Deftones - PECSA - 2006.07.26.

Kezdeti félelmeimrõl, miszerint a kortárs New Metal Tótumfaktum Korn csakúgy lemondta a fellépést, tartottam attól, hogy pórul járok. De nem! A Pecsa elõtti sorból már az odaérkezésem elsõ perceiben kiderült, hogy lesz itt "nemulass." Beléptem, hát a csarnokba, és a Neck Sprain-be botlottam. Elõzenekar gyanánt igencsak felpörgették a hangulatot!

(Legjobb tudomásom szerint a Subscribe is fellépett, de én késõn érkeztem. Így hát: volt Subscribe, nincs Subscribe.) Összehasonlítási alapom híján - ugyanis külföldre még csak répát szedni sem voltam nemhogy Deftones koncerten- csakis hangulati szempontból szeretném összegezni a történteket. 3 szó! Nagyon jó volt.

Bõvebben pedig: még a félig megtelt Pecsa is kitermelt magából annyi hõt, hogy az elsõ 20 sor pólóját lekapva stagedivingbe kezdett! No nem egyszerre! Csak úgy csinnyán. Többek között a nagy klasszikusok (Chaneges; Battle Axe;) elhangzása után jómagam is a közönség fölött találtam menedéket a sok izzadt, csöpögõ száz százalékig magyar közönség elõl. A legnagyobb zavart talán az okozta miután az alsógatyámból is kicsavartam a vizet, hogy hol lehet vízre bukkanni, ahol megfürödhetnék. Nos elárulom: Ez máig nem jött össze!

Külön említést érdemel a frontman tánctudása: -sose felejtem el- térdét felemelte ritmusra, és erre a kinyújtott bal kezével az eget döfködte. Benne mikrofon. Amikor nem ezt a formát lehetett látni, akkor az erõsítõn hagyott jobb lábbal a közönségnek hátat fordítva énekelt. Sejtelmesen, mint aki ott sincs. Az olykor dvd kiadványokból és egyéb módon beszerezhetõ videóklipekben tanúsított mozgáskultúra most egy az egyben az államokban maradt. Talán a Budapest szót ennek kompenzálására verhették bele a szállodában. Mert ezt gyakran mondogatta különbözõ lelkesítõ, és oda nem illõ verziókban!  Mindent egybevéve a nem egészen egy órás koncert kicsit hosszúra is sikeredett. A hazánkban eddig még soha nem járt zenekar a rajongóit a végletekig kiszolgálta. Penge volt!

Trucapot