Boros Csaba interjú a Rock 1 Óra című műsorban

Ladányi Zsolt - 2016. augusztus 09. kedd, 11:00    

A a Rock 1 Óra című rádiós műsorban Boros Csabával beszélgetett Ladányi Zsolt.

Reklám:

- Helló Csabi!

- Szia....szia! Köszöntöm a hallgatókat!

- Tavaly jelent meg a Rajzoljunk Álmokat első olyan lemezetek, amin te énekelsz.  Ez az album Két hét alatt aranylemez, két hónap után platinalemez, majd az év végére háromszoros aranylemez lett, és a mai napot nézve még mindig benne van a MAHASZ lemezeladási listán az első 10-ben. Lehet, hogy nehéz a kérdésem, de gondoltad volna, hogy Cipő nélkül, „nem vele, de nem is nélküle, hogy Nagy Lacit idézzem, ennyire sikeres lesz ez a kiadványotok?

- Nem gondoltam én akkor semmit, amikor a cipó meghalt. Akkor csak bánat volt, és fájdalom, meg egyfajta erős összetartás az együttesben. Az imént Nagy Lacit idézted az előbb, akkor én is idézek tőle! Azt mondta, hogy „egyfajta tisztítótűzön ment keresztül ez az együttes, ez a társaság”, és azok az emberek, akik nem akartak itt lenni, vagy nem azt érezték, amit mi, azok elmentek innét tőlünk, ezzel is egyébként tetézve a bajainkat. Viszont borzasztóan össze szedtük magunkat, és valami olyasfajta energiák szabadultak fel az együttes tagjaiból, és mind azokból, akik minket körül vettek, hogy végül is ez lett az eredménye, ez az album! Volt egy rövid időszak, mikor teljesen összezavarodva az utunkat kerestük a Sípos F. Tomival, de azt hiszem, az a rövid időszak nagyon észhez térítet bennünket. Aztán jött egy nagyon kemény elhatározás a részemről! Leültem a fiúkkal, és egy beszélgetés folyamán egy irányba pofoztuk magunkat. Akárkinek akármilyen összetett terve volt a jövővel kapcsolatban, azt megpróbáltam egy irányba terelni, és úgy látom, úgy hiszem, hogy ez sikerült is! Ráálltunk egy közös hullámhosszra, és akkor azt mondtam, hogy ebben az együttesben senki más nem szerepelhet, tehát akárkire gondol bárki más, mint frontember, csak saját magunk tudjuk ezt megoldani, és akkor oldjuk meg így! Ha sikerül, akkor nagyon jó lesz, ha meg nem, akkor tisztességesen bukjunk meg. De a második opció hála istennek nem jött be!

Fotó: https://www.facebook.com/republicegyuttes

- A zenekar eddig átlagban évente jelentetett meg új hanghordozót! Ezt a hagyományt továbbfolytatjátok? Készül már az új lemez?

- Nem folytatjuk ezt a hagyományt, mert ebben az évben akkor meg kellett volna jelennie egy hanghordozónak májusban....

- Ezt átlagosan értettem ezt a darabszámot, kvótát!

- Ebben az évben meg fog jelenni egy koncert CD, terveink szerint október tájékán. Ez a 2015. szeptember 19-ei Budapest Parkos Jubileumi koncertünkön készült felvétel, amiről egyébként 1-2 videoklipet lehetett már látni a Youtube-on. Tehát meg fog jelenni egy koncertalbum, mint egy összegzésként a 25 év után. A következő új albumot 2017 májusára tervezzük, úgy ahogy megjelent 2015-ben a Rajzoljunk Álmokat. És hogy készül ez a dolog, abban biztos lehetsz, mert én részemről kész vagyok egyébként. Hogy a többiek hogy állnak, azt nem tudom.. illetve tudom, mert a Tomi is mondta, hogy van jó néhány dala. Én 5 dallal tudok hozzájárulni ehhez az albumhoz, ami szerintem elég lesz. Én ezeket eltettem otthon „talonba”, megszereztem, megírtam őket. Szerintem a többiek is hozzáteszik a magukét, és mondhatom azt, hogyha holnap hozzá kellene kezdenünk egy Republic albumhoz, akkor egész biztosan meglenne, mert meg vannak a dalok rá!

- Szeretettel várjuk ezeket a dalokat! Csaba! Két részről is kollégámnak tekinthetlek! Elsősorban, mint zenészt, valamint nem utolsó sorban, mint műsorvezetőt! A közszolgálati médiánál hétköznap esténként vezetsz műsort. Hogy kerültél a rádiózás közelébe?

- Megkerestek engem a Petőfi Rádió részéről a főszerkesztő, és leültünk egy beszélgetésre. Mondta, hogy arra gondolt, hogy műsort kellene vezetnem. És én akkor megkérdeztem tőle, hogy ez most egy casting? Most engem itt letesztelnek? Van erre más jelentkező is, akik közül kiválasztják a legjobbat? És akkor mondta, hogy nem! Azt az este 7-9-ig tartó műsorsávot nekem találták ki, hogy ott kellene műsort vezetnem, emberekkel beszélgetni. Egy ilyen beszélgetős zenélgetős műsort csinálni. Így aztán két hónapja ezt is csinálom. Kezdetben nem volt könnyű ez a dolog! Sőt! Voltak álmatlan éjszakáim is! Mert úgy gondoltam, hogy én ezt majd nem tudom kellőképpen csinálni, mert az a bajom, hogy általában én ilyen műsorok felé majrés vagyok. Habár ez nem látszik! Én nagyon sokat készülök erre! Ha bejön hozzám valaki beszélgetni, mondjuk 5x4 percet 1 órában, akkor előtte én utána járok mindenféle dolgainak, elolvasom a róla készült cikkeket mikor mit nyilatkozott hogyan! Ez elég sok időt, és energiát emészt fel, de ez is olyan dolog, mint egy jó vörös bor! Az ember belekóstol, és utána már nehéz letenni. Nem mondom azt, hogy a hétvégi koncertek után, ha elmegyünk játszani, akkor egyből belerázódom ebbe a dologba. Akkor van egy tiltakozás bennem, hogy na, ezt most nem kellene. De mihelyt bent vagyok a rádióban, akkor azt érzem, hogy baromira szeretek beszélgetni az emberekkel. Arról nem is beszélve, hogy a rádió által kiszélesedett a látóköröm. Olyan együtteseket, és előadókat ismertem meg, akiket egyébként nem ismerhettem volna meg, mert ugye nyilvánvalóan, aki játszik egy együttesben, az ismeri a közvetlen környezetében lévő zenekarokat, akikkel eddig is kapcsolatban volt, de nem biztos, hogy már nyit az újabb felé. Ez a rádió megadta nekem, hogy egy csomó nagyon jó zenekart, meg hihetetlen sok tehetséges embert ismerhettem meg. Úgyhogy belefáradok rendesen, de mindig kellemes fáradtság van rajtam, ahogy ma is beszélgettem egy jót valakivel, és ez tök jó egyébként!

- Mivel foglalod le a hallgatók füleit esténként?

- 7-9-ig van esténként ez a műsor! 7-8 között van egy úgynevezett dalpremier, ahol igyekszünk bemutatni új dalokat. A dalpremierbe bejön maga az előadó, aki ezt a dalt létrehozta, vele beszélgetünk az első órában, magáról az emberről, vagy az együttesről, az életéről, meg aztán a dalról, amit írt, és elmondja gondolatait. A második órában, 8-9-ig pedig mindig van egy vendégem, egy zenész, egy zenekari ember, akinek az életét boncolgatjuk a kezdetektől egészen a mai szintig, hogy mit csinál, mit nem csinál, hol lépett fel, színházi darabok, filmszerepek. Szóval ez ilyen beszélgetős műsor, természetesen zenével közte, amit úgy veszek észre, nagyon tetszik az embereknek. Én úgy hiszem, hogy ezzel egy olyan réteget is sikerült megmozdítani, a Petőfi környékén, akik eddig még nem biztos, hogy erre a csatornára kapcsoltak.

- Egy kicsit a távlatokba tekintve, de mégis a múltból merítve. Az egyik dalotokat lehet majd hallani egy nem hétköznapi lejátszón, ami Balatonszemest köti össze Szigetvárral. A dal a 67s út, ami a 2x2 sávosra bővülő 67-es főút egyik, Kaposvár felé vezető szakaszára kerül. A zenekar mikor értesült róla, és hogy fogadtátok?

- Látom, azért te is tájékozódsz egy beszélgetés előtt! (nevet) Helyes!

Elmondta nekünk a mi koncertszervező menedzserünk, akit mi nem menedzsernek hívunk, a Miklóst, hanem a zenekar hivatalos képviselőjének, mert szerintem így szebb. Már évek óta megy az agyalás, hogy egy ilyen út készül majd, és most került abba a stádiumba, hogy  már reálisan lehet róla beszélni. Ez egy borzasztóan érdekes, emellett megtisztelő dolog, mert ugye mi 1990 nyarán, Boglárlellén voltunk egy fesztiválon. Itt elnyertük a közönségdíjat, amivel egy lemezszerződés is együtt járt. Boglárlelle mellett megy el a 67s út, és indul meg Kaposvár felé. Ebből fakadóan Cipő megírta a 67s út című dalt, ami a Disco című albumunkon van rajta. Aztán 95-ben az első nagy koncertünk Kaposvárott, a spotcsarnokban jött létre, ami egyébként egy koncert lett volna, csak akkora érdeklődés volt, hogy kettő lett belőle. És az óta is nagy örömmel járunk vissza Kaposvárra. Nagyon jó kapcsolataink vannak ott, és nagyon jó barátaink vannak lent Kaposváron. Mindig nagy szeretettel fogadnak bennünket.  Most is játszottunk, a Cipő utáni érában, és nagyon felemelő volt a Somogy Táncegyüttessel újra együtt játszani. A Somogy Táncegyüttes velünk volt a Budapest Parkos koncerten is, és ahova tudjuk, mindig beépítjük őket. Tehát ez a kapcsolat megmaradt. És hihetetlen örömteli, hogy most ezt az útszakaszt felújítják, és egy 500 méteres szakaszon majd valahogy, valamiképpen megszólal ez a dal. A technikáját nem igazán tudom….

- Barázdákat marnak bele az útba…

- Igen, ilyen bevágások, meg bemarások. Erre azt szoktam mondani, hogy az igazi sikernek a mércéje az, amit már az aszfalt is játszik! Felhívtam a Loppert Dániel figyelmét, aki a projectet vezeti arra, hogy a Deseda tó partjánál nekünk van egy Republic emlékművűnk, ami egy ilyen obeliszkszerű valami, amibe bele van vésve, hogy „Republic”, és az, hogy „haza találok” . Lehet, majd úgy próbálják ezt az útszakaszt elhelyezni, hogy az emlékmű közelében szólaljon meg. És arról is beszélgettünk, a Danival, hogy lehet egy kihajtót is építenek oda. Szépen megcsinálják ezt a helyet. Ez nagyon-nagyon megtisztelő, és nagyon felemelő, hogy így most 26 év után ilyen elismeréseket kapunk.

- Kinek az ötletét dicséri ez a kuriózum számba menő vállalkozás? Az építtető keresett meg ezzel kapcsolatban?

- Igen-igen! Ők kerestek meg bennünket, hogy van egy ilyen tervük, hogy ott a 67-s úton, a 67-s út című dalunk szólaljon meg. Ez az ő ötletük volt. Én nem is tudtam, hogy van ilyen, hogy létezik ilyen zenélő útszakasz itt, de a világ más tájain azért van.

- Közép Európában ez lesz az első ilyen útszakasz! A legközelebbi pedig Francia országban van.

- Igen, valahol ezt olvastam én is!

- És 2019-re készül el ez az útszakasz. Csaba köszönöm, hogy időt tudtál szakítani az interjúra, és ígérem, ha kész lesz az út, én is átmegyek rajta!

- Még csak annyit, ha már az útról beszéltünk, hogy megkértek bennünket, hogy minden egyes építési szakasznál, vagy ha bármiféle hír van ezzel kapcsolatban, akkor ezt közösen jelentsük be. És ez is baromira jó, és baromira megtisztelő, hogy mindig ott vagyunk egymás mellett, mármint az építetővel, és ez nagyon jó dolog, ez nagyon …

- Megmelengeti az ember szívét…  Köszi Csaba az interjút!

- Szia…szia!



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez