Siberian Meat Grinder @ Dürer, 2018.04.02.

Murphy - 2018. április 11. szerda, 10:07    

Mi sem esik jobban húsvét hétfőn egy kiadós locsolás után, mint egy crossover thrash koncert – főleg ha nem csak a lányokat, hanem a torkunkat is kellőképpen megöntöztük!

Reklám:

Újabban szokásom - vagy csak öregszem, nem tudom, döntse el mindenki maga -, hogy kihagyom az előzenekarokat. Ezúttal az underground zajbrigád Blackmail (legutóbbi anyagukról amúgy ITT értekeztem), illetve a hardcore-ban kábé tizenöt éve töretlenül mozgó Tisztán A Cél Felé volt a járulékos veszteségem ezen a Cudi Purci Booking által rendezett eseményen.

Viszont a chainsaw-hardcore címkével ellátott, szekszárdi Don Gatto minden egyes dalán már bőszen ott bólogattam. Mint általában, a dalok közötti szüneteket most is Aczélos Balázs random hülyeségei töltötték ki, nem kicsit szórakoztatva a megjelent népeket. Kötelező táncoltatással meg futkározással telt el ez az alig fél óra, olyan lakossági slágereket megszólaltatva, mint a Same Shit, Hardcore Babylon, No Turning Back, 5522, vagy a For the Friendship, for the fun.

Siberian Meat Grinder @ Dürer

Tíz óra után nem sokkal beindult a füstgép, és a Siberian Meat Grinder legénysége tette tönkre hallójáratainkat a kietlen és fagyos tajga pusztító thrash-hardcore keverékével. Nem is olyan sokkal ezelőtt már jártak nálunk nyáron, én pedig még valamikor 2016 januárjába láttam őket élőben, szóval nem okozott olyan nagy meglepetést, hogy mit fogok tőlük látni.

A Medve Cár igéjét hirdető ötfős formációban ezúttal csak a Vladimir nevű maszkos egyén képviselte a vokális frontot - a másik csávóval nem tudom mi lett; talán lelépett vagy feláldozták a macinak, fene tudja -, nem mintha egyedül kevés lett volna a hangja hozzá. Mivel orosz pajtásaink Metal Bear Stomp című második anyagukkal turnéztak, ezért a setlist is főként ehhez idomult (Get Busy, No Way Back, Hunt the Steel, Eternal Crusade, No Sleep Till Hell, Face the Clan stb.), persze olyan régebbi slágerek is felcsendültek, mint a Hail To The Tsar, a Walking Tall vagy a Chainsaw In The Dark.

Az újabb szerzeményeket ilyen tömény dózisban hallva egyre inkább kikristályosodott bennem a gondolat az SMG-vel kapcsolatban, vagyis hogy zenéjükben jóval több kommersz megoldást tartalmaznak, mint egyedi jellemvonást – persze ez mit sem von le az végeredmény értékeléséből. Hiszen a banda összjátéka, a sebesen száguldó, mosh-ra hívó feszes ütemek és a bólogatósabb középtempós hardcore thrash-elés, valamint Vladimir ritmikus szövegköpködése is csak az élvezeti faktort növelte. (Az első sorokból a színpadon termő, és a fél koncert alatt egóból önmagát és a közönséget videózó, néha a zenészek orra elé közvetlenül mobilt nyomó fruska önkényes viselkedése viszont már kevésbé.)

Ha tehát röviden összegeznem kéne, akkor csordavokálban és crowd-surfingben gazdag koncertet láthattunk az oroszoktól, és szerintem nem kell rájuk túl sokat várni, hogy újra elhozzák a nyakficamot okozó hardcore-thrash medvéjük szent tanait, haha!

Murphy



    Megosztás:
Címkék:
Szólj hozzá a cikkhez