II. Fekálfeszt @ Yuk - Budapest, 2021.10.08.
Legutoljára még anno 2015-ben voltam hasonló death-metál / goregrind eseményen a Yukban. Akkor a III. CLITORIS FEST névre keresztelt esemény keretei között tíz (!) banda lépett fel, köztük a cseh drum’nbass gigolo goregrind Spasm. És, mivel ez egy darab színpaddal gyakorlatilag egy jó félnapos program lett volna, így a Vörös és Kék Yukat egybenyitva felváltva léptek fel és szereltek a bandák. Ezt a szép hagyományt követték a Fekálfesztiválon is.
Valamivel hét óra után érkeztünk a helyszínre, de már akkor elég szép tömeg gyűlt össze. Részben a darálós műfajokért rajongó emberkék jelentek meg, akik szegről-végről már ismerik egymást, ha másról nem, legalább arcról, illetve a „végre egy hazai kisklubos koncert ami nem marad el vagy nem tolják át jövőre” gondolat mentén is jöttek egyének.
Alig szemrevételeztük a pultok folyékony termékpalettáját, amikor a Sas leszállt. Ismétlem, a Sas leszállt. A basszusgitáros nélkül fellépő Eagle Has Landed legénysége alapvetően modern és brutális megdörrenésű deathcoreban utazott (vagy legalábbis valami hasonlóban.) A koncert intrójaként, valamint dalok között füleimnek kissé szokatlan trap-es átvezetőket használtak, és bár nem kifejezetten ördögtől való dolog az ilyen, nekem azért elsőre elég furcsán hatott. A két gitárossal működő formációban a zenei szekció igencsak megdolgozta a hallójáratainkat (szemeinket pedig a gitáros lányka esztétikája), azért a két egymástól nem túlzottan elkülönülő énekes/hörgős/acsarkodós vokalista jelenlétét kissé feleslegesnek éreztem. Míg a hosszúhajú, fiatalabb arc elképesztő hangterjedelme előtt tényleg le a kalappal, addig a szakállas kollégája inkább talán az őrült színpadi mozgáskultúrájáról maradt meg emlékezetemben, amely valahol egy megveszett emberszabású és Bartos Cs. István random actjének keverékeként tudnék jellemezni.
Rövid séta a másik színpadig, ahol a gyermekorvosok léptek fel. Paediatrician négytagú kollektívája teljes műtősegyenruhában és ahhoz passzoló maszkos kombinációban küldte az arcunkba a kegyelmet nem ismerő goregrind daráikat. A logójuk pedig szintén csak önmagáért beszél, haha! A némileg luchadorokra emlékeztető álarcba burkolt énekesük két mikrofont váltogatva visított, hörgött és acsarkodott minden mennyiségben, miközben kollégáik szigorúan betonozták az agyunkat. Végbéltükrözés, Parazita, és hasonló vidám slágerek hangzottak el, a végére pedig a méltán népszerű Üsd a kurvát című nótát lehetett velük együtt kántálni.
A brutális death-metálban utazó Kill With Hate a közelmúltban történt névváltás után csak lazán Beneath The Voidként él tovább, őket hallhattuk harmadikként. Ahogy az idén kijött …into Oblivion című lemezükön, úgy élőben is iszonyatosan tömény, kompromisszumot nem ismerő, parádés technikás zúzást prezentáltak Gyémánt Krisztiánék az egybegyűlteknek. Utána megnéztük a merchpultot, ugyanis addigra már előkerültek a jobbnál-jobb Gutalax-polók, így be is zsákoltunk egyet-egyet.
Amikor először a fellépők névsorát néztem, a szemem megakadt a Malediction névnél. Nos, gondoltam, hogy nem a francia heavy-metál banda lesz, ami már amúgy is feloszlott vagy tíz éve, de nem is az angol változat. Ilyen névvel szerencsére nekünk is van death-metál bandánk, méghozzá elég vaskos hangzással és iszonyatosan technikás játékkal. Dalaikat hallgatva nekem a tradicionális vonalról kapásból a Cannabis Corpse ugrott be, mint muzikális gyökerek.
Mivel a buli előtti napon már tudni lehetett, hogy a fővárosi goregrindban utazó Vile Disgust koncertje sajnos elmarad, így negyed tizenegykor következett az este legjobban várt koncertje. A Funkytown dallamaira fehér kezeslábasokba vagy köpenyekbe öltözött közönség már bőszen dobálózott a külön erre az estére betárazott vécépapír-gurigákkal és/vagy lóbálta nagy elánnal a koncert előtt vásárolt, még szűz vécékefét. A néhány éve a magyar közönség számára sem ismeretlen cseh Gutalax aztán az Assmeralda című nótával indította be 35-40 perces műsorát. Az október végén megjelenő új lemezükről (The Shitpendables) mutattak be néhány vagány dalt (Poopcorn, Shitbusters, Vaginapocalypse stb.), emellett persze olyan régi kaka-klasszikusok is elhangzottak, mint a Toi Toi Story vagy a Fart & Furious. Közönség eszét vesztve ropta a táncot és pogózott, plafonon lévő csőre mászás és úsztatás is akadt, volt wall of shit meg circle shit of korsz, a buli végén pedig együtt énekelhettük az Old MacDonald had a farm című népdalt. Röviden: beszartunk, olyan jó volt, haha! Ja, és még az énekessel is sikerült egy közös fotót lőni…
Az est utolsó fellépőjeként a szlovén Vulvathrone szántotta fel a deszkákat, akik szép fehér egyentrikóba öltözve virították a brutál death/grind szerzeményeinket. Betörőmaszkos hörgőssel felálló banda tökéletes záróprodukciónak minősült az erre az időpontra már kicsit elfáradt közönség számára.
Murphy
(képek: RA)
