Ignotus Enthropya - Solid Silver
Egy kifejezetten hosszú „téli álom után” (elég régóta nem írtam lemezkritikát), baromi kellemes feladat egy olyan míves és kifinomult anyagról írni, mint a budapesti székhely? Ignotus Enthropya bemutatkozó EP-je. Tömör ezüst. De hadd hozzak inkább egy GYU hasonlatot. Én inkább azt mondanám, olyan ez a zene, mint a mithril: csillogó, gyönyör?, légies, mégis törhetetlen és kemény. Nem is emlékszem, mikor varázsolt el utoljára így egy debüt anyag….
Van ez a zenekar, akikr?l megint azt sem tudtam, hogy léteznek. 2009-ben alakultak, a mostani felállás pedig 2014 tavasza óta alkot együtt, ha jól olvastam. Szándékosan írom azt hogy alkot, mert ezekr?l a dalokról csak a legnagyobb tisztelettel szeretnék szólni. Az egész EP-b?l toronymagasan emelkednek ki a Gerhes Ádám-Christian Alexander szerz?páros által jegyzett kompozíciók. Manapság rengeteg tehetséges gitáros van, épp ezért – ahogy én látom – az vált mérvadóvá, hogy mennyire tud valaki egyedi stílust kialakítani, és csak rá jellemz? momentumokat belevinni a játékába. Az említettek ezt b?ven teljesítik, épp ezért fel nem fogom, hogy mért nem lehetett hallani róluk eddig.
Az EP egy kellemes, középtempós, zongorás-heged?s Prelúdiummal nyit, ami egy pillanat alatt átcsap a nagyív? címadó dalba. Az egész anyagot is jellemz?en a középtempó uralja. Olyan zenekarok nevei villogtak közben a fejemben, mint a Wintersun, a ’Bodom, meg néhol egy kis Omnium Gatherum beütés… Gyönyör? melódiák váltakoznak gyors, kíméletlen riffekkel, és a tökéletesen kicentizett dobtémák szilárd alapot biztosítanak mindenhol. Nincs unalmas perc, nincs üresjárat, nincs semmi, amit feleslegesnek éreznék.
Az öt dal kivétel nélkül a kimagasló hangszeres teljesítmények, szélvészgyors arpeggio-k jegyében íródott, ami borzasztóan jól esik a jó zenét rég nem hallott fülemnek. A srácok valamit nagyon elkaptak ebb?l az északi melodeath hangulatból, és még egyedivé is tudták formálni. Abban szerintem mindenki egyetért, hogy ezt a m?fajt nagyon nehéz jól csinálni. ?k viszont teljesen jól csinálják. Ez az öt dal teljesen Ignotus íz?, és az az EP legf?bb erénye, hogy nem billen el a mérleg egyik irányba sem: nem akarja szétverni az arcod, nem nyomul a képedbe, és nincs is telepakolva ezerszer játszott szinti témákkal sem. Inkább eléri, hogy teljesen a hatása alá kerülj. Én személy szerint nem szeretem a túl szikár, oldschool death metalt, menthetetlenül melódia fan vagyok. Épp ezért mondhatjuk, hogy szerelmes lettem… nagyon rég óta nem akadt ilyen min?ségi, kiforrott anyag a kezembe. Legutoljára azt hiszem, a Wintersun Time I lemezén hallottam ilyen összeszedett és jól felépített, szépséges melódiákat. Hangzás, hangszerek, tudás: minden egységben van. A mikrofon mögött pedig a Teurgiából és Effrontery-b?l ismer?s Lédeczi Zsolt áll. Kell ennél több? Nekem nem. T?kön ülve várom a nagylemezt, és ?szintén sok sikert kívánok, mert nagyon nagy lehet?ség rejlik ebben a brigádban. Lehet is csekkolni ?ket az újév els? Ignotus buliján, 2015. márc. 19-én a budapesti Route 66 Baráti Klubban!
Könny? szívvel adok maximális pontszámot, a 2015-ös év els? 10 pontos anyaga nálam.
Írta: Kárhozottak Királyn?je
