Ghostchant, Another Way, Primitive Man, Magrudergrind @ Dürer - 2016.03.12.

Murphy - 2016. április 28. csütörtök, 21:51    

Egy vallomással kezdek: 2012-ben kihagytam az Exhumed, Rotten Sound, Magrudergrind megaparádét, azóta is bánom, idén március elején aztán végre lehet?ségem nyílt pótolni - legalábbis az egyharmadát!

Reklám:

Két nappal a hibátlan Sick Of It All buli után megint a Dürerben kötöttem ki, de mit tesz Isten - ha menni kell, akkor menni kell! És most nem az anyagcsere-folyamatokra gondolok, hanem a jó zenére!

Magrudergrind

Mivel a Wasted Struggle fellépése dobos-sérülés miatt elmaradt, így fél kilenc magasságában Jakab Zoli (Newborn, Bridge To Solace) énekes vezette budapesti Ghostchant kezdett. A metálos ízekkel operáló hardcore négyes repertoárja ugyan meglehet?sen rövid terjedelm? zúzásnak bizonyult, viszont dalaik között FONTOS ÜZENETEKET adtak át nekünk a minket körülvev? világ dolgairól.

Már akkor felt?nt a szervezés kissé káoszos mivolta. Például, hogy egy ilyen buli a kisterembe szorul, miközben a közepesbe egy számomra vadidegen arcokból álló formáció Pet?fi verseket dolgozott át, és adott el? metál per core zenére, ami a 16-22 éves (mint tudjuk, rendkívül letisztult zenei ízléssel rendelkez?) korosztály körében baromi nagy népszer?ségre tett szert. De hát ugye, f?ként ?k alkotják a fizet?képes közönséget. Egyébiránt a pincében meg egy másik, hardcore buli is zajlott, ezzel egy id?ben.

A békési Another Way produkciójáról nem is írnék sokat, mivel vagy kismilliószor láttam már ?ket. És igazából olyan volt, mint mindig, vagyis rövid, tömör és vel?s. A feltartóztathatatlanul nyomuló crust-punk-grind csapat dalaik szempillantás alatt elröppentek.

Harmadikként a buli számomra egyetlen stílusidegen fellép?je következett, a denveri Primitive Man, melynek nevéb?l majdnem kitalálható, milyen zenét is nyomnak. Iszonyatosan belassult, masszívan nyomasztó, doom-os kilátástalanságot sugalló sound-jukat csak néha törték meg sludge-os riffelésekkel – és a népek ezt láthatóan élveztek. Velem ellentétben, aki ezt a sehova nem tartó, ráadásul iszonyatosan unalmas, végeláthatatlan dzs?dzs?zést nem bírta megemészteni, és inkább lelépett inni.

A washingtoni srácok 2010-ben jelentkeztek utoljára lemezzel, és most, hogy kijött a II névre keresztelt vadonatúj anyag, immáron vadonatúj dobosukkal nyakukba vették a fél világot, többek között így jutottak el hozzánk.

Az els?re jólfésült (és helyenként tetovált - f?leg ami a gitárost illeti) egyetemistáknak látszó, szemtelenül fiatal srácok aztán nem szaroztak, rövid beállásuk után egyb?l irtózatos támadást indítottak a hallójáratok ellen! Kb. húsz-huszonöt perces szettjük alatt csak néhányszor fújtak egy-egy rövidet, általában négy-öt dal toltak egyszerre.

A közönség persze már az elején elkapta a ritmust, és ezerrel pörgött a pogó, repkedtek a sörök, néhol meg circle pit is kialakult a tánctéren, de legmaradandóbb élményként mégis az rögzült bennem, amikor az el?l álló apa, két (!) 12-14 éves - els? koncertélmény okán még megszeppentem tomboló - fiának védelmében szó szerint leráncigálta az éppen stagediving-olni készül? felb?szült fanokat különféle szidalmak közepette, hogy ? megmondta, ne csinálják a fiai közelében!!

Ett?l a fura incidenst?l eltekintve maximálisan ?rült egy este volt; régi slágerek (köztük kapásból másodikként a favorit I’m Fucking Done), csomó frankó új dallal spékelve, hangulat a tet?fokon, mindez hiba nélkül. Számomra még jó ideig emlékezetes marad.

Murphy



    Megosztás:
Címkék:
Szólj hozzá a cikkhez