The Hellfreaks - Astoria

Murphy - 2017. szeptember 20. szerda, 07:00    

The Hellfreaks - AstoriaBevallom férfiasan, a jelen lemezük beszerzése előtt semmit sem tudtam erről a 2009-ben alakult fővárosi (akkor még psychobilly elemekkel operáló) horror-punk formációról, pedig a számtalan válogatáson való megjelenésükön kívül már két önálló albummal is rendelkeznek  (Hell, Sweet Hell – 2010; Circus of Shame – 2012), külföldön pedig komoly elismertséget szerezték, többek között állandó turnézásuk okán.

Reklám:

Mint említettem az Astoria immáron a harmadik anyaguk, amelyen egyedül Shakey Sue (alias Radnóti Zsuzsa) énekesnő - és egyébiránt alternatív modell - maradt az eredeti tagságból, és őt egészíti ki Bánhegyi Tamás (gitár), Domján Gabi (basszus) és Szumper Ákos (dobok) által alkotott zenész-kollektíva. És, ahogy tapasztalni fogjátok, nem is akárhogyan!

Ahogy belecsaptak az energikus punk/rock Burn The Horizon című tételbe, egyből tudtam, hogy itt valami hihetetlenül ütős cuccra bukkantam, de gondoltam, egy dal még nem a világ, és folytattam. Aztán jött a kiállásokkal játszó -  amúgy pedig a koncerteken tökéletes ráadást elősegítő –, friss és lendületes Why Do You Talk, ami szintén beütött, a szónoki szövegeléssel útjára induló Rope teljesen magával ragadó hangulata pedig úgyszintén!

Aztán gyakorlatilag itt kristályosodott ki, hogy mitől is döglik a légy: Shekey Sue pimasz, kacér és rekedtesen szexi – mondhatni már-már lezseren hanyag - hangfekvése tökéletesen illik ezekbe a pörgős, energiától duzzadó, lendületes és fiatalos punk/rock szerzeményekbe, amelyek hallgatását kor és nem nélkül bárkinek tudom ajánlani, aki egy kicsit is ki akar szakadni a hétköznapi szürkeségből, és kis tombolásra vágyik!

Folytatva a hallgatást – ugyanúgy rabul ejtett a klassz basszus-futamokal operáló Wolf, mint az I’m Away pattogósabb hangulata, de említhetném a Dawn majd’ négyperces hosszúságot elérő elegyét, melyre simán el tudnék képzelni valami klassz video-montázst!  Come Around és a Your Call szintén egy baromi eltalált kettős, többek között a ritmus-szekció remekbeszabott megoldásaival és a sodró lendülettel - kiváló bulira termett darabok! A szintén bezsongást előidéző Sid and Clyde következik, majd a sika-sika Back To My Planet, végül a rockosabb hangulatú Little Crime zárja ezt a közel negyven perces anyagot.

Nem akarok szuperlatívuszokban beszélni, de tényleg ez az anyag, amit HALLANI KELL, és utána megint és megint és megint, mert nem fárad el, ugyanolyan ötletes, izgalmas és lendületes marad minden egyes lejátszásakor! Semmi forradalmi újdonságot nem mutat a punk-rock berkeiben, viszont iszonyatos aránnyal és hatásfokkal dolgozik, szóval még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez a tízpontos MAGYAR produkciót bizony meg kell hallgatni!

Murphy



Szólj hozzá a cikkhez