IV. Bring The Tribute Bands Home Fesztivál @ Dürer - 2015.05.08.

Számos helyen és rock/metál eseményen megfordultam már kis életem során, de a kifejezetten tribute-re szakosodott csapatok koncertjeit eddig valamiért hanyagoltam. Mivel a másnapi túlórámat id?közben lemondták, úgy gondoltam üres péntek estém alatt bepróbálom ezt a fajta hangversenyt is. Azt viszont közel sem gondoltam volna, hogy ennyire jól fogom magam érezni ezeken a „kópiákon”…

Értem én, hogy péntek este van és kell a metál az agynak, de hogy ennyi ember gyülekezzen egy csak „tribute” eseményen, az számomra megdöbbent? volt. Ugyanis a Dürer nagytermében este kilenc órára annyian jelentek meg, amire sok „eredeti” banda is b?ven irigykedne!

A maszk nélküli behangolás után nem sokkal a színpadon termett a kilenc… akarom mondani ezúttal nyolc, iowai… izé pesti, egyen-overállba bújtatott, álarcot visel? egyén, hogy durván lezúzza a fejünket! Nem hittem volna, amikor mesélték, hogy a Slipchaos ennyire odateszi magát – pedig így volt! Énekesük hangja félelmetesen hasonlított Corey multi-orgánumára, de a zenészekre sem lehetett panasz, mert olyan szettet toltak, hogy fejünk leesett! Olyan klasszikusok mellett, mint az Eyeless, Spit It Out, People=Shit, Herety Anthem, Liberate, Duality stb., legutóbbi anyagukról is hoztak dalokat (Custer, Devil In Me), hogy up-to-date legyenek, szóval hiba nem volt! Az intróként becsempészett Raining Blood dallamai pedig szerintem nem csak nekem csaltak mosolyt az arcomra, haha!

Némi pihen? után ismét csak a nagyterembe vetettük magunkat, ezúttal a Science Or Society hívására. Az öttagú System Of A Down tribute banda kövérkés énekese meglehet?sen jól játszott a hangjával, bár néha a vokálozó gitárossal kicsit túlzásba estek, már ami a magasakat illeti. Repertoárjukra azonban nem lehetett panasz, szinte bestof-programot hoztak: Sugar, Spiders, ATWA, Toxicity, Psycho, Chop Suey!, Darts, Prison Song, ATWA, Kill Rock and Roll, Needles… momentán több nem jut eszembe, viszont szerencsére a (nekem kevésbé bejöv?s) duplalemezes korszakot ?k is hanyagolták, haha! Az, pedig hogy az egész koncert alatt csupán néhányszor billenty?höz nyúló kolléga miért kellett a színpadra, egyel?re rejtély számomra…

Éjfél felé a nu-metál megkerülhetetlen, már-már ikonikus figuráit vették górcs? alá, ugyanis a gRain következett. Mint jólszituált (raszta arcokban b?velked?) autentikus KoRn-tribute, tették is a dolgukat, ahogy a csövön kifért, nem volt megállás! Egymás után következtek a mindenki által jól ismert klasszikerek (Freak On a Leash, Got the Life, Here to Stay, No Place to Hide, A.D.I.D.A.S., Falling Away From Me, Blind, Y'all Wanna Single, Make Me Bad stb.), amiknek el?adására nem lehetett panasz! Énekes srác (bizonyos FerroxX) hangja végig kitartott, ha bár nem lehetett egy könny? m?velet, de a hangszeres kollégák is kitettek magukért, ráadásul színpadi showjuk is üdít?nek hatott!

Koncertjük vége felé átléptünk a kisterembe, ahol éppen a Rammsturm nev? banda hergelte a közönséget Neue Deusche Harte üzemmódban, haha! A fiatal összekormozott test?, atlétában virító srácokat meglátva, mintha a Rammstein-tagok fiai álltak volna össze hobbiból apjuk munkásságát felelevenítvén - esetleg ?k maguk nézhettek ki anno karrierjük leges-legelején, haha! Néhány dalt sikerült csak elcsípni az indusztriál-metálért rajongó békési brigádtól, de azok egész szépen szóltak; ami pedig a látványt illeti, csak a Pussy alatti, hatalmas m?pélóból kil?tt polisztirol-golyócskákról tudok nyilatkozni! Igazán Rammstein-közeli megmozdulás, haha!

Murphy