Andrew Lenhard - „Ki vagy mi a te őrződ?”

Kárhozottak Királynője - 2017. április 03. hétfő, 20:57    

Két és fél év után újra Lennel beszélgetek, aki remete módjára írja a saját szerzeményeket a kis odújában, mégis olyan keveset lehet hallani róla. A most következő alapos interjúban sorra vesszük a sok zenekart és formációt, amiben megfordult és zenei tapasztalatokat szerzett, hogy aztán rátérjünk a készülő Thy Keeper EP-re.

Reklám:

Andrew Lenhard- Majdnem két és fél éve beszélgettünk utoljára itt, a Viharock.hu hasábjain. Akkor azt mondtad, hogy nagy álmod válna valóra, ha a zenélésből élhetnél, ha állandóan úton lehetnél. Mi valósult meg ebből, illetve mi történt időközben?

- Leginkább az utazás. Az elmúlt két évem hihetetlenül mozgalmas volt ilyen téren. De ezt inkább a munkámnak köszönhetem, mint a zenének. Bejártam Dél-Wales-t és Angliában is jártam néhány helyen. Illetve a Silent Homes-nak köszönhetően az országban is meg megfordultam itt-ott ahol azelőtt soha.
De hogy zenélésből megélni? Erről végleg letettem és jobban belegondolva erre igazán soha nem is volt, vagy lett volna reális esélyem és ez így van jól. Rengeteg olyan áldozattal jár, amit lehet, én nem lennék képes meghozni. Arról nem is beszélve, hogy aki megél ebből, az többnyire ipari szinten, millió korlát és megkötés között zenél. Én pedig még mindig jobban szeretek a saját fejem után menni és a saját tempómban haladni. De az sem utolsó szempont, hogy amellett hogy réteg zenét játszom, messze nem közelítem meg azt a minőséget, ami eladhatóvá tenné a produkciót.

- Most tulajdonképpen hol tartasz? Dolgoztál már szólóban, duóban, csapatban. A mostani Andrew Lenhard projekt megint egy egyszemélyes történet? Vagy pedig van mögötte zenekar is?

- Sokszor emlegetnek úgy, mint az embert, akinek ezer zenekara volt. Tény, hogy nyughatatlan vagyok és folyamatosan pörög az agyam valami zenei koncepcióm. Tény, hogy rengeteg kezdetleges formációban benne volt már a kezem, de az ilyenek mindig nagyon rövid életűek voltak. Volt, hogy két gitáros közt nem volt meg a kémia. Volt, hogy nem találtuk meg a hiányzó láncszemeket, de volt olyan, hogy egy kulcsember már az elején közölte, hogy hamarosan elhagyja az országot, úgyhogy ne számoljunk vele. De igazán komoly zenekarom, csak három volt. A Heroes Never Die, a Sirens Chant és a Silent Homes.
A Heroes Never Die szépen lassan önmagát fojtotta meg. Egyszerűen elfogyott a lendület és együtt úgy döntöttünk, hogy hagyjuk a dolgot. A Sirens Chant-ban sajnos a rövid együtt töltött idő miatt sok mindent nem volt alkalmam letenni az asztalra, de ennek ellenére is úgy érzem, hogy velük volt a legjobb az összhang. Sajnos a Budapestre, majd a fél évre Wales-be költözés, teljesen lehetetlenné tette az együtt működést. A mai napig fáj a szívem értük. A Silent Homes szintén remekül működött, de nagyon sok dolog volt, amiről teljesen eltérő módon gondolkodtunk és ez elkezdte megmérgezni a zenekaron kívüli kapcsolatunkat is a srácokkal. Illetve már akkor körvonalazni látszódott egy komoly lépés az életemben, aminek a meglépése hamarosan lehetetlenné tesz bármilyen zenekari tevékenységet az országban. Így békésen velük is külön válltak az útjaink.
Egyébként leginkább akkor tudok kreatív és motivált lenni, ha van egy jó zeneszerző, aki mellett énekesként szerepelhetek. Itt szeretném is kiemelni Ligner Simit, Mandity Flóriánt, Breszkovics Norbit és Mede Gyurit. Az ország legtehetségesebb zenészei közt tartom őket számon. Nagyon hálás vagyok azért, hogy velük dolgozhattam.

Ez az új szóló projekt pedig már évek óta alakul a fejemben. Miután a Hybrid Reality nevet kikukáztam, már alakultak az új ötletek. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a projekt négy fal között is fog maradni.

- Miben lesz más ez a készülő lemez? Nagyon is sok hasonlóságot érzek az előző munkáidhoz, sőt egyre inkább kiforr a stílusod, a jellegzetes hörgésed, a dallamvilágod. Milyen új benyomások értek?

- Az előző szóló anyagokhoz képest az lesz a legnagyobb előrelépés, hogy végre tényleg magaménak érezhetem majd a dalokat. Nincs bennük külső nyomás vagy megfelelési kényszer. A másik legfontosabb dolog az, hogy annak ellenére, hogy EP, most nem álltam meg 4-5 dalnál. Összesen kilenc tétel lesz majd a lemezen. Ebből egy intro, egy átvezető, egy pedig outro. Lesz olyan dal, ami ismerősen csenghet, csak át lett írva és természetesen sok a teljesen új nóta is.
Új benyomások folyamatosan érnek. Ismersz, a zenei ízlésem, a zenék meglehetősen széles tárházát hozza elém minden nap. Az, hogy úgy érzed, hogy kezd kialakulni a saját stílusom, nagyon jól esik, hiszen ezzel mondhatom azt, hogy célba ért a zeném.

- Zeneileg azt érzem – már amennyit hallhattam a készülő lemez dalaiból – hogy kezdesz megállapodni ennél a nagyon felismerhető stílusnál. A hörgésed olyan, mintha sírásba fúlna a hang, a dalok dallamszerkezetét pedig mindenhol áthatja valami édesbús melankólia. Mi az az örök téma, ami mindig képes inspirálni, mi az az erő, ami visz előre? Miből építkeznek ezek az elkeseredett hangvételű dalok?

- A válasz egyszerű. A pozitív élményeket könyebben fel tudom dolgozni. Ha valami jó dolog történik velem, akkor nem keletkezik úgymond felesleges energia, amit le kell vezetnem valamiben. A negatív, vagy dühítő dolgokkal viszont annál inkább. Ezeket pedig a zenélésben, zeneírásban tudom a legkönyebben levezetni. De ez nem jelenti azt, hogy csak morcos vagy szomorú dalokat írok. A Haiiro, a Thy Keeper vagy a Circles dallam világa szerintem kimondottan pozitív.
Minden dal születésének megvan a maga története és érzelmi háttere.

- Ennyi idő után – azt gondolom – már biztos van egy stabil közönség, akik érdeklődve várják az újabb szerzeményeidet. Milyen visszajelzéseket kapsz és honnan, kitől? Mennyire érzed magad a „felszínen” ? A hazai szakma mennyire figyel rád?

- Őszinte leszek, szerintem ez az album sem itthon, sem pedig külföldön nem érdekel senkit. A Hybrid Reality sem volt túlzottan népszerű és a Nexus of Eden óta eltelt több mint három év. Nem hiszem, hogy bárki is kimondottan várná a szóló karrierem folytatását.  De szerencsére a hazai média, a HammerWorld, a NuSkull, a Zenevilág.net és néhány külföldi online magazin mindig ír a munkássságomról, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok.

Andrew Lenhard

- Akkor mégis mi ad erőt, hogy folytasd? Hiszen aki zenél, az javarészt azért teszi, hogy átadhassa a mondanivalóját a hallgatóságnak. Szerinted miért nem érdekel senkit? Lehet, hogy ez nem is igaz!

- Valószínűleg azért, mert nem is szántam túl sok időt, energiát és pénzt a promózásra. Fizethetnék én is a facebooknak azért hogy idegen emberek üzenőfalán megjelenjen a videóm, de ezt valahogy nem érzem magaménak. Benne van az is, hogy iszonyatos a túlkínálat. Vannak napok, hetek, amikor annyi új dal, videó, EP vagy lemez jelenik meg, hogy én is zavarban vagyok, hogy mit válasszak. Nem igazán tudom már, hogy mi az, amivel ki lehet tűnni ebből a híg tömegből. Személy szerint én az ajánlásokban hiszek. Ha valamelyik ismerősöm vagy cimborám talál egy jó zenekart, azt megosztja velem facebookon vagy személyesen akkor jóval nagyobb eséllyel fogom én is mélyebben beleásni magam. Hogy mi ad erőt? Csak az alkotás utáni vágy. Hazudnék ha azt mondanám nem érdekel a közönség és mások véleménye arról amit alkotok, de nem ez a fő szempont. A lényeg hogy én elégedetten dőljek hátra és hallgassam meg azt amit megírtam és felvettem.

Andrew Lenhard- Számodra mit jelent az őrző szó, és a Thy Keeper lemezcím? Ez hogyan fogja össze a dalokat? Ismét csak az érzéseidet írtad ki magadból, vagy pedig van valamilyen koncepció is?

- A zene most nem csak rólam szól. A dalok hordoznak olyan üzeneteket, amik remélem, hogy a hallgatóknál célba is érnek majd.
Különösebb koncepció, leginkább talán a dallamvilágban és a lemez szerkezetében van csak. A Words és a Thy Keeper című kis fel és levezetők keretbe foglalják az albumot, illetve a közepén van egy instrumentális dalocska, ami egy hidat képez az album komorabb és a picit világosabb oldala között.
A „thy” nagyon régi angol szó, azt jelenti, hogy a tiéd. Így a Thy Keeper azt jelenti, hogy a TE őrződ. Innen a borító koncepciója is. Egészen kisgyerek korom óta, ha rémálmaim voltak, gyakran egy szarvas alakjában jött el a „megmentő”. Ő volt az én őrzőm. Az elmúlt időszakban pedig ez a lemez, az írás, a felvételek és az alkotás volt menedékem a hétköznapok gondjai elől. Így tökéletes volt a párhuzam.
Na és neked? Ki vagy mi a te őrződ?

- Nekem egy fekete párduc jelenik meg…Kis koromban sokszor láttam a Dés-Geszti-féle Dzsungel könyve musicalt színházban, és mindig Bagira volt a kedvencem, hehe! Ha már ilyen spirituális dologról esik szó, mint az őrszellem… Ezek a témák sosem izgattak? Angyalok, démonok, szellemek, mindaz, ami a Mátrix (a látható, megfogható világ) mögött van?

- De, kimondottam szeretem a fantasy és sci-fi témát. Ha te tudnád, hogy milyen komoly képregény és fantasy témájú figura/könyv/képregény/DVD gyűjteményem van otthon... Nem állítanám egyértelműen, hogy hiszek az ilyesmiben, de nem is merném azt mondani, hogy a világ csak annyi, amennyit az öt alapvető érzékszervünkkel felfogunk. Az emberrel történnek fura dolgok. Vannak olyan megérzések, intuíciók és jelenségek, amiket a józan ész is csak nehezen tud megmagyarázni. De ettől a gondolattól még nem leszek a rabja semmilyen ezoterikus dogmának. A téma viszont olyannyira kedves számomra film vagy irodalmi szempontból, hogy az albumon is feltűnik majd. Az egyik dal, egyszerűen csak Ghost, egy kísértet történetét és a féktelen haragját és annak a miértjét meséli majd el. Érdekes darab lesz.

- Amit eddig megmutattál a készülő lemezből, az megint csak nagyon megfogott. A Swimming in the Smoke már elérhető a legnagyobb videomegosztón, de a Public Enemy-ről mesélj egy kicsit, kérlek! Milyen témát boncolgatsz benne?

- A Public Enemy a lemez egyik legrégebb óta félkészen heverő dala volt. Nagyon sok külömböző szövegtémát felvetettem a dallal kapcsolatban, de végül a fantázia és a gondolat szabadságát válaszottam.
A dal lényegében arra biztat hogy kapaszkodj a reménybe, merj nagyot gondolni és nagyot álmodni. Hogy ki merj lépni a sorból, és ha mások árnyékában is, de légy szabad és alkoss. Légy az, aki lenni akarsz. Ez viszont gyakran azzal jár, hogy „közellenségként” a rendszer ellenségeként fognak megbéllyegezni. Ezt persze nem kell szószerint érteni.

- Gondolom ez is, mint eddig minden munkád, ingyen letölthető formában jelenik meg. Mikor is? Neked nem szegi kedvedet az a tendencia, hogy a zenehallgatók
ma már csak elvétve szeretnek fizetni a zenéért
?

- Most szakítok a hagyományaimmal. Már vagy fél éve eldöntöttem, hogy nem fogok a lemez megjelenését konkrét dátumot kötni. Meglepetés lesz.
Viszont most nem lesz ingyenes. Nem számítok túl sok vásárlóra. Már csak azért sem, mert ahogy magamon is tapasztalom, egyre inkább a stream válik népszerűvé és kényelmessé. Otthon, a munkahelyen és gyakran még útközben én is a Spotifyt vagy a Youtube-ot választom. Úgyhogy én is ezeket a csatornákat szeretném majd megcélozni.

- Akkor további sok sikert, és érdeklődve várom az eredményt! Köszönöm a rám szánt idődet!

- Én köszönöm a lehetőséget!


Kárhozottak Királynője



    Megosztás:
Címkék: Andrew Lenhard
Szólj hozzá a cikkhez