hát magukat a démonikus dalokat élvezni lehet, csak hát át el kell rágnia magát az embernek a produkció súlyosan zavaró technikai részén, ami már biztos sokakat kiábrándított (vagy majd fog), de ha valaki kitartó, elnyeri a jutalmát. Mindenesetre azt kell, hogy mondjam Max mester, színpadi él? teljesítménye nagyon lapos, de hogy már a stúdióban sem tud semmi vokálisan brutálisat összehozni, az már kétségbeejt?. Maxi respect az öregnek, de lehet, hogy ideje lenne abbahagyni, ugyanis ebb?l már semmi jó nem sül ki. Régen túl van a csúcson.

CAVALERA CONSPIRACY diszkográfia:
Inflikted – 2008
Blunt Force Trauma – 2011
Pandemonium - 2014


Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez