Új idõk Rendszere

Murphy - 2006. január 03. kedd, 00:00    
Ikeralbummal jelentkeznek az örmények


Kevesen tudják, hogy a mesmerizmus egy olyan féltudatlan álom-állapot, amit az 1700-as években Frank Mesmer osztrák orvos és asztológus alkalmazott betegein, hogy ily módon gyógyítsa meg õket.
Nagyjából ezzel a koncepcióval illethetõ a System új ikeralbuma, a Mesmerize és társa, a Hypnotize.
Reklám:
Az elején kezdem: ez a Rendszer már nem az a Rendszer, ami az elsõ három album alatt megszokhattunk. Daron, a gitáros nem akarta folytatni a már jól bevált „szisztemes sablondolgokat”; újítani, kísérletezni támadt kedve, ezért az egész eddigi munkásságát félretéve, mindent az elejétõl kezdett. Eredménye pedig nem más lett, mint egy zeneileg újdonságként ható ikeralbum, ami mellesleg ugyanazon évben került a boltokban, bár egyiket a másiktól hat hónap választotta el.
A Mesmerize a Soldier Side-ra keresztelt kis háborús intro-val startol egybõl bele, a náluk már megszokott „Fakk Bush és társai…”-féle politika dolgokkal. A klipes BYOB (amely akár egy házibuli partiszong-jaként is megállná a helyét) nagyjából ebben a koncepcióba folytatja, bár meglehetõsen elnyújtották, és több mint sok cuccot pakoltak bele. Revenge, aztán a verzék alatt, magából lagzis hangulatot árasztó Radio/Video; itt a média is megkapja a magáét, ahogy ez már csak a System-éknél illik. Utána a four-letter word-ökkel (angolul ugyanis így hívják a káromkodásokat) jócskán megtûzdelt, ugrálós Erõszakos Pornógráfia a téma, majd a lassú-gyors váltásokkal operáló Question! E sorok írójának kiemelt kedvence a Sad Statue, úgy tessék megbecsülni! Az elektronikus alapokban bõvelkedõ Old Skool Hollywood-ban frankó a fõ riff, bár egy kicsivel többet is ki lehetett volna hozni belõle. A záró Lost In Hollywood hosszabb, akusztikus jellege nem illik az eddigi koncepcióba, de finishként elmegy.

„If we fall, we all fall, and we fall alone…” – hangzik az Attack refrénje, mely eléggé pesszimista hangulatot kölcsönöz így kezdéskor; magát a számot viszont leginkább talán a BYOB-hoz tudnám hasonlítani komplexsége és váltásai miatt. A Dreaming bennem konkrét Fuck The System riffeket idéz. A soron következõ esszhól-ozó Kill R’n’R sokaknak ismerõs lehet régebbrõl, mivel ez nem új keletû szám. A Hypnotize egy belassult, merengõs szám lett, amibõl a supamadafaka-s Stealing rugalmassága és tempója billenti vissza hamar az embert. A következõ számok (Society Tentative, U-Fig, Holy Mountains) hozzák az eddig megismert hatásokat, semmi különös. Serj bátyó eddig méltatlanul hiányolt sikoltozása és rinyálásszerû hangja – amit anno még a Sugar-ban elõszeretettel villogtatott - a Vicinity of Obscenity-ben most aztán újra visszatért! A She's Like Heroin befordultabb szerzemény, mely mintha csak a Mesmerize-n található ugyancsak kábszeres, rekordhosszúság-címû This Cocain Makes Me Feel Like I’m On This Song társa lennek. A Lonely Day líraisága észrevétlenül a záró Soldier Side-ba megy át, mely nem titkoltan egyfajta keretet ad az ikeralbumnak.

Visszatértek. Megnövesztették a hajukat, egyesek a szakállukat is, bár Serj-t meg szinte képtelenség felismeri új sérójával. Daron szebben bontogat a gitárjával, mint valaha, közben pedig énekessé lépett elõ, annyit dalolászik ezeken a lemezeken. Errõl az új SOAD (de felõlem akár lehet SODA is) dologról csak annyit mondanék, hogy nálam speciel nem úgy jön be, ahogy kéne. Inkább a régiekre szavazok.

SYSTEM OF A DOWN diszkográfia:
Sytem of a down – 1998
Toxicity – 2001
Steal this album! – 2003
Mesmerize - 2005
Hypnotize - 2005

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez