Thy Art Is Murder, Carnifex, Fit For An Autopsy, Rivers of Nihil @ Barba Negra, 2020.02.12.

Murphy - 2020. február 14. péntek, 07:56    

Tavaly nyáron láttam először élőben ezeket a bunkó ausztrálokat a cseh Brutal Assault fesztiválon, de úgy bejött a Thy Art Is Murder kegyetlen nem ismerő, egy perc alatt bárkit daráló muzsikájuk, hogy újra meg kellett néznem, ha már felénk járnak!

Reklám:

Az eseménynek helyet adó Barba Negra hatkor nyitotta meg kapuját, de mi csak hét fele érkeztünk a helyszínre, így a magát texas-deathként definiáló I AM produkciójáról lemaradtunk, de sebaj. A negyed nyolckor kezdő technikás death-metált nyomató Rivers of Nihil műsora sem igazán tudott lekötni. Egyrészt a szar hangosítás okán, másrészt pedig a hol elszállós részekkel felépülő dallamokat, hol pedig vérhányó acsarkodásban kibontakozó zúzásuk sem mutatott túl számomra egy minimális élvezhetőségi határon. Nem vagyok sznob, csak egész egyszerűen nem jött be.

Barba Negra

De az idén új lemezzel jelentkező amcsi deathcore Fit For An Autopsy, is éppen csak annyira hozott lázba, mint egy teljesen átlagos előbanda: hozzászoktatta fülemet, hogy nem rossz, de majd ennél sokkalta jobbat is fogok hallani. Halálos zúzások és üvöltözés, dallamokkal bőven nyakon öntve, mindezt egy tarkótetovált nyugdíjas látszatát keltő gitárossal a soraikban, kb. ennyi maradt meg.  Jelezném, hogy itt már egy fokkal jobb hangosítást kaptunk, de még mindig gyatra volt.

Aztán kilenc óra fele már következtek a nagyok, először a Carnifex. Bevallom, nem nagyon követtem a pályafutásokat, de a kezdeti deathcore-imázsból egyre inkább elkezdtek a black-metálszerű dolgok felé húzni. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy azt művelnék, csupán jópár jellegzetességet pakoltak zenéjükbe a fekete műfajból, és amúgy pingált kinézetük sem az a trendi kétezertízes évekbeli suhancoké, haha. Scott Lewis névre hallgató énekesük kétségkívül a legkisebb darab volt a színpadon – főleg a Molics Zsolt testi adottságait magán hordozó gitáros mellett meg főleg -, de hihetetlen acsarkodásokat volt képes kipréselni magából. Meg circle pitet követelt, nem is egyszer. Fénytechnika segítségével igazán ördögi hangulatot árasztottak magukból, ezerrel ment a blekkes szögecselés meg sikítva-károgós kinyilatkoztatás, néha pedig a középtempós részeknél együtt hajolgattunk pincemélyre. És végre a hangosítással sem volt bajom.

Carnifex

Tíz óra fele a koncert zenei felhozatalát tekintve indokolatlan - Eminem és Vengaboys számokat szerepeltető - időhúzó zene után lekerültek a lepedők a Thy Art Is Murder dobjáról, és a led-falak is láthatóvá váltak, de ami a legjobban szemet szúrt, az mégis a csontvázat formázó mikrofonállvány. A Human Target című legújabb lemezével turnézó ausztrál deathcore formáció aztán úgy robbant be, ahogy kellett.

Thy Art Is Murder

Az énekes JC ezúttal is kedvenc leopárdos strici-ingjébe öltözött, elmondta, hogy otthon (mármint a koalás kontinensen) van valami magyar ismerőse meg hogy mennyire örül, hogy Buda és Pest metálközönsége ezen a koncerten egyesül, aztán köpködve dühöngött tovább. Társai teljesen szolidan nyomták végig a bulit, miközben ő megveszett vadként hörgött, üvöltött, sikított, károgott meg csinált mindent, ami a torkán csak kifért. Néha felmentek az emelvényre a két oldal lévő kijelző elé, ilyenkor olybá tűnt alakjuk, mintha csak a belőle sugárzott képsorok részesei lennének, zseniális!

Thy Art Is Murder

A setlist majdnem felét az új lemez dalai adták (Human Target, Death Squad Anthem, Eternal Suffering, Chemical Christ, illetve kedvencem a varázslatos Make America Hate Again), de volt még Pupet Master, Dear Desolation meg ilyenek. Két-három nótánként azért kicsit pihenni mentek -nyilván ilyen impulzív dolgok után azért kell is -, de JC csak a műsor vége felé tartott szünetbe kezdte oltani a ziháló jónépet, hogy milyen fáradtak egyesek, mint valami fákin’pásszik. De azért jófej is tudott lenni, mert ötven emberre adott két ásványvizet, haha. Ötven perces minden tekintetben iszonyatosan intenzív zúzásuk után még jutott idő egy ráadás dalra, aztán elégedetten mentünk haza. Ilyen egy igazán halálosan odabaszós Táj jellegű Művészet, Ausztráliából.

Murphy



    Megosztás:
Címkék:
Szólj hozzá a cikkhez