Soulfly - Archangel
Legtalálóbban talán Max Cavalera hanyatló karrierjének egy újabb állomásaként lehetne definiálni a soron következ?, bibliai koncepcióban fogant Soulfly lemezt.
Mr. Cavalera zenei munkásságának jelenlegi szakaszát nem szeretném különösebben ecsetelni, mivel szerintem mindenki tisztában van vele. Elég csak annyit mondanom, hogy több mint leszállóágba került az egykor szebb napokat látott tribal/groove-thrash/death biznisze. Kiöregedett, na. Megértjük, éppen ezért nem lenne szégyen abbahagyni, és emelt f?vel nyugdíjba vonulni.
Aki azt hitte, hogy a legutóbbi lemez (Savages) teljesen jellegtelen, unalmas, béna – röviden vállalhatatlan - dalai után most valami mer?ben izgalmas, esetleg a régi zúzdákat újra felelevenít? dalcsokrot fog kapni, az alaposan tévedett. „Legjobb album ever” nyilatkozatok ide vagy oda, az Omen óta már semmit nem hiszek el neki.
A normál változatban alig több mint félóra hosszúságú anyag tíz tétele közül egyedül talán az els?, punkos-thrash ritmikára épít? We Sold Our Souls To Metal hozott valamennyire lázba, de az is sajnos hamar elszállt. Sorban jönnek egymás után a három-négyperces szerzemények, de annyira unalmas és er?ltetett az egész repertoár, hogy hallgatás után szinte semmire sem emlékszem bel?lük.
Míg Max kiégett hangjával próbálkozik valamit mégis kiabálni, a totálisan jellegtelen témákat Marc Rizzo szeretné feldobni egy-egy szólóval vagy érdekesebb díszítéssel, de már neki se megy igazán. Az, hogy éppen Tony Campos (ex-Static-X) basszerozik vagy éppen Max fia, Zyon dobol a lemezen, ezek után szerintem senkit sem érdekel igazán. Nyilván próbálkoznak a lemezt színesíteni: hol atmoszférikus hangulatot generálni (Archangel), hol némi hardcore-ízt becsempészni (Live Life Hard!) vagy visszakanyarodni az old-skolabb thrasher id?khöz (Titans), és persze a szokásos össznépi vendégvernyákolás sem maradhat el (Mother of Dragons), de köszönöm szépen, nem kérek ebb?l a fajta katyvaszból.
Akit viszont érdekel, annak elmondom, hogy bónuszként még három dal kapott helyet. Acosandor Nocturno és a Soulfly X esetleg még érdekes is lehet a zenekar rajongóinak, de hogy a Napalm Death – You Suffer-jét miért kellett kilenc másodpercesre nyújtott változatban feldolgozni, arról fogalmam sincs.
Murphy
