Blink 182 - California

Murphy - 2017. június 06. kedd, 07:00    

Blink 182 - CaliforniaAz Amerikai Pite filmekből ismerős kaliforniai pop-punk trió többéves pihenője utáni első és egyben visszatérő lemeze, a Neighborhoods megítélése elég megosztóra sikerült – én sem tudtam mit kezdeni az indie hangzással és az értékelhetetlen dalokkal -, és a szintén nem túl kiemelkedő Dogs Eating Dogs EP után nem sokkal az alapító gitárok/énekes, Tom DeLonge ki is szállt a bandából, hogy inkább másik együttesével, az alter-rock Angels & Airwaves nevűvel foglalkozhasson, ami már - hiszitek vagy sem -, de a hetedik anyagánál tart! (Bár ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy jók is.)

Reklám:

Aztán nem sokkal később az ő helyére bevették az ugyancsak punk/rockban nyomuló Alkaline Trio gitáros/énekesét, a Tom orgánumához rendkívül hasonló hangfekvéssel rendelkező, először csak átmeneti megoldásként támogatott Matt Skiba nevű gyereket - aki egyébként tökéletes utódnak bizonyult.

A California negyven perces játékideje alatt tizenhat, dallamos punk/rock határain belül mozgó nótát tartogat számunkra, a szokásos kommersznek mondható két és fél perces hosszúsággal. Annak ellenére, hogy a srácok nem most kezdték a szakmát, és azért a globális ismertséget jelentő Enema of the State óta is eltelt vagy 17 év (az alakulástól számítva meg egyenesen 21!), és az akkori közönséget jelentő tinédzserek is már családot alapítottak stb., ők még mindig ugyanazt a zenét nyomják, és ahogyan látni fogjuk, egészen korrekt módon!

Mark jellegzetesen dallamos énekét nagyon jól kiegészíti Matt Skiba orgánuma, de zeneileg is mintha kapott volna egy jó adag vérfrissítést, amihez azért John Feldmann producer is bőségesen hozzájárult.  A Cynical kezdése tökéletesen megalapozza az új Blink lemez hangulatát, hogy aztán olyan nagybetűs slágerek járják át a hallójárataink minden szegletét, mint a Bored to Death, She’s Out Her Mind, Teenage Satelites vagy a Rabbit Hole. A Los Angeles például teljesen szokatlan megoldásaival lopja be magát a szívünkbe, a Built This Pool-t is lehet szeretni a maga 16 másodperces lényegre törő szösszenetével, de igazából talán csak egy-két dalban nincsen valami olyasmi speciális elem, ami miatt nem emlékezhetnénk rá a meghallgatást követően. Nincs mit tagadni, ezt most nagyon eltalálták!

Én például baromi kellemesen csalódtam, ugyanis egyáltalán nem számítottam egy ennyire klassz és dinamikus lemezre a Blink 182-től - főleg nem az előző két, többnyire DeLonge uralma alatt készült lemezük fényében. Összegezve tehát kellemes kikapcsolódást nyújthat minden lazításra vágyó hallgatónak, természetesen az életkor függvénye nélkül!

Murphy



    Megosztás:
Címkék:
Szólj hozzá a cikkhez