Deftones: B-sides and rarities

Mindig vegyes érzelmekkel indulok neki egy ún. béoldalas vagy ritkaságokat tartalmazó anyagnak. Egyrészt bennem tombol az az érzés miszerint a banda nagy ívben szarik rá, hogy mit is ad ki, csak cash legyen belõle. Különben is, most pihennek, nincs új anyag, addig is érjük be az ilyen csúcsgyenge, vagy esetlegesen kiselejtezett dalok gyûjteményével. Másik részrõl viszont fenemód érdekelnek az általam preferált bandák eddig még napvilágot nem látott track-jei; milyen is lehet az, amikor még nem futott úgy a szekér, a gyengusra sikeredett bék, vagy éppen a kuriózumszerû feldolgozások, na és remixek, editek…

A newmetál alapító triumvirátusából már csak tényleg a Deftones hiányzott. A Korn és a Coal Chamber is kiadott már egy hasonló jellegû dolgot; míg elõzõt Kornography-ank keresztelték és bootleg státuszban jelentkezett, utóbbi Giving The Devil His Due néven futott, és mellesleg ez állított emléket a szépreményû, már megszûnt CC-nek. Chino Moreno-ék teljesen becsületesen, négy album után követték csak el. (ellenben pár ifjonc bandáva)

Már a kezdõ Savory is beleviszi az embert a kellõ Deftones-morongós hangulatba, persze jócskán meglátszik rajta, hogy feldolgozás, akárcsak az azutáni Wax and Wane. Aztán jön a nagybetûs Hidegrázás!! A Change (In The House Of Files) már a Queen Of The Damned filmzenéjében is hátborzongató húzásnak bizonyult a fiúktól, hát még az akusztikus verzió! Ugyan a durvulások itt meglehetõsen tompítva jönnek át, de még így is világklasszis nóta. Simple Man egy régebbi rock cover, míg a Sinatra-t eredetileg Helmet-ék követték el. A No Ordinary Love-ban egy szimpla szerelmes nótát tisztelhetünk. Ugyanaz a helyzet a Teenager-rel, mint amit a Change-nél bátorkodtam említeni. Mivel az eredeti verzióban is világbajnok, Idiot Version-jával sincs ez másképpen. A szép hosszú nevû Crenshaw Punch I'll Throw Rocks At You-val sincs semmi baj, beillik a környezetbe. Black Moon-ban adott a Cypress Hill vendégszereplés, az elszállós ritmusokra B-Real löki izzadtan a vakert. If Only Tonight We Could Sleep – kesergõs Cure nóta amolyan Deftones tisztelgés Robert Smith bandája elõtt á lá MTV Icon produkció. Please Please Please Let Me Get What I Want és No Ordinary Love is biztosan coverek. A Digital Bath viszont már nem adja vissza olyan hûen az originál változat hangulatát, mint a másik kettõ, szóval nálam ez most nem jött be. Kocsiba szállunk, s a The Chauffeur visz el minket egy borongani. Be Quiet And Drive (Far Away) akusztikus változata zárja le a válogatást. Meglehetõsen lehangoló, nem mintha az eredetije nem lett volna az…

Nem akarok világmegváltó gondolatokat adagolni a kis agyakba, egy bészájd-lemezzel fõleg nem, én csupán annyit mondok, hogy meghallgattuk ezt is. A szuperfanok úgyis beszerzik, a többieknek meg max. a kíváncsiság jut osztályrészül.

Adrenalin – 1995

Around the Fur – 1997

White Pony - 2000

Deftones – 2003

B-sides and Rarities - 2005