Last Fire - Prométheusz könnye EP

Kárhozottak Királyn?je - 2015. február 11. szerda, 07:00    

Last Fire - Prométheusz könnyeIsmét egy pesti csapat els? anyaga akadt a kezembe, és szintén igencsak jó. Igazából ígéretes. A Last Fire névre hallgató formáció – azt kell mondjam – ösztönösen ráérzett dolgokra, és már a debüt anyaggal megtalálta a saját stílusát.

Reklám:

Nincs túlbonyolítva a történet, épp ezért tetszik. A Blind Guardian-Metallica - Machine Head szentháromságon nevelkedett gitáros srácok lelkesen hozzák a jó öreg szikár, heavy-thrash gitártémákat, csak valahogy epikusabbra kalapálva. Szerethet?, és eléggé headbang kompatibilis zene, minden gyermekbetegségével együtt.

Adott négy huszonéves srác, akik tizeniksz éve b?völik a hangszerüket, legyen az dob vagy gitár. A hangszeres teljesítménnyel nincs is semmi bajom, mert mindannyian nagyon tehetségesek. Hogy az elején túlessek a negatívumokon (leszek el?ször gonosz megmondó néni, aztán elb?völt kritikus), el kell mondanom, hogy leginkább az énekkel nem vagyok kibékülve.  Papa Hetfield óta tudjuk, hogy a gitáros-énekesnek sokkal nehezebb a dolga, mert egyforma színvonalon kell egyszerre két téren is teljesítenie. Sajnos Péterünknek ez még nem megy, mert nem tudja kell?képp megosztani a figyelmét. Nagyon dögösen gitározik, csak úgy, mint a másik bárdista, Becz Tamás. De az éneke képzetlen és er?tlen, meg mintha nem lenne ott fejben - vagy másképpen - nem élné át, amir?l énekel.  Vagy pedig jobban élvezi a gitározást. Szinte látom magam el?tt a koncerten, az a tipikus félszeg srác, aki kiszúr egy pontot a közönség feje felett és végig oda néz, mintha nem is embereknek játszana.  Ha pedig mégsem így van, bocsánatot kérek, de így felvételen hallva nekem ez az érzésem. Másrészt az sem tetszik, hogy némelyik dalban inkább kiabálja a szöveget, ami Lemmy-nek jól áll, de neki nem (meg helyenként túl s?r? és sok is, mármint a szöveg).  A legjobb szándékkal írom le, de sajnos ezek a legnagyobb hibái az anyagnak. Mindazonáltal nagyon kellemesen karcos, mély tónusú hanggal bír a kolléga. Érdemes lenne énekre gyúrni, a gitározás az nagyon megy!

De nézzük, mir?l van szó. Öt darab nóta szerepel az anyagon, amelyek közül sajnos csak az utolsó három m?ködik igazán, legalábbis szerintem.  A tévedések elkerülése végett az EP els? pár másodpercében kapunk t?zropogást és sas vijjogást is, hogy mindenki képbe kerüljön, ki is volt az a Prométheusz. Aztán rögtön jön a jó aprítós thrash nóta, a címadó Prométheusz könnye. Ez inkább pogó kompatibilis. Többször is végighallgatva arra jutottam, hogyha például egy klubban – nem ismerve a zenekart- a Vér, vagy az Ébressz fel c. dalokat hallanám el?ször, a pulton lév? sörömet is ott hagynám, és rohannék az els? sorba. Engem leginkább az EP harmadánál kezdett megfogni az anyag, az el?bb említett két dal miatt. Itt kezdett el összeállni az ének, a szöveg, a dallam, a gitárok, itt kezdett az az érzésem lenni, hogy egy Last Fire dalt hallok. Az Ébressz fel elején nyitó finom gitárpengetés, aztán az a jól eltalált refrén, ahol Péter végre énekel (és nem kiabál), és az énekdallam szépen ráfekszik a zenére… Huuuh, engem nagyon eltalált.

Összességében egy nagyon biztató, inkább thrash jegyében fogant anyagot kapunk a Prométheusz könnye képében. Zakatoló, pontos dobtémák, harapós riffek, úgy ahogy kell. Remélem, sokat gyakoroltok majd, és igyekeztek jobban összehangolni az éneket, szöveget, meg a zenét, mert ott van bennetek a dög és a t?z. Nagyon is. Nálam ez egy er?s nyolcas.

Pont: 10/8

Írta: Kárhozottak Királyn?je



    Megosztás:
Címkék: Last Fire
Szólj hozzá a cikkhez