Enter Shikari - The Mindsweep

Murphy - 2015. május 07. csütörtök, 07:00    

Enter Shikari - The MindsweepKimondhatatlanul vártam, hogy kedvenc elektronikus poszt-hardcore bandám végre jelentkezzem negyedik lemezével, de miután több alkalommal is végighallgattam, csalódottan állapítottam meg, hogy leg?rültebb nótáként az iTunes bónusztracket (Slipshod) találtam, ami azért elmond valamit…

Reklám:

Nem tagadom, hogy két legutóbbi lemezüket (Common Dreds, Flash Flood of Colour) rongyosra hallgattam, ugyanis sajátos, kísérletez? módszereikkel olyan szinten zseniálisra csiszolták a metal/hardcore és az elektronika viszonyát, hogy nem lehet ?ket nem imádni! Mintha valami zenei drogot állítanának el?, amib?l soha nem elég, csak kell és kell és kell! Ezért aztán csak olaj volt a t?zre a Rat Race c. háromszámos kislemezük, melyet nem titkolt szándékkal id?húzásként jelentettek meg a várva-várt negyedik anyag el?tt…

Az Agyseprés névre keresztelt lemezt a The Appeal & The Mindsweep I és II sorozatszámú tételei foglalják keretbe, de egyáltalán nem beszélhetünk holmi gyengébb kaliber? tölteléknótákról, mert igenis fontos szerepük van, a fel- és levezetés funkcióját nézve. The One True Colour-ban a már megszokott, szélvészként rohanó Shikari-tempó váltakozik a lassabb, emocionálisabb részekkel. Ezután következik a lemez legszuggesztívebb alapra épül? szerzeménye (Anaesthetist), amit majdhogynem a legslágeresebb, legpopulárisabb darab (The Last Garrison) követ. A Never Let Go of the Microscope négy percét Rou pörg?s rapje, és az alatt édesen andalító dallamok sziluettje teszik feledhetetlenné!

A már-már Muse ártatlanságát sugárzó, éteri atmoszférájára hajazó kezdéssel bíró Myopia másfél perc után szerencsésen bevadul, majd egy jellegzetes jegyekkel ellátott Shikari dalként folytatja tovább karrierjét. A hasonlóan érzelmes Torn Apart viszont inkább megmarad annál az andalító hangulatnál, amit kezdetben ígér a hallgatónak, az utána következ? átköt?-féleség (Interlude) meg simán lehagyható lett volna. F?leg annak fényében, hogy a The Bank of England sem alkot valami maradandót, csak úgy lebeg a semmiben, kivéve talán a végét, ami viszont elég elszállósra sikerült.

Ha nem tudnám, hogy ez most egy Enter Shikari lemez, a There’s a Price On Your Head cím?t simán benézném egy minden szempontból iszonyúan hektikus, magát össze-vissza dobáló Dilinger Escape Plan nótának, bár a végére illesztett heged?-betét miatt azért er?sen elgondolkodnék, haha! Az utolsó el?ttiként szóló, hat és fél percs Dear Future Historians… els? négy és fél perce szinte majdnem unalomba fullad, amikor végre történik valami, szóval én még ezt is lehúznám a lemezr?l.  Ha így nézzük, akkor az új anyag második fele egy bikaer?s kezdés után elég gyengén muzsikál…

Összességében egyáltalán nem rossz a lemez, csak a Flash Flood of Colour hibátlan kavalkádja után valami hasonlóan zseniális, energiától szétpukkanó, iszonyatosan lendületes és pörg?s, egyszóval egy végletekig ?rült és extrém anyagot vártam. Amit csak a Slipshod cím? bónusznóta támasztott alá 100%-ig.  Lehet, hogy közben a srácok változtak meg, nem tudom, mindenesetre a mostani cucc miatt kissé csalódott vagyok, de valahogy csak túlélem.

ENTER SHIKARI diszkográfia:
Take to the Skies – 2007
Common Dreads – 2009
A Flash Flood of Colour – 2012
Rat Race (EP) - 2013
The Mindsweep - 2015


Murphy



    Megosztás:
Címkék: Enter Shikari
Szólj hozzá a cikkhez