divideD - „Én nem barbibabákra rajzolgatok rucikat…”

- PsyKlone, az ötletgazda úgy tudom, te voltál. Mesélj, mit képzeltél el, amikor a DivideD még csak álom volt?

- P: Igazából nagyjából 1 hétig volt “álom” az egész, mert a zenekart a kezdetekt?l fogva nagyon tudatosan építjük, nem igazán volt álmodozás, nagyon konkrét vonalak mentén találtuk ki közösen, hogy mit szeretnénk megvalósítani. Ennek az els?dleges katalizátora a 2014-es budapesti Within Temptation koncert volt, ahol letaglózott az a profizmus, ahogyan a vetítésekkel, színpadi kiállással, fényshow-val és nem utolsósorban a modern, fogós, mondhatni poposan kommersz, de mégis metalos köntösben megszólaló dalokkal. Rögtön utána nekiálltam annak, hogy hasonló megfogalmazással, de a saját stílusomat és hatásaimat markánsan beépítve megpróbáljak valami friss dolgot csinálni. Tudtam, hogy gyakran a hazai közönség a nyugat- vagy észak-európaihoz képest sokkal inkább korlátok közé szorítva, vonalasan gondolkodik, ezért kétesélyes, hogy ez az ízig-vérig mai, 2015-ös megszólalású zene a sok elektronikával, eklektikus, sok stíluselemet vegyít? dalokkal ugyanúgy foghat nagyobb közönséget, mint ahogy meg is kaphatjuk az itthon szokásos köpködést, hogy divatmajomkodunk meg miért nem úgy szólunk, mint a Stormwitch 1987-ben, mert csak az a trve. De bíztam (és bízom) a zene erejében, illetve abban, hogy olyan csapatot tudok összerakni, akikkel képesek lehetünk abszolút nyugati színvonalon megírt és megszólaltatott zenét csinálni. Hozzáteszem, hogy egyikünk sem hitt soha a “Magyarországon világsztár” intézményében, ami lefordítva annyit tesz, hogy mindig is az els? ligás nyugati zenekarok szintje volt a mérce, az a célunk, hogy a dalokkal és a hangzással is olyan produktumot rakjunk le az asztalra, ami után nem kell odabiggyeszteni egy kritikában, hogy “magyar viszonylatban”. Ezt az akadályt eddig én úgy érzem, hogy sikerrel vettük (persze képtelenség belülr?l objektíven megítélni, de eddig épít? jelleg? kritikát kaptunk, a visszajelzések pedig dönt? többségében kifejezetten pozitívak), a következ? feladat a zene eljuttatása a szélesebb közönséghez. A másik nagyon fontos része a koncepciónak, hogy szerettünk volna olyan kiállást, színpadi show-t adni, amivel ki tudunk t?nni a fekete pólós - farmeres bandák rengetegéb?l, egy olyan karakteres színpadképet és látványos vetítésekkel megt?zdelt kvázi látványszínház legyen a koncerteken a közönség számára, ami közben nem akarnak a pultnál álldogálni, mert leköti az embereket, ami a színpadon történik. Ennek részeként döntöttünk a színpadi aliasok használata mellett, hogy ezzel is egységessé és hangsúlyossá tegyük a vizuális részét a dolgoknak, hiszen aki mozog a tágabban értelmezett undergroundban, úgyis tisztában van vele, hogy kik vannak a maszkok mögött. Röviden összefoglalva tehát a cél a kezdetekkor és azóta is egy min?ségi, de befogadható, nem túlkomplikált és nem túl széls?séges zenei és egy látványos, dinamikus vizuális világ összekapcsolása volt.

- Kifejezetten Belmontra gondoltál, amikor énekest kerestél, vagy pedig felmerült más név is? Tulajdonképpen hogy állt össze a zenekar?

- B: Gyakorlatilag énekeskeresés meg összeállás nemigen volt, hiszen az említett WT koncerten habár én nem voltam jelen, de egy chatbeszélgetésben már benne voltam psyKlone új zenekar alapító ötletelgetésében. Eleve napi szinten dolgoztunk együtt valami felvételen, vagy próbáltunk, vagy csak simán ittunk, amikor mutatta az els? riffet, nekem azonnal körvonalazódott a fejemben a körítés, ami jópár sörözés vagy agyalós beszélgetés alatt érte el azt a formáját, amivel elstartoltunk idén tavasszal. Nosztalgikus élmény a nyugatinál lepusztított hamburgerez? és söröz? helyét nézni, a legkomolyabb ötletelések bizony ott történtek. A munkafolyamatokról psyKlone többet tudna mesélni.

P: Belmontnak szóltam gyakorlatilag el?ször, mivel a számtalan közös zenei projekt mellett vele nagyon jól megértjük egymást emberileg is, abszolút nagy az összhang, ráadásul a magyar metal mez?ny egyik csúcskategóriás énekesér?l van szó, aki korábban sehol sem tudott igazán kiteljesedni. Itt viszont adott volt a lehet?ség, hogy aktívan részt vegyen a dalszerzésben. Tehát nem az a munkamódszer, hogy kap egy megírt dalvázat énektémával, és ír rá maximum szöveget, hanem a dalok vázát is abszolút közösen írjuk, sokszor ? is hoz ötleteket akár gitár-, akár szinti témákra. Sokszor úgy születik egy dal, hogy metrón vagy utcán a telefonjára felfütyül vagy feldúdol egy énekdallamot, átküldi, és azt írom én körbe el?ször gitáron, majd utána felöltöztetjük a dolgot a hangszereléssel. A zenekar magját egyébként a közös Bruce Dickinson tribute zenekarunkból emeltük át, mert Sol személyében adott az általunk ismert egyik legmegbízhatóbb basszusgitáros, akivel én személy szerint már lassan 10 éve dolgozom együtt mindenféle formációkban. A dobos posztra találtunk legkés?bb embert, mivel az els? dobos, akivel elkezdtünk dolgozni, a megélhetés miatt külföldre volt kénytelen költözni. Viszont kapóra jött, hogy a Chemical Weddingben is érdekelt Stalkher éppen akkoriban mondott fel németországi munkahelyén, így más meg sem fordult a fejünkben, rögtön ?t környékeztük meg, gy?zködni pedig gyakorlatilag nem is kellett, annyira egybevágott a zenei világ és a körítés az ? ízlésével. Ebben a csapatban a legnagyobb fegyvertény, hogy amellett, hogy rendkívül szerteágazó mindenkinek a zenei ízlése, rengeteg irányból tudunk meríteni, emberileg is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, mindenki 100%-ig tudja, hogy milyen feladatai vannak a zenekarban és egy irányba húzzuk a szekeret, nincs linkelés, próbáljuk ezt annyira profi hozzáállással csinálni, amennyire Magyarországon munka mellett, hobbiból csak lehet.

- Mind a ketten régi motorosok vagytok, sokféle stílusban mozogtok, zenéltek. Honnan jött ez a „cyborg metal” koncepció és hangzás?

- B: Igazából nem „jött”, csak úgy hirtelen „ottvolt”. A dalokkal együtt felj?dött a kinézet és a szövegvilág is, ha valaki dolgozott már designerként, az tudja, hogy nem a megvalósítás, hanem az ötlet kipattanása a kemény dolog. Nem a borító tervezése például, hanem annak a kitalálása, hogy mi legyen a borító, az az id?igényes. Nos, nálunk ezek az ötletek állandóan a legváratlanabb szituációban jöttek. Többnyire kötetlen beszélgetésekkor, és ezekb?l szép lassan összeállt egy tudatos design, még magam is meglep?dök, ha visszagondolok, mennyire egyértelm?en tartott ez irányba az egész az els? hangtól kezdve. Habár manapság már azért vannak szerz?i vitáink, de sokat segít a kép kialakításában az is, hogy mindent együtt rágunk át psyKlone-al, és tudjuk egymás jó ötleteit fejleszteni, vagy segíteni a másikat abban, hogy egy esetleg sz@r ötletet komolyabb kapaszkodás nélkül elvessen.

P: Azt mindenképp el kell mondanom, hogy annak ellenére, hogy ezer éve zenél együtt a tagság, ez mégis egy fiatal, friss zenekar, ergo még eléggé az út elején járunk. A koncepció az elejét?l kezdve az volt, hogy írjunk viszonylag egyszer?, egyenes szerkezet? dalokat, amik annyira fogósak, hogy a refrének, vezérdallamok már 1-1 hallgatás után is megragadnak az ember fejében. A cyber-dolgot nem is mi mondtuk magunkra, hanem az Ends Of Earth kislemezre a floridában megjelent Iron Maiden tribute lemezr?l, a Mind Prisonr?l (ahol többek közt az Annekével, Damian Wilsonnal és Textures tagokkal is felálló Maiden United zenekarral közösen szerepeltünk) felkerült Iron Maiden feldolgozásunk kapcsán írt cikkben kaptuk a Rockstar Magazintól.  Ez valószín?leg a sci-fi - cyberpunk ihletés? színpadi ruháknak, maszkonak köszönhet?. Nyilván szerepet játszik az, hogy igyekszünk nagyon sok mai, modern elektronikus elemet, színezést használni a dalainkban, amik ezek nélkül gyakorlatilag sima modern dallamos rock/metal dalok lennének, de így kapnak egy f?leg itthon elég szokatlannak és egyedinek számító f?szerezést, ami karakteressé teszi a csapatot. A hangzás kialakításában nagyon nagy szerepet vállalt még Csobánczi Péter és Sz?cs Szabolcs, akikkel - sokszor éjt nappallá téve dolgoztunk - a TrashHill Stúdióban megf?ztük a bemutakozó anyagunkat. Rengeteg tapasztalatot szereztünk a stúdiózás során, én személy szerint nagyon büszke vagyok arra a megszólalásra, amit a srácokkal sikerült kihozni a javarészt otthoni, mondhatni hálószobai körülmények között felvett alapanyagból.

- PsyKlone, pontosan milyen elemek keverednek a zenétekben? Hogyan írnád le?

- P: Rengeteg dolog, gyakorlatilag kipróbáltuk, hogy milyen, ha ízlésesen összeöntjük a rengeteg stílust, ami gyerekkorunktól kezdve hatott ránk valamilyen formában. Az alap sokszor egészen a tradícionális metal és hard rock zenékig nyúl vissza. De markánsan megjelenik a 90-es évek f?leg második felében csúcson lév? finn dallamos vonal és az ezredfordulós nu metal bandák is. Aztán az extrém (skandináv melodeath), az indusztriális illetve progresszívebb dolgok, és persze a 80-as évek szintipop zenéit sem hagyhatjuk ki, ami mellett megoldásokban, hangszínekben igyekszünk tartani a lépést a modern elektronikus zenében használatos fordulatokkal, hangszínekkel. Az ének jelenti sokszor a kapcsot az old school dolgokkal, a klasszikus hard rock-heavy metal énekléssel adunk kapaszkodót azoknak, akik abból az irányból közelítenek a zenéhez. A kislemez dalai úgy álltak össze, hogy mindegyik lehet?leg nagyon karakteresen elkülönüljön. Így lett az Ends Of Earth inkább kés?i Sentenced hatású. Viszonylag egyenesebb rockdal a 80-as évek hajmetalos éráját idéz? bridge témájával a No One To Shoot. A mi indusztriális dalunk a maga Deathstars, Ministry, Sisters Of Mercy, Fear Factory áthallásaival, a Hundred Times pedig a slágeres Linkin Park-féle rádiós rock/metalt vegyíti a refrénben némi szimfonikus behatással és a leplezetlenül a 80-as évek heavy metaljára visszakacsintó énektémával. A From Inside pedig a modern szimfonikus dolgokra húzza rá a maga nu metalos énekmegoldásait és a szaggatott riffelést. A gitározás is követi a modern dolgokat, minden dalban használtunk héthúros gitárokat szokatlanul mély regiszterekben, de nem volt cél az egyéni villogás, sokkal inkább énekcentrikusra és fogósra akartuk venni a figurát. A következ? anyagon a terveink szerint ezeket a markáns hatásokat jobban fogjuk vegyíteni az egyes dalokon belül, kíváncsiak vagyunk, hogy meddig lehet feszegetni a határokat. A rétegzett hangszerelés megmarad az új dalokban is, illetve az eddig elkészül dalaink alapján az extrém oldalt is kicsit jobban ki fogjuk domborítani itt-ott.

- Miért pont Ends of Earth? Szövegileg mit kell tudnunk a dalokról?

- B: A kislemezcím pont azért lett Ends of Earth, mert ez a legfogósabb dal a négyb?l. Pont ez volt az els? dolog, amit kitettünk, és gondoltam, az embereknek jó kapaszkodó lesz ez a cím, könnyen megjegyezhet?. Szövegileg rettent? személyes dolgokat szoktam beleírni a dalokba, pont a közelmúltban próbáltunk elmenni egy kicsit poénkodósabb, fantáziásabb irányba egy új témával, és bizony egy kövér delete lett a végeredmény. Hiszek benne, hogy a személyes dolgok közelebb hozzák a dalt a hallgatóhoz, legalább annyira közel, mint amennyire az alkotó van. Kamaszkoromban imádtam magam beleásni mások szövegeibe. Apám mesélt egyszer róla, hogy a Beatles szövegkönyvekb?l tanult meg angolul és értette meg, mir?l is énekelnek a brit srácok. Nos, nekem ez az Iron Maiden, Gary Moore, Deep Purple vonalon indult el, olykor napokig beletemetkeztem egy-egy szövegbe, világnagy favorit lett a Maiden Out Of The Silent Planet-je, nyelvtanilag egy csoda, hogy m?ködik és mégis a kemény, metalra jellemz? már-már klisé szóhasználat is jelen van. A Rhapsody négy, egy teljes sztorit alkotó lemezeir?l is úgy bontottam ki a történéseket, mint egy hatéves a karácsonyi ajándékát, aztán a rockerek között történ? szocializálódásom alatt kelletlenül belefutottam a magyar heavy és rock képvisel?ibe, és nem tudtam se lenyelni, se elfogadni azt, hogy többnyire a szöveg csak úgy ott van, mintha teljesen külön lett volna megírva és utólag ráhúzva a zenére. Hiszem azt, hogy az énekesnek nem csak az éneklés és a szavak megtanulása a dolga, a dalszöveg legalább ugyanolyan hangszer, mint a gitár, a megfelel? énektémával a megfelel? szavak pontosan ugyanúgy m?ködnek, mint egy dallamos gitárszóló vagy egy basszusfutam. El?ször, mikor egy énektémát írok, azt egy magánhangzórendre építem, utána találom meg fejben a megfelel? kulcsszavakat, amik közé aztán kitöltöm „habarcsként” azokat a további mondatokat, amik miatt azt szokták mondani, hogy „szól valamir?l” a szöveg. Az Ends of Earth esetében egy komoly magánéleti probléma, aztán egy ebb?l kifolyó újjászületés a téma. Amíg az egyik fél elkárhozik, a másik továbblép, de már másként, az akkori énjét ugyanúgy elveszti. Tulajdonképp arról szól a dal, hogy akármilyen kellemes az újjászületés, mi minden ilyen tapasztalat után egyre kevesebbek, egyre mérgezettebbek vagyunk, pedig mind ugyanúgy izgultunk gyerekként, hogy mit hoz majd a jöv?, hogy vesszük majd az akadályokat. Ennek egyenes folytatása a Hundred Times, ami arról szól, hogy ha az ember túl sokáig a saját törvényei szerint él, könnyen elutasíthat olyan lehet?ségeket, amikre régóta vár, csak mert a sérelmek miatt begubózott, nem tudja elengedni a földkérget, harcol a befásultságért. A No One To Shoot-ban Laár András szavai keverednek egy internetes demotiváló idézettel, miszerint „Az ember az egyetlen faj, mely fizet azért, hogy a Földön élhessen.” Laár szerint nincs kit lel?ni, nincs az a célszemély, akit egész egyszer?en lel?ve hirtelen jobbá válnának a dolgok, elmúlna az igazságtalan szárazra szívása a szegényeknek, a lopás, a korrupció, az élhetetlenség. Amíg a No One To Shoot egy egyszerü politikát és társadalmat bíráló dal, addig a From Inside egy négy fal közé zárt válság, egy lelki haldoklás, egy hazugságok közti szenvedés. Sokmindent bele lehet magyarázni, de a négy fal közti nyugodt kép, amit a másik jelenléte felkavar, és onnantól már az ajtót se látja a szerepl?nk, szerintem mindenkinek ismer?s. Amikor az unalomból a másik csak vásárolni megy el, a fellélegzés már csak egy ablak formájában tér vissza, ami a lehelletet se engedi ki, csupán kis rálátást nyújt arra, hogy lenne hova menekülni. Az utolsó refrénben derül ki hogy biza ebben a szar kapcsolatban a f?szerepl? hazugságon kapta az asszonyt, így jutottak el eddig a helyzetig, szorongatóan kínos a szöveg, imádom. Nem saját tapasztalat, igazából csak valami klisé nu metal szöveget akartam írni, mert az els? verzió förtelmes volt, és így jutottunk idáig. Lettek volna komolytalan szövegeink is, szuperh?sös tetoválós dolgok, de err?l az els? próbálkozás után letettünk, nem illett hozzánk. Az ebb?l fennmaradó ötleteket egy drogellenes dalban fogjátok majd hallani, továbbá a tavaly elvesztett apám és nagyapám emlékére is írtunk egy dalt, ez már elhangzott idén koncerten. Ennek a címe „ A Way Out” lett, és eddigi legjobb munkámnak érzem már most, stúdiózás el?tt.

- Van olyan hogy f? zeneszerz?, vagy pedig egyenrangú szerz?társak voltatok a munkafolyamatban?

- P: A dalszerzésben Belmonttal abszolút egyenrangú partnerként dolgozunk, maximum olyan fordul el?, hogy picit egyikünk-másikunk oldalára billen a mérleg.

B: Valahogy úgy. Vannak dalok, amik abszolút a semmib?l keletkeztek. Egy gitártémára hirtelen ott volt fejben minden, voltak kifejezetten nehezen összeálló dalok, vannak, amiknek a kezdeti demo verzióját visszahallgatva vagy csukódik le a szemem, vagy jön fel az ebéd. Lesz olyan, aminek a f?témáját úgy írtam fejben, hogy közben az asszonnyal vásároltunk a piacon, van olyan, amit psyKlone egy egész más szövegvilágra húzott rá, mint amilyen végül lett, tehát nincs egy adott munkamódszer, és olyan sincs, hogy minden, de MINDEN ötletet felhasználunk. Tele a kuka dalkezdeményekkel, fel nem használt refrénekkel és már-már full komplexen megírt dalokkal. Komoly kritikát gyakorlunk egymás ötleteire, és így, ilyen kétoldalú nyomás alatt lesz a szénb?l gyémánt!

- Hogyan dolgoztatok, és mennyi id? alatt készült el az anyag?

- P: Volt példa arra, hogy egy adott részt kitaláltam, felvettem, és abból gondoltuk közösen tovább a dal többi darabját, de olyan is, hogy komplett, meghangszerelt dalvázlatot küldtem, hogy erre kellene éneket és szöveget kitalálni, mert ebben én sosem voltam er?s. A From Inside született meg el?ször, gyakorlatilag kb. egy héttel az után, hogy az egész zenekar ötlete kipattant a fejemb?l, a lényegi váza a dalnak már hangszereléssel együtt kész volt, csak kés?bb finomítottuk még f?leg elektronikus részekkel. Mindig is inkább hangszeres fejjel gondolkodtam, ez a korábbi zenekaraimnak írt dalokon er?sen érz?dik is. Most viszont az ének került a fókuszba, ezért nagy segítség, hogy Belmont kontrollként m?ködik a dalszerzés során, rögtön rácsap a kezemre, ha valamit elkezdek a beidegz?déseimnek megfelel?en túlkomplikálni. Tehát összegezve, a dalok vázait általában közösen, együtt ötletelve találjuk ki, ezután az én feladatom a hangszerelés gatyába rázása, a dobgroove-ok kitalálása, az apró részletek megfelel? elhelyezése, Belmont pedig felel az énektémákért, a szövegért és a háttérvokálokért. A ritmusszekció mindehhez hozzáteszi a saját elképzeléseit, ami végül mindig átmegy egy közös sz?r?n, és addig módosítjuk akár az apró részleteket, ameddig úgy nem érezzük, hogy kihoztunk mindent az adott dalból. Technikailag úgy zajlott a kislemez elkészítése, hogy a gitárokat, basszusgitárt, az elektronikus részeket és a dobokat nálam otthon vettük fel / programoztuk le, a stúdióban pedig erre kerültek rá az énekes részek, amikbe elég komolyan belenyúltunk Csobi hathatós közrem?ködésével, aki nagyon sokat segített az el?tte már feldemozott vokálszólamok felturbózásában. Id?ben mindez az els? dal megírásától nagyjából 14 hónap alatt állt össze, ebb?l a leghúzósabb az utolsó fél év volt, amikor véglegesítettük a többszöri nekifutás után felvett énekeket és megcsináltuk a keverést. Mivel a folyamat arról is szólt, hogy kialakítsuk a számunkra legkényelmesebb munkafolyamatot, óhatatlanul hosszúra nyúltak a munkálatok, de az els? stúdiózásból lesz?rt tanulságok alapján már gyorsabban és gördülékenyebben tudunk dolgozni a következ? kislemezünk dalain, ami így esélyes, hogy 2016 elején megjelenhet újabb 4-5 dallal.

- Mit gondoltok az elektronika térhódításáról a metalban? Én személy szerint örülök ennek, hiszen itthon is szaporodnak az ilyesfajta keveréssel operáló zenekarok, gondoljunk csak a Cane Hill-re vagy a Continoom-ra, amelyek szintén ismert és régóta a pályán lév? zenészek projektjeib?l n?tték ki magukat zenekarrá.

- P: Én a magam részér?l bírom, amikor kreatívan építik be ezeket a dolgokat a rock és metal zenekarok a zenéjükbe, nagy például az Enter Shikari, de azt is, amikor elektronikus világból jöv? arcok elkezdenek rock/metalos dolgokat belevinni a dalaikba. Példaként mondanám utóbbira az olyan egyszemélyes projektekb?l kin?tt zenekarokat, mint az amerikai Blue Stahli vagy a svéd Rave The Reqviem. Ez amúgy nem akkora újdonság, már a 80-as években kísérletezett sok rockos hátter? csapat az elektronika beemelésével, például a Sisters Of Mercy vagy már az egész korai Ministry és Nine Inch Nails vagy az Orgy is, csak valamiért felénk annyira sosem volt ezeknek keletje az emberek között, mint Németországban vagy az USA-ban. Örülök, hogy az utóbbi id?ben itthon is elkezdtek egyre többen ilyesmi dolgokat belepakolni a zenébe, mert így alakulhat egy friss, pezsg? színtér, ami esetleg akár kaput is jelenthet olyan embereknek, akik a rock/metal zenéket maximum felületesen ismerték, illetve a zenekaroknak is kapu lehet egy szélesebb közönség felé.

- Ti hova szeretnétek eljutni? A „projektb?l” egyszer csak ismert és elismert f? zenekar lesz, akár külföldön is? Elképzelhet?nek tartjátok, hogy minden mást otthagytok a DivideD-ért?

- P: Nekem a zenei dolgok között, bár elég régóta alakulnak úgy a dolgaim, hogy több dolgot is csinálok párhuzamosan, a legf?bb prioritást egyértelm?en a divideD jelenti, de a többieknek is ez a legfontosabb. Ez egy izgalmas, új dolog, amiben ki kell mozdulnom az eddigi komfortzónámból, ugyanakkor gyökeresen más hozzáállással, mégis sokkal szabadabban írhatok zenét ebben a csapatban, mint korábban akár magát progresszívnek tituláló zenekaraimban. Mivel itt deklaráltan csak az a határ, amit magunknak felállítunk, a banda világába minden belefér, ami beleillik és hozzátesz az adott dalhoz. Emellett bízom is abban, hogy még a hazai, az újdonságokra sokszor nehezen vagy többéves késéssel fogékony közönséget is sikerül megérinteni a dalokkal. Eleve a látványvilág és a színpadi show miatt húztunk egy határvonalat, ami alatt nem vállalunk koncerteket (ezzel eleinte valószín?leg jól megnehezítve a saját dolgunkat), viszont nagyon bízom benne, hogy a kemény munka és a profi háttércsapattal való együttm?ködésnek el?bb-utóbb le tudjuk aratni a gyümölcsét. Részemr?l els?dlegesen a hazai közönségépítést tartom prioritásnak annak ellenére, hogy nincsenek illúzióim, hogy a stílus inkább a nyitottabb nyugati közönségnek otthonos. Én, ha úgy jönne ki a lépés, hogy a szintlépéshez muszáj egy zenekarra redukálni a zenei tevékenységemet, akkor egyértelm?en csak a divideD-re koncentrálnék, hiszek a zenekarban és a zenében. Amit viszont még le kell szögezni: “egyszer csak” biztosan nem lesz ismert és elismert, headliner státuszú banda bel?lünk, maximum sok év nagyon kemény és céltudatos munkájával, erre példa az a pár hazai zenekar, akik a kitartásukkal és a meghozott áldozatokkal elérték, hogy stabilan megvetették a lábukat a hazai és az európai koncertkörforgásban. Függetlenül attól, hogy nekem személy szerint tetszik-e, amit csinálnak, csakis tisztelet és kalapemelés jár nekik.

- Szembet?n? az EP igényes, mondhatni nemzetközi színvonalú kivitele is, a gyönyör? borítók, videók, grafikák, szóval a zenekar m?vészeti háttere. Yosha, te mióta dolgozol grafikusként? Nem terhelt le nagyon a civil munkád mellett a zenekar dizájnjával is foglalkozni?

- B: Ez együtt történik a dalírással és a stúdiózással, meg úgy az egésszel. A dalok hangulatából jönnek az öteltek egy képi világra, és tekintve hogy a közönség youtube-on hallgat zenét, akkor miért ne kapjanak mindegyik dalhoz mozgóképet? Igyekszem a klipeket új, viszonylag furcsa ötletekb?l összehozni, az EP boritó és a többi kép általában adja magát. Az internet és a Facebook egy dizájn játszótér, ha már képesek vagyunk rá, használjuk ki, el nem vesz, csak hozzáad a zenekarhoz. Amióta az eszemet tudom, rajzolok, és nem, nem terhel le, mint említettem fentebb. A dolgok kiagyalása tovább tart, mint a megvalósítás, az pedig megy a háttérben, multitaskingban. A videokivetítéssel igyekszünk majd egy látványszínház feelinget adni a koncerteknek, ehhez olyan dolgokból inspirálódunk, mint a kézzel festett Verne-filmek, régi sci-fi sorozatok vagy a holdraszállás. Minél szemcsésebb és egyedibb, annál jobb. Meg kell említenem, hogy vizuál téren volt egy barátunk, akit csak ezért vettünk be a zenekarba teljes érték? tagnak. Sajnos a „sokat akar a szarka” elven intézte a dolgokat, és a hangzatos szavakon kívül a feladatát egyáltalán nem teljesítette, de amikor már próbatermet akart bérelni azért, hogy gitározzon ahelyett, hogy a feladatát végezné (amikor vele is tisztáztuk a legelején, hogy a zenei dolgokban nem, csak vizuális téren lenne szükség a munkájára), sajnos elcsattant az ostor, beszóltam. Így zuhant minden az ölembe, pedig nem akartam klipeket vágni, csupán a rendezést akartam vállalni, de baromira örülök hogy így végz?dött, így még ha lassabb is a folyamat, de mindent a kezemben tudhatok, nem kell elviselnem más rigolyáit vagy felkészületlenségét.

- Ejtsünk szót a színpadképr?l meg a nevekr?l, maszkokról is, mert noha nem voltam ott a debütáló koncerten, de a képek tanúsága szerint elképeszt?en látványosak (is) voltatok. Rendeltétek a ruhákat, vagy pedig még azokat is Belmont tervezte? A nevek hogyan kapcsolódnak a koncepcióhoz?

- D: Eleve úgy álltunk neki a bandának, hogy nem leszünk az X-edik utcai ruhában kiálló zenekar, szeretnénk látványban is kiemelked?t nyújtani a közönségnek, aki megtisztel azzal, hogy belép?t vásárol a koncertekre. A ruhákhoz a cybergoth - steampunk látványvilágból merítettünk ihletet, ezekre a kulcsszavakra keresve vásároltuk az internetr?l a ruhákat, maszkokat, amiket sok esetben aztán magunknak alakítottunk át. Ez a része még nem forrott ki teljesen a zenekarnak, folyamatosan agyalunk, hogy hogyan lehetne még vadabb, még extrémebb kiállást faragni magunknak a koncertekre. A neveket mindenki magának találta ki, bár sokat ötleteltünk közösen is, ebben sokat segített Belmont elképeszt? lexikális tudása a különböz? képregényuniverzumokat illet?en. Az eredeti koncepció szerint a színpadi figuráknak lett volna egy hardcore sci-fi háttérsztorija is, amit végül elvetettünk, mert els?re lehet, hogy túl sok lett volna, de még nem kizárt, hogy kés?bb visszanyúlunk ehhez az ötlethez. Belmont szinte novellának beill? története, ha meg lenne támogatva egy jól megrajzolt képregénnyel, akkor szerintem nagyon jól tudna mutatni, de ezzel csak én traktálom mindig, még nincs eldöntve, hogy meg is valósítjuk… De semmi sem kizárt!

B: Igen, varrni nem tudok, sem barbibabákra rajzolgatni a rucikat, az internet hálistennek brutális táptalajt adott fellép?ruhák terén. A sci-fi háttérsztori alighanem a jöv?ben megjelen? LP bookletjének lesz a gerince, nem mondtam le róla, hogy történetet adjak ezeknek a figuráknak.

- Milyen volt egyébként a koncert? Ti mit sz?rtetek le utána, van érdekl?dés?

- P: Az V. Tattoo The Sun Fesztiválon kaptuk meg a debütálás lehet?ségét Kovács Petit?l, akinek nem lehetünk elég hálásak a bizalomért, amit egy nullkilométeres csapat felé mutatott, hiszen a Dürer Kert szabadtéri színpadán, nagyon jó technikai feltételek között léphettünk fel, ráadásul közvetlenül az underground legendának számító Watch My Dying el?tt. A koncert az én várakozásaimat messze felülmúlta a technikai mal?rök ellenére is, amib?l azért kijutott egy-két komolyabb, de szerencsére sikerült ett?l függetlenül a lehet?ségeinkhez képest a maximumot kihozni a dologból. Igaz, hogy korán kezdtünk, és ilyenkor még nehéz a közönséget megmozdítani, pláne ismeretlenül, de úgy gondolom, hogy becsülettel helyt álltunk, a közönség a kezdeti megdöbbenés után (látszott az arcokon, hogy nem számítottak arra, amit a színpadon láttak) vette a dalokat, egész komoly tapsot is kaptunk. Ennek azért örültünk nagyon, mert egyrészt a technikai feltételek és az id?pont miatt nem tudtuk a teljes vizuált vinni  - napsütésben a vetítés nem igazán érvényesül -, másrészt az egy szem Iron Maiden feldolgozáson kívül kizárólag saját dalok voltak a m?sorban, kett?t ráadásul nem is hallhatott korábban a közönség, mert kifejezetten a koncertre, feszített tempóban összerakott új szerzemények voltak. November 7-én a Dürer Kertben immár belül a teljes látványt megkapja a közönség vetítéssel együtt, ezért is érdemes a Legionfestre eljönnie annak, akinek a klipek és a kislemez alapján szimpatikus a zene.

B: Szerintem utáltak minket, gy?löltek, még meg is kérdezték, hogy „guys, you know that you are in Hungary?”

- Legközelebb hol lehet titeket megnézni? Van már fix koncertdátum?

- P: Jelenleg ?szre egy dátum van. Egyedül a november 7-én a Dürer Kertben megrendezett, 3 teremben zajló Legionfesten fogunk játszani a Dürer új, középs? termében. Emellett egyeztetés alatt áll a már intézménynek mondható ?szi nagy hangszerkiállításon, a SYMA Csarnokban lév? Budapest Music Expon való fellépésünk, de err?l még nem tudok fix információval szolgálni. Illetve felvettük a kapcsolatot a külföldi zenekarok magyarországi turnéállomásait szervez?kkel is, hogy ha stílusban passzoló nagyobb banda jön, akkor el?zenekarként bemelegíthessük a közönséget. A Facebook oldalunkon minden információ naprakészen megtalálható, így érdemes ránézni gyakran a http://www.facebook.com/dividedofficial oldalra.

- Így a végén, mivel gy?znétek még meg a metalrajongókat, hogy látogassanak el egy DivideD bulira?

- P: Egy izgalmas látványszínházzal kísért, fogós dallamokkal megszórt, pörg?s bulit várhatnak t?lünk, ahol mindig hideg a sör!

B: Nem tudom. Én a többi zenekar miatt megyek.

Kárhozottak Királyn?je