Hopika: Jégbe zárva

Murphy - 2006. február 15. szerda, 10:53    
A számomra kissé játékosnak t?n? nev? Hopika zenekar 2001 októberében alakult Záhonyban. Az azóta eltelt négy év alatt született egy egész sikeres demo (2002), és egy kilencszámos kislemez (2003) is napvilágot látott szerz?i kiadásban. 2005-ben aztán elkészült a Jégbe zárva cím? harmadik hangzóanyaguk, mely 10 számot tartalmaz.
Reklám:
Az album borítója egy jégbe zárt csókát ábrázol, ami mintha egy ördögvillát mutat, ha jól vettem ki. Az egész bookletet egy komorzöld alapszín hatja át, és a dalszövegek is nagyjából ezt támasztják alá. Itt-ott néhány kisebb kép bukkan fel, a végén pedig egy fotómontázs és az ilyenkor szokásos információk.

Már pár oda-nem-fülelek hallgatás után is észrevehet? az a Hopikára jellemz? védjegyszer? riffelés, ami szinte az egész albumon keresztülvonul. Ez egyrészr?l nagyon jó, kiforrott stílusuk alapkövének tekinthet?, másrészr? viszont hátrány, mivel a dalok folyton összefolynak, és ett?l egy úgynevezett ?mintha ezt a számot, már az el?bbi hallottam volna. Ja, ez egy másik szám?? hatás jelentkezik.

A dalok közül a kezd?, Halott vagy dallama ragadt meg bennem legjobban, és ha mondhatom így, ezt lehet az album egyetlen kiemelked? dala, ami esetleg kés?bb slágerré és klipes nótává is kin?heti magát; simán van esélye! Az összes többi, ezután következ? szerzeménynél úgy érzem, hogy kicsit mindegyik azon sablon alapján készült, ezért mosódnak össze, vállnak felejthet?bbé. A 10.18 cím? majd? másfél perces instrumentális szerzemény jelenlétét egy máig megfejthetetlen kakukktojásnak tartom.

A zene nem rossz - mint már taglaltam az el?z?ekben -, amolyan egyedien Hopikás, csak túl egybefolynak a dalok. A szövegek viszont egyáltalán nem fognak meg. Ha le akarnám írni, akkor olyan egyik fülön be-másikon ki szövegek, igazi, mélyebb tartalom, egyértelm?en meghatározható mondanivaló nélkül. Talán nem én vagyok az egyszemélyes Hopika-célközönség, akinek íródott...

Murphy



    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez