Visioned Frailty - Deception

Jó pár éve már annak, hogy egy gyanútlan éjszakán meglátogattam az azóta már megboldogult fehérvári Pucok Klubot, s olyan páratlan doom élményben volt részem, mint még kevésszer azel?tt s azóta. Néhány marcona alak olyan komor metalt nyomott a színpadon, hogy nem csak az állam kerestem a padlón, de a letépett tökeimet is. Emlékszem, az énekes torkából maga a pokol szólt ki, a ritmus szekció kíméletlenül betonozta a teret, és mindeközben sorra érkeztek a zseniálisabbnál zseniálisabb gitártémák, tele dallamokkal, súllyal és ízzel.

Mondhatnám, hogy azért is volt volt számomra egyedülálló ez a buli, mert akkoriban még talán nem lehetett Dunát rekeszteni a hazai stoner bandákkal – de nem.

A Visioned Frailty zenéje bizony két dolog miatt is egyedülálló itthon.

Egyrészr?l nagyon sokszor látom azt, hogy bizonyos bandák egyszer?en technikai okoknál fogva nem lépik túl a középtempót. Amint gyorsítani kéne a gitár- vagy dobjátékon, megbicsaklik a kéz, el?törnek a hiányosságok. A VF-nél err?l szó sincs. Ezeknek a srácok mindenegyes lepengetéséb?l, leütéséb?l érezni, hogy a vérükben pulzál ez a mocskos muzsika. Az ember hallgatja a zenéjüket, és elképzeli, ahogy esténként vérrel hígított pálinkát tolnak, és Babadook olvassa fel nekik az esti mesét, miután kacagva elszavaltak egy-két ördögi imát.

És akkor el is érkeztem a másik okhoz, ami miatt imádom ezt a bandát: hiányzik a zenéjükb?l az a tipikus, klisés, optimista, buli jelleg, ami a magyar stoner szcénán eluralkodott az elmúlt években. A legtöbb ilyen zenekar rég elfelejtette, hogy a metal meg a doom nem a buliról meg a csajokról, hanem a súlyos gondolatokról és azok zenei megfogalmazásáról szól.

Bizony, ez már a negyedik anyaga a fogatnak, és amiket fentebb elregéltem, itt is mind-mind megvannak.

A négy dal és egy intró felépítés? EP a rövid bevezet? után egy tipikus koncertnótával nyit, a Deceptionnel, aminek kezd? riffje tökéletes húzótéma már a hanganyag legelején. Aztán rövid id? múlva meg is jön a refrén, amiben Márton Péter játszi könnyedséggel bizonyítja, hogy mestere a gitártémáknak. A refrént követ? doom témákat hallva pedig meg is érkezik a VF másik nagy er?ssége: a lassú pszichedelika.

A második, Time cím? dal, melyre egy frappáns kis videó is készült a youtube-ra, elborult, torz akkordozással nyit, érezhet? a feszült visszafogottság, Palotás Péter énekes kiválóan lavíroz a torz és a dallamos, tiszta énekhangok között. Aztán egyszer csak megváltozik a világ, és a dal egy valódi doom büntetéssé fajul. Ez az a nóta, amit koncerten hallva az ember akkorát headbangel, hogy ha nem vigyáz, még a padlót is lefejeli.

A harmadik dal nem tököl, in medias res.már az elején énekkel kezd. A többihez képest egy aránylag tempósnak mondható dal – lenne, ha nem állna meg az egész egy kicsit félúton és nem csapna át az egy elborult, pszichedikus szárnyalásba. Márton Péter gitárjátéka lélekemel?.

Akárcsak a negyedik tétek legelején, ahol lassú dobjátékkal nyitnak a srácok, Sörös László pont a megfelel? mennyiség? basszustémával támogatja közben a hangulatot. Márton Péter a háttérben szólózik, miközben Palotás Péter sátánian mormol. Persze ez az állapot nem sokáig tartható, id?vel beindul a mocsok, és a zárótétel méltó megkoronázásává válik ennek a kiváló anyagnak.

És ha már a kiválóságról szó esett, az is mindenképpen dicséretes, ahogy az anyag megszólal. Nem tudom, hogy a srácok ezt a felvételt hol készítették, de nem csak az el?z? anyagaikhoz, de a konkurensekhez képest is nagyon jól szól az EP.

Összegezve: csak két dolgot kívánhatok. Az egyik, hogy legyen minél több olyan banda hazánkban, mint a VF. A másik, hogy legyen végre kell? hírneve a Visioned Frailty-nek ezzel a kiváló zenei világgal.

Doom on!

http://visionedfrailty.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/VisionedFrailty