Skindred - Volume

Murphy - 2016. március 29. kedd, 07:00    

Skindred - VolumeA 2014-es Kill the Power túlelektronizált, populáris kísérletezésbe hajló világa egyértelm?en csalódás volt a számomra, ezért is vártam reménykedve Benji és bandája új lemezét, hátha sikerül még igazán dögös és lüktet? energiabombákat felmutatni!

Reklám:

Nyilván nem mondok el nagy titkot azzal, hogy de a szigetországból származó Skindred egy meglehet?sen üde színfolt a metálzene világában, viszont évr?l-vére azt érzem, hogy a második és harmadik lemezükkel (Roots Rock Riot, illetve Union Black) csúcsra járatták ezt a fajta fúziós reggae-metált, és id?vel csak egyre unalmasabb, illetve hát érdektelenebb lesz. Jó példa rá a Kill The Power er?tlen felhozatala, így aztán nem csoda, hogy felemás érzésekkel vágtam neki a legújabb kiadványuknak.

A lemezt nyitó Under Attack - Volume párosa szinte egy-az-egyben az el?z? anyag Ninja - Kill The Power frenetikusan lüktet? sláger-duóját juttatta eszembe, és titkon reménykedtem, hogy ne csak ennyi legyen a jóból – mint ugye az el?z? kiadvány esetében.

Szerencsére azonban a folytatásban is b?ven akadnak még kellemes pillanatok. A némileg visszafogott verzével induló Hit The Ground aztán az el?z?ekhez fogható, jellegzetesen skindredes tétellé növi ki magát – a vége felé beiktatott metálos kiállás egyszer?en zseniális! -, de a Shut Ya Mouth is kb. ugyanebbe a kategóriába esik. A The Healing már egy kicsit eltér ett?l a receptt?l, de végeredményben ez is jellegzetes skindred-séget áraszt magából.

És el is érkeztünk a lemez legkiemelked?bb - vagy mondjam úgy: leghangulatosabb! - meglepetéséhez, a Sound The Siren c. track-hez. Hihetetlenül fülbemászó, szinte már-már hipnotikusan megidéz?, elektronikus ütemek a verze alatt, majd slágeresen rockos refrén következik, mindez pedig olyan ?rületes tálalásban, hogy agyam eldobom! Hibátlan, tízpontos tétel!

A folytatásban többek között hallhatunk még átlagosnak t?n?, de egyáltalán nem rossz nótákat (Saying It Now, Stand Up). Feszes gitárjával és elektronikus támogatásával a Straight Jacket kiválóan sikerült, a refrénjében csorda-vokállal (Ain’t no justice / There’s only just us) operáló No Justice pedig nemkülönben.

Benjiék a lemezre csempésztek még három, többnyire a turntablism jegyében született, jópofa átvezet?t (I, II, III), de az a helyzet – akárcsak az utolsóként hallható, 3 Words cím? tétel esetében, amivel megint csak nem tudok túl sok mindent kezdeni –, hogy ha ezek nem lennének, egyáltalán nem lenne szegényebb a lemez.

Összességében tehát a hatodik Skindred anyag nem váltja meg a világot - és nem emelkedik fel a korai el?dök szintjére -, de azt határozottan állíthatom, hogy köröket ver a Kill The Power szégyenletesen lötyög?s teljesítményére.

Murphy



    Megosztás:
Címkék: Skindred
Szólj hozzá a cikkhez