Heep Freedom - Ifjú titánok a nagyok nyomában

Kárhozottak Királyn?je - 2015. március 30. hétfő, 19:42    

Körmendi Roland - Heep FreedomMondják, hogy a spontán bulik a legjobbak… Az egyik múlt szombati élményem abszolút igazolja ezt. Egy teljesen érdektelennek induló koncertb?l végül is maradandó élmény lett, és ez egyedül az el?zenekar érdeme. A Piramis vendégeként fellépett Uriah Heep tribute csapat (és karizmatikus énekese) annyira magával ragadta a közönséget (és engem is), hogy egyszer?en muszáj volt megkínálnom egy interjúval Rolandot. ? pedig boldogan elfogadta.

Reklám:

- Kezdjük ott, hogy te hol kezdted... Mikor vált az életed részévé a rockzene, egész pontosan a 70-80's évek hard rockja? A Heep Freedom el?tti történet érdekel.

- Maga a rockzene gimnazista koromban lépett a dobogó legfels? fokára, méghozzá egy vidéki barátom segédletével, aki jobbnál-jobb muzsikákat mutogatott nekem, és elég hamar rákaptam az ízére. Kezdetben Metallica, Red Hot Chili Peppers, Linkin Park, Alien Ant Farm, és Limp Bizkit szólt a legtöbbet a discmanben, na meg ami a haveroknál éppen men? volt. Ezekb?l a nevekb?l azért kiderül, eléggé nyitott voltam mindenre, szívtam magamba az új zenéket rendesen. Aztán szép lassan haladtam visszafelé az id?ben, és eljutottam a 60-as évekig, ahol számomra Jimi Hendrix és a The Doors volt a király, és persze a legendás 70-as évek sem maradt ki. Itt aztán túlkínálat volt, de legalább lehetett mib?l válogatni. El?ször a Deep Purple tetszett meg, bár els?re furcsának találtam a modern rock bandákhoz képest. Utána már jött az összes nagy: a Led Zeppelin, a Black Sabbath, a Uriah Heep, a Whitesnake, a Rainbow, és a többi. Ahogy teltek az évek, egyre inkább rájöttem, hogy ez az éra áll a legközelebb az ízlésemhez, ebben érzem magam a legjobban.


- El sem hiszed, milyen üdít? ezt hallani... Mindenki csak hardcore-t meg death metalt akar játszani, és erre jön egy ilyen muzikális, tehetséges énekes, akire kifejezetten a nagy hard rock ikonok hatottak. És ha már hatásokról beszélünk, hogy látod ma a régi nagyokat? Ugyanolyan produktívnak, vagy esetleg van olyan csapat, akinek az új albumai hallatán csalódtál? Mondván, hogy kifulladtak?

Körmendi Roland - Heep Freedom

- Ez érdekes kérdés. Vegyük alapul mondjuk a Uriah Heep-et, ha már az ? zenéjüket nyomom a bandával. ?ket ugye testközelb?l ismerjük, és volt szerencsénk kétszer is találkozni velük, úgyhogy van egy pozitív kapcsolat közöttünk. Fanatikusként nagyjából mindent tudok a történetükr?l, kívülr?l fújom a diszkográfiát, és naprakész vagyok a mostani dolgaikkal is. Tudni kell, hogy a Heep egy 46 éves banda, és igazi átjáróház, mert legalább 25 zenész fordult meg náluk. 24 stúdió albummal büszkélkedhetnek, ami elég komoly szám. A klasszikus, Ken Hensley-David Byron-Mick Box vezette id?szak volt a kétségkívül legemlékezetesebb pár év, amit a rajongók sem vitatnak a mai napig, és ezzel én is így vagyok. Sokan vissza is sírják, mert az évtizedek alatt sok minden történt. De err?l egész nap lehetne sztorizgatni. A lényeg, hogy szerintem ma már csak rutinból nyomják, és ez megöli a varázst. De nem akarom ?ket leírni, mert becsületes, hogy még ennyi id? után is aktívak, csupán magam részér?l csalódottan konstatálom sokszor, hogy a min?ség rovására teszik mindezt. Egyszer?en személyes ügyemnek érzem, hogy a Heep név alatt valami komoly dolog történjen, de sajnos ez már nincsen így. Az utóbbi koncertek is messze alulmaradnak attól a színvonaltól, amit szeretnék. Sajnos.

- Nekem ugyanez volt az érzésem a Piramis bulin az említett zenekarral kapcsolatban. Mondjuk ki, megöregedtek, és ugyan becsülettel, de már nyugdíjas hévvel nyomták le a m?sort. Ellentétben velük, ti valami olyan tüzes, fiatalos dolgot tettetek elénk, hogy csak kapkodtam a fejem. Ekkora az egyetértés, egység a zenekaron belül, a zenei ízlést illet?en? Neked err?l mi a véleményed? Meddig lehet teljes szívvel nyomni a rockot, és hol az a határ, ahol már hiteltelen egy zenész?

- Örülök, hogy jól érezted magad a koncertünk alatt! Szerintem a lényeg az a zenélésben, hogy hatással legyen a közönségre. Teljesen mindegy milyen módon, de meg kell mozgatni az embereket, mert akkor szórakoznak igazán önfeledten. Nem azért fizetnek a jegyért, hogy csalódjanak, hanem hogy kiszabaduljanak a hétköznapokból, elfelejtsék a gondokat. Ha ebben mi segítünk, az extrán szuper! Rólunk azt kell tudni, hogy Imivel (basszusgitáros) mi ketten vagyunk a Heep fanatikusok a bandából. A többiek nem vehetik fel velünk a versenyt, de azért lehet próbálkozni. Egyébként Gábor (szólógitár) legnagyobb idolja Slash, elég komoly hatással van a játékára, de a classic rock sem áll t?le messze, csak szeret jobban odazúzni, mint az akkori húrosok. De ez így van jól! Véleményem szerint egy zenekar addig hiteles, amíg a zenészek ?szintén tudnak muzsikálni. Nagyon fontos, hogy együtt legyen a banda, különben megbomlik az egység, és az rossz hatással van szinte mindenre. Hogy mikor jön el az a pont, hogy jobb lenne befejezni? Nos, ez egy nehéz kérdés, mert mint tudjuk, a zenésznek is meg kell élnie valamib?l.

- Ez így van... Ti, pesti zenekar lévén, mennyit és milyen közönségnek koncerteztek? Egy vidéki mindig azt hiszi, hogy Budapesten kolbászból van a kerítés, de én tapasztalatból tudom, hogy nincs mindig így. Apropó,ha már pesti zenekarok, a tribute-ös mez?nyr?l mi a véleményed? Tribute feszteken nem szoktatok részt venni?

- Tudni kell rólunk, hogy mindössze két évesek vagyunk. Az els? évben sajnos nagyon keveset koncerteztünk, mivel jöttek-mentek a zenésztársak. 2014-ben, a mostani tagság létrejöttével viszont begyújtottuk a rakétákat, és utaztunk, ahová csak lehetett. A tapasztalat az, hogy a 40-es korosztálytól felfelé már tudják mit játszunk, de általában a tudomány leragad a Lady in Black, a July Morning, és az Easy Livin' nótáknál. Ezeket szinte mindenki ismeri, és elég nagy b?nnek számít kihagyni a m?sorból. De egyébként változó, a klubokban az emberek tudják mi fog történni a színpadon, maximum minket nem ismernek. A fesztiválokon találkoztunk már mindenféle emberrel, volt aki a mi bulink után kapott kedvet a Heep zenéjének megismeréséhez, de voltak persze olyanok is, akik csak egy-két perc erejéig hallgattak minket. A legkirályabb viszont az, amikor ismertebb zenész arcok nézik a bulinkat: Kalapács Józsi, Balázs Fecó, a P. Mobil, stb. Jól esik az embernek, na!

Visszatérve a kérdésre, nehéz dolog a koncertezés, ezzel együtt a koncertszervezés is. Átlag havi 1-2 fellépésünk van, persze akad s?r?bb id?szak, de van olyan hónap, amikor szünetelünk. Több dologtól függ. Nyáron persze szeretünk sokat menni, a fesztiválszezon amúgy is a legjobban várt része az évnek, ráadásul sokkal több emberrel találkozhatunk, ami fontos.

Annak ellenére, hogy Budapest központú a banda, nem mondanám olyan jónak a helyzetünket. Túlkínálat van, az utóbbi id?ben f?leg tribute téren. Azt vettem észre, hogy gombamód megszaporodtak a mainstream zenekarok tribute/cover verziói, ami talán nem annyira jó. Kaptam már olyat is egy fesztivál szervez?jét?l, hogy nagyon jók vagyunk, de inkább Guns tribute bandát hívnak, mert az többet érdekel. Ezzel mondjuk nem tudunk vitatkozni, csak Guns tribute bandából van legalább 5-6 az országban, bel?lünk viszont csak egyetlen.

Az igényesebb klubok jó része nem nyitott a kevésbé ismert bandákra, hiába vagy jó. Nekik csakis az számít, mennyi embert viszel be, ami végülis jogos, de nekünk rossz, mert az esélyt így nem kapjuk meg. Próbálunk mindent kihozni a lehet?ségekb?l, igyekszünk min?séget adni, és állandóan jelen lenni. Meglátjuk mire lesz ez elég. Régebben voltak komolyabb tribute megmozdulások Budapesten (pl. Pet?fi Csarnok), az utóbbi id?ben viszont általában vidéki fesztiválokon egy külön színpadra s?rítik az ilyen zenekarokat. Tavaly játszottunk is a komáromi Monostori er?dben, most nyáron pedig ott leszünk a Harley-Davidson Open Road Festen. Nem tudom, mi a jöv?je, de nem biztos, hogy el?nyös ennyi zenekar.

Heep Freedom

- Úgy hallottam, hogy tematikus koncertjeitek is voltak már, konkrétan a Demons & Wizards album évfordulóján egyben lejátszottátok azt. Terveztek hasonlót?

- A repertoárunk jelenleg közel 30 nótából áll, ezek több szempont alapján lettek kiválogatva. Vannak kihagyhatatlan dalok, de igyekeztünk kevésbé ismert dolgokat is el?venni, hogy ne mindig egy sablonra épüljön minden koncertünk. A Demons and Wizards színpadra vitele evidens ötletnek t?nt, mert az egyik legsikeresebb UH album, és emellett nagyon szeretjük. Ráadásul igazi csemegék is vannak rajta, gondolok itt els?sorban a Paradise - The Spell kett?sre, ami mer?ben más, mint amit eddig csináltunk. Szeretjük a kihívásokat, és ez egy szép feladat! Fanatikusként, én legszívesebben az összes kedvenc lemezemet eljátszanám, de a legnagyobb vágyam a Salisbury, teljes hangszereléssel, szimfonikusokkal. Az ütne! Nálunk sosem lehet tudni, mit hoz a jöv?, de lesznek még meglepetések biztosan!

- Kíváncsian várom. Téged, mint énekest, hívnak vendégszerepelni ide-oda, hasonsz?r? zenekarok? Illetve ha volt ilyen, kivel énekeltél már egy színpadon? Gondolok itt duettekre, versenyekre, bármire.

- Szoktak hívni, s?t nagyon sokszor keresnek meg azért, hogy csatlakozzak egy-egy zenekarhoz. Ezeknek örülök, de mindig jól átgondolom a döntést. Vendégként szerepeltem már a Cry Free (Deep Purple cover), a Lead Zeppelin (Led Zeppelin tribute), az Up The Irons (Iron Maiden tribute) koncertjein, s?t egyszer-egyszer különleges alkalmak is adódtak, például énekeltem duettet Schrott Péterrel, a T?zmadár frontemberével, a csillebérci Metalfeszten. Korábban, az énektanárom unszolására kipróbáltam magam énekversenyeken, ahol musicalek és rockoperák szólaltak meg az én el?adásomban, az is izgalmas volt, és mindenképpen jó tapasztalat.

- Arra emlékszem, hogy Peti ezt mesélte… Valamilyen verseny f?díja volt az, hogy a nyertes elénekelheti vele a Korszellemet, vagy valamelyik dalt, de azt nem tudtam, hogy ennek te voltál a nyertese. Ez hogy történt pontosan?

- Igen-igen, jól emlékszel. A Korszellem cím? nótáról van szó, és a T?zmadár indított egy karaoke játékot. Poénból beneveztem én is, az akkori bandám gitárosánál fel is énekeltem kézi mikrofonba, aztán elküldtem, és cserébe kaptam egy "gyönyör?" rózsaszín karszalagot a Metalfestre, mellyel mindhárom napon kint lehettem a csillebérci bulin. Jó volt!

- Ez nagyon komoly! Ha már itt tartunk, a magyar énekes mez?nyb?l ki az, akit nagyon jónak vagy esetleg követend? példának tartasz?

- Hogy ?szinte legyek, a hazai zene kicsit elkerülte a figyelmemet. Egyszer?en annyira zseniális bandák vannak Angliában, az amcsiknál, de a skandinávoknál is, hogy azzal mi szerintem ritkán tudunk versenyezni. Persze vannak kedvenc magyar dolgaim, bírom a Turbo, vagy a Special Providence zenéjét, de a régi Edda is még érdekes volt számomra. Kedvenc énekeseim is kivétel nélkül egy-egy nemzetközi sztárbanda élér?l jönnek, de sok jó hang van itthon is, csak hát kegyetlenül kritikus vagyok. Magammal szemben mondjuk ugyanúgy, mint másokkal.

- A nagy külföldiek közül kik?

- A 70-es évei ikonja: Ian Gillan, David Byron, Glenn Hughes, David Coverdale, Ronnie James Dio, vagy Steve Walsh (Kansas). De nagyon megdöbbentett, amikor Steve Lee (Gotthard) elhunyt, mert ? szintén óriási egyéniség volt, ráadásul koncerten is lemezmin?ségben énekelt. Ezt kevesen mondhatják el magunkról, még a legnagyobb sztárok közül is. De a metál oldalról is vannak kedvencek: Bruce Dickinson, Rob Halford, Biff Byford, Einar Solberg (Leprous). Elég szerteágazó az ízlésem.

- Külföldön voltatok már valamerre koncertezni?

- Még nem volt szerencsénk, de rajta vagyunk az ügyön! Nem reménytelen a helyzet, mert a Youtube csatornánkat nagyon sok esetben külföldi Heep rajongók kommentelik szét, és a feliratkozók nagy részét is ?k teszik ki. S?t nagyon sokszor kapunk privát üzeneteket, hogy menjünk Oroszországba, vagy Németországba. Tök jó lenne, csak ott egyel?re még nem tarunk, illetve mindenképpen kellene nekünk egy "booking agent", aki ez ügyben el tudna kezdeni dolgozni. Külföld, de mégsem az: a nyárra egy kisebb turné van szervezés alatt Erdélybe, ami nagyon jó lenne, mert Kézdivásárhelyre várnak minket a nemzetközi motoros találkozóra, illetve egy-két klub koncert is benne van a pakliban.

Heep Freedom

- Minden koncertfelvétel, amit láttam rólatok, ritka igényes darab. Ez tudatos stratégia, hogy megválogatjátok, mi kerül ki a zenekarról? Mindig mindent ennyire megfontoltan és tudatosan terveztek?

- Igen, igyekszünk igényesek lenni, amennyire csak lehetséges. Manapság tele van min?síthetetlen videókkal a Youtube, és gagyibbnál gagyibb fotókkal a Facebook. Az emberek mindent megörökítenek, ami tök jó, de csak saját felhasználásra. Mi úgy gondoljuk, hogy inkább kevesebb anyagunk legyen a neten, de az üssön rendesen. Egy zenekarról sok mindent elárul, hogy milyen honlapja van, milyen s?r?n posztol az FB oldalára, és hogy mennyit foglalkozik a rajongókkal/feliratkozókkal. Mivel komolyan szeretnénk csinálni ezt az egészet, ezért nem tehetjük meg magunkkal és a közönséggel, hogy félvárról vesszük az alapokat. Tervek mindig vannak a jöv?re nézve, szeretnénk majd el?rukkolni olyan dolgokkal, ami sokaknak okoz majd örömet.

- Véleményem szerint ti vagytok itthon az egyik legigényesebb tribute zenekar, és ehhez csak gratulálni tudok. Meg további sok sikert kívánni, és megköszönni, hogy ilyen türelmesen válaszolgattál.

- Én köszönöm szépen a lehet?séget!


Kárhozottak Királyn?je



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez