Story - A végtelenségig

2018. január 06. szombat, 10:28    

2017 decemberében jelent meg az In Aeternum, amely a győri zenekar legjobban sikerült lemeze lett, azóta is állandó vendég a lejátszómban. Egyértelmű volt hát, hogy leüljek a fiúkkal egy kicsit beszélgetni az elmúlt időszak történésiről, a dalokról, a felvételekről. Ezért külön köszönet Kozinak a Kozi Drinkbárból, hogy egy csendes helyet biztosított hozzá. A végén azt is elárulták, hogy idehaza legközelebb február 17-én, a Kalapács vendégeként a Bridge színpadán találkozhatunk velük.

Reklám:

- Hol vettétek fel a lemezt, és milyen volt ez az időszak, miben változtattatok a korábbi lemezekhez képest?

- Zoltán: A lemezt a Hangrafik stúdióban vettük fel Matula Csabival. Ami nehézséget okozott, de egyben jó is volt, és segített, hogy, az előző lemezeken végzett munkával ellentétben most nem egyben, pár nap alatt zajlottak a felvételek. Igazából elkezdtük a dalokat otthon felvenni, majd amikor a stúdióban visszahallgattuk, volt, amit ott újra feljátszottunk, például a gitártémáknál, mert az otthoni mondjuk nem úgy szólt, ahogy kellett volna. Lehet egyébként, hogy összességében mindenkit ugyanannyit dolgozott vele, de mégis időben hosszabbra nyúlt. A Csabi is sokat foglalkozott vele, mindig talált valamit, amin változtatni akart. A végén már felvetettük, hogy most mondjuk azt: készen van, mert különben sosem fogjuk befejezni. Mert nem is lehet, hiszen az alkotással sosem lehet teljesen elkészülni, mindig marad benne valami amit máshogy játszanál vagy más hangzással.

- Peti: Találtam is benne már hármat. Fülesben ki lehet hallani. Persze nem hallod, ha nem tudod mit kell hallanod.

- Zoltán: Ennél a lemeznél érzem azt, legalábbis én, hogy sokkal több energiám, munkám van benne, mint az előzőekben, és sokkal több mindent meg tudtam valósítani. Az is belejátszik ebbe, hogy a Csabi, mint kvázi producer vett ebben részt, mindig mondta, ha valamit nem talált jónak, rengeteg tanácsot adott. Ez az előző lemezeknél nem volt jellemző, kihozott belőlem olyasmit, amiről nem is gondoltam, hogy menni fog. Például több dallam jött most ki belőlem. Még az is felmerült bennem, hogy nem lett-e túl dallamos.

- Emil: Az sosem baj, ha vannak dallamok.

- Zoli: Például a Hiszek című dal, amit lemezelőzetesnek tettünk fel, és ez a durva zenék kedvelőinek túl dallamos lehet, a dallamos zenét kedvelőknek túl durva.

- Emil: Az a dal átmenet a hagyományos metal, és mondjuk a thrash metal között.

- Zoli: Mondjuk nem ez a dal, ami bemutatja a lemezt, mert vannak durvább, és dallamosabb számok is. Az utam a végtelen például egy ezzel teljesen ellentétes hangulatú dal.

- Zoltán: Nehéz is volt kiválasztani, mert mindegyiket szeretjük. Ahogy az is nehéz dió lesz majd, hogy koncerteken melyeket vegyük elő.

Story

- Mikor írtátok a dalokat, hogy alakultak ki a végső verziók, amik aztán a lemezre kerültek?

- Peti: Amikor az Arrabona rockfeszt volt 2014-be, akkor már két dal megvolt ezek közül.

- Zoli: Csak egy... Ezért is lett ez a címe.

- Peti: Aztán jöttek az ötletek, az alaptémák. Pár hónap alatt össze is jött öt-hat dal. Szépen összeraktuk, feldemóztuk őket. Az alapötletek tőlem jöttek, de a többiek is mind hozzátették, amit szerettek volna, és ami mindenkinek tetszett.

- Zoli: Általában a Peti ötleteire az Emil rádobolt valamit, aztán amikor így összeállt az alap, akkor apával, vagy közösen elkezdtük kitalálni a színesítő dolgokat. De olyan is volt, hogy amíg a Peti cigizett, addig Emillel kitaláltunk valamit, és beletettük a dalba.

- Zoltán: Ilyen is volt, igen, de nem ez a jellemző, inkább a dalszerkezetbe szoktunk beleszólni. Milyen téma mikor, hogyan jöjjön be, vagy hányszor, hogyan bukkanjon fel, stb.  Péládué az Utam a végtelen a lemezen szereplő verziónál is hosszabb volt, és a stúdióban derült ki, hogy a szólórész túl hosszú. Mondtuk, hogy legyen inkább rövidebb, mert ugyan a szöveg, a cím a végtelenre utal, mégis jobb lett így rövidebb szólóval.

- Peti: Fárasztó volt. Hallgattuk vissza, és arra gondoltam, hogy még mindig nincs vége, még mindig nincs? Ebbe régebben beleestünk, hogy néha kicsit túljátszottunk dolgokat, főleg az első teljes lemezen, a Kontrollon.

- Zoltán: Az Emil meg péládul szereti a kiállásokat, fura dalszerekezetek, ő ilyesmikkel szokott előrukkolni.

- Emil: A tíz dalból amúgy három régi. Legalábbis régi témákat használtunk fel hozzájuk. Fel lettek kicsit tupírozva, ki lettek kerekítve.

- Peti: Igen, a 97-es Szemet szemért nóta például. Azt is átalakítottuk kicsit.

- Emil: Ahhoz raktunk egy szólórészt, van egy kiállás, és a vége is más lett.

- Zoltán: Meg mások a vokálok is, és szerintem sokkal intenzívebb lett. Az igazóból csak egy demó verzió volt. Az a dal szerintem nagyon kellett erre a lemezre. Már korábbiaknál is fel akartuk újra fenni, mert kiabált egy méltó felvtelért, és most sikerült. Jó helye is lett egy lassabb dal után. Az embert felébreszti, mikor már kezdene bealudni.

- Mennyiben változott a stílus a korábbiakhoz képest?

- Zoli: Vokálok terén más lett a lemez. Súlyosabb.

- Zoltán: Sőt, korábban nem is nagyon voltak vokálok, maximum amikor a Peti (Polgár Peti egykori basszusgitáros) vokálozott, de az másféle vokál volt. Most volt időnk ezeken dolgozni, ezeket megcsinálni. Eleve minden dalt kb. minden próbán felvettünk, visszahallgattuk, így egészen más volt. Volt lehetőség ötletelni. A stúdióban is mikor visszahallgattuk, a Csabi is dobott be dolgokat. Akér többféleképp is felénekeltem egy témát, és kiválaszthattuk ami tetszett, amit a legjobbnak találtunk.

- Peti: Ez ugye egy, ami más, de például több dalban a refrén alá kerültek gitárharmóniák, dallamok, amik szerintem megint csak dobtak a dalok minőségén. Én például régen is, és ma is inkább azt szeretem, ha egy lemez nem ismerhető ki elsőre, hanem szépen, lassan bontakozik ki, minél többször meghallgatom, annál több dolgot fedezek fel benne.

- Zoltán: Úgy mondanám, hogy érettebb lett ez az egész. Minden dalban vannak olyan nüansznyi apróságok, amiket ki lehet csemegézni a hallgatások során. Ugyanilyen lett egyébként a borító is, amit Faragó Gyuri készített.

- Hogy jött a borító ötlete?

- Az alapján, hogy elmondtam neki miről szólnak a dalok, az ő ötlete volt a Bábel tornya, mint alap, hiszen az emberi társadalom sokszínűségének a kialakulása ott kezdődött el, és végülis úgy tűnik ma is egy kvázi bábeli zűrzavar van a világban. Aztán erre épülnek rá a részletek, mint például a Parlament, vagy a Notre Dame, majd egyre feljebb már a modern felhőkarcolók. Sokkal több, mint aminek első látásra tűnik, és érdemes vele behatóbban foglalkozni, felfedezni, hogy miket is rejt, ahogy a múltból épül felfelé, a jelen felé. Ez is az életet szimbolizálja, mármint az élet irányát a kezdettől a vég felé. A koncepcióba beletartozott a zenekari fotó, ahol minden tagnak látszik a “lelke” is, egy belső én. A belső borítón szerepel a szokásos zenekari szimbólum, a labirintus, ez mindgyik lemezen ott van, és végül ott a Jézus koponyája, amelybe ez a labirintus bele van égetve, ez azt szimbolizálja, hogy most is szükség volna egy megváltóra, ahogy a dal is mondja, egy Megváltozott megváltóra.

- Meséljetek a zene után kicsit a szövegekről is.

- Szövegek: A Holtnak nem fáj. Ez géppuskaropogással kezdődik, ami az utóbbi időkben elszaporodott merényletekre utal, de maga a dal nem ehhez, bár egy hasonló eseményhez kapcsolódik. A szöveg még a Sztálini időszakban történt szándékos éhínségre utal, ahogy a szövegben a Holodomor kifejezés is. Ekkor a Szovjetúnióban milliók haltak éhen, amit akkoriban nem kommunikáltak kifelél,nem is nagyon hallott róla sok ember, mára azonban már elismerik, hogy megtörtént. A végén hallható ortodox mise pedig arra utal, hogy ezt annak idején az orotodox egyház is hallgatólagosan elfogadta, illetve hát felmerül a kérdés, hogy “hol van ilyenkor Isten?”

Azt mondom: Japán harci dobokkal kezdődik a dal, amivel a harci szellemeket hívják elő, ezzel készülnek fel a harcra. Mivel mi a Zozóval évek óta küzdősportolunk, írni akartam egy dalt erről. A küzdésről, a kitartásról. Azt vettem észre, hogy mi magyarok hajlamosak vagyunk a depresszióra, a kesergésre, hogy másokat hibáztassunk minden rosszért, ezért kellett egy szöveg, ami azt mondja, hogy igenis fel kell állni, küzdeni kell az igazságért, vagy a céljaidért. Amit elértem az életem során, azt csak saját magamnak köszönhetem, nem tettek alám semmit, és ezzel a zenekarban mindenki így van. Ezt akartam tovább adni.

Bevégeztetett: Ez egy vízió igazából. Újra előkerül a Jézusos téma. Elgondolkodtam, hogy milyen lehetett neki a kereszten. Annak idején a Passió című film nagy hatással volt rám, láttam embereket sírva jönni ki a teremből. Azelőtt az, hogy láttam a templomban egy bábut a kereszten, nem igazán jelentett semmit, semmilyen sem volt, de ez a film bemutatta, hogy ha Jézus valóban élt, akkor mit kellett átélnie a mi bűneinkért. Ez egy tükör is a mai társadalomnak, hiszen sokszor csak akkor kapunk észbe, amikor már késő. Nem gondolunk arra, hogy bármi érhet minket, bármi rossz is történhet velünk.

Csak egy: Ezt már játszottuk a koncerteken is, és ez volt az első dal, amit tizenix év után először megírtunk. Egyszerű a szöveg értelmezése, mindenből, minden pillanatből csak egy van ezen a világon, úgyhogy mindengyiket értékelni kell, és mindet meg kell élni. Ha pozitívan gondolkodunk, akkor pozitív dolgok történnek, ha nem, akkor pedig nem.

Utam a végtelen: Fontosnak érzem nyomot hagyni a világban. A korábbi lemezeink is egy-egy nyom, egy-egy emlék. Már nem mondhatom el, hogy nem tettem le semmit az asztalra. Erre kell törekedni, és ez rányomja az egész lemezre a bélyegét. Pozitív dolog ez, és a hozzáállás az egész lemezre jellemző. Sosem volt ennyi pozitív dalunk. Élni kell, tenni kell, és alkotni kell. Most már nem az a régi, lázadó attitűd számít, hanem hogy minél több hasznos dolgot tegyünk itt a Földön, amíg élünk.

Megváltozott megváltó: Ez egy társadalomkritikus dal, mindenki megkapja a magáét. A népbutításról szól, ami ma is csak úgy ömlik a médiából. Pumped Gabó és tásaik, no meg a reklámok, amik azt sem tudjuk, mit mondanak, de jól hangzik, és rohanunk a boltba vásárolni. De nem csak erről van szó, hanem akár a politikáról is. Fontos lenne, hogy ne higgyünk el mindent csak úgy, hallgassuk meg, ki mit mond, és közben tegyük fel magunknak a kérdést, hogy valóban így lehet? Próbáljuk megérteni a dolgokat ahelyett, hogy elfgadjuk, amit elénk tesznek. Ha kritikus szemmel figyeljük a világot, akkor rájövünk, hogy az emberekkel van a baj, egyes emberekkel. És itt érkezünk el ahhoz, hogy kellene egy új megváltó.

Hiszek: Van benne egy fricska, mert sokan azt hiszik, hogy a metálosok sátánisták. Nem a vak hitről szól természetesen, és nem csak az istenhitről, hanem akár az önmagamban való hitről is, hogy képes vagyok dolgokra, el tudom érni a céljaim. Ebben kapcsolódik a Azt mondom szövegéhez.

Parázs: Azt próbálja szimbolizálni, hogy ugyan nincs már az a harci láz, az a minden ellen lázadás, amiről korábban beszéltem, de a parázs még mindig ott izzik bennünk. Arra is utal, hogy a zenekar ott van még a köztudatban, és igaz, hogy már megfontoltabbak, érettebbek vagyunk, a parázs még izzik bennünk. Azon felül van egy olyan üzenete, hogy azt, amit el akarsz érni vésd be magadba, hogy el ne feljtsd a céljaid.

Szemet szemért: Ez egy jubilemumi dal, ‘97-ben írtuk, és egy évvel később játszottuk fel. Ezt szintem minden koncerten játszottuka keletkezése óta. A legintenzívebb dalunk, igazi koncertfavorit. Ezt a bibliai témát már sokan feszegették, de ez sokuknál sokkal régebbi. Különösebb mondandója nincs, mindössze annyi, hogy ha tesznek ellened, akkor vágj vissza. Ahogy egy mesterünk mondta, soha nem szabad először ütni, de ha megütnek, akkor te fejezd be. Olyan mérétkben kell visszatámadni, hogy az ellenfelednek ne legyen lehetősége újra támadni. Hiába mondja a Biblia, ha konflitusba kerültem, a kenyér-dolog sohasem működött.

Szeretném: Kakukktojás a lemezen, mert sokkal dallamosabb, mint a többi. Azt szeretné bemutatni, hogy mikor elkezdtem koncertekre járni, a zenészt mindig egy hatalmas, elérhetetlen óriásnak láttam, aztán amikor megismertem őket, rájöttem, hogy ugyanolyan emberek, mint bárki más, csak ők ott fent állnak, és onnét akarják elmondani nekünk a mondandójukat. Szóval mi is ugyanolyan emberek vagyunk, mint akik a közönségünk, csak mi zenélni tudunk, ő meg mondjuk festeni, vagy verset írni, vagy bármi mást. Ez nekünk nagyon fontos, hogy ezt elmondjuk. Ugye a thrash műfaj is ilyen volt régen, hogy egy pólóban, és farmerban, tornacipőben zenéltek.

Karma: Ez egy instrumentális nóta, a Peti dala. Menet közben jutott eszünkbe, hogy kellene feltenni valami nyugisabb tételt, és a Petinek pont volt néhány ilyen lassabb témája. Amikor meghallottuk, úgy gondoltuk, hogy annyira kifejező, annyira képies, hogy muszáj feltenni a lemezre valamilyen formában. Néha nagyon felzaklató, nyomasztó, viszont néha nagyon szép, ahogy az élet is. Nekem az jut eszembe róla, hogy kifekszem a mezőre, és végiggondolom az életem, ahogy nézem az eget, és hallgatom a csendet. Tettünk bele szívmonitor-hangokat, és ha figyelmesen hallgatod, akkor észre lehet venni, hogy egyszercsak megszűnik a hang, majd újra kezdődik, vagyis véget ér valaki élete, de elkezdődik egy másik.

Peti: Az a helyzet, hogy a Zoli elmondott mindent ezzel. Amikor az ember életében vannak gondok, és néha több a rossz, mint a jó, akkor ez így felgyülemlik, és kijön. Erről igazából beszélni nem lehet, de mindenkinek meg kell hallgatnia, és felismernie, hogy rá miként hat.


atilla



    Megosztás:
Címkék: Story, gy?ri
Szólj hozzá a cikkhez