Coal Chamber - Rivals

Murphy - 2015. december 29. kedd, 08:40    

Coal Chamber - RivalsA nu-metál egyik leghíresebb, indusztriális-gótikus mellékízzel operáló alapbandája 2002-ben sz?nt meg három stúdió-albummal a háta mögött. Most, tíz évvel kés?bb újra aktív státuszba léptek, rá nem sokra pedig jött az új lemez. A kérdés már csak az, hogy szükségünk van nekünk most erre?!

Reklám:

Bradley „Dez” Fafara aztán nem unatkozik mostanság. Alighogy anyabandája - a kezdeti nyers és zsigeri groove thrash/death pusztításból megállíthatatlan göteborgi túlzott dallamosodásba fordult - DevilDriver hatodik lemeze után az utolsó eredeti arcok is leléceltek a bandából, és emiatt kisebb kényszerpihen?re vonult a megmaradt tagság, egyb?l összejött a régi Chamber-es haverjaival és elkészítettek egy (már régóta érlel?d?) vadiúj anyagot.

Értem én, hogy kimondhatatlanul cool szórakozás a haverokkal való újra-zenélés meg amúgy is jó pénzt hoz ez a re-union business, úgyhogy miért ne turnéznának megint egy darabig, de most komolyan: mit kéne szólnom egy új NU-METÁL LEMEZHEZ 2015-BEN?! Azt, hogy talán lejárt egy kissé. Vagy azt, hogy nem rossz, de mondjuk, ha tíz évvel ezel?tt jelent volna meg, akkor rendesen ütött volna. Mert pontosan ez a helyzet a CC negyedik anyagával.

Ugyanazt a fajta, minimális ötletekkel adagolt nu-metált hozzák, mint anno. Se többet, se kevesebbet. Dez Fafara jellegzetes (bár sokszor monotonba forduló) kiabálása, sötét tónusú suttogása mit sem változott az id?k folyamán, akárcsak Miguel Rascon gitárjátéka, vagy a Mike Cox és Nadja Peulen alkotta ritmusszekció; mindenki teszi, amit tenni kell.

Bár az I.O.U. Nothing mindenképpen hatásos kezd?nótának bizonyul, sajnos nem feledteti velem, hogy az apácás videója mennyire botrányosan bénára sikerült. A Suffer In Silence-ben Al Jourgensen segít be vokálisan, talán emiatt lehet emlékezetes, a The Bridges you Burn pedig er?teljes KoRn-hatásai miatt. Az Another Nail The Coffin is a lemez er?sebb pillanatok közé tartozik, míg a Rivals inkább a banda sötétebb, ördögibb tónusát hozza el?. Bizonyára a két átköt? instrumentális tétel nélkül sem lenne hiányérzetem (Orion, Dumpster Dive), akárcsak az egyes kiadásoknál bónuszként felkerült Worst Enemy esetében.

Lényeg a lényeg: manapság végighallgatva ezt a 45 perc hosszúságú anyagot, egyáltalán nem találom se izgalmasnak, se szórakoztatónak. Egyáltalán nem rossz, mert odateszik magukat, csak éppen elmegy a fülem mellett. Mondhatni, évszámot tévesztett.

Murphy



    Megosztás:
Címkék:
Szólj hozzá a cikkhez