HIRCUS NOCTURNUS FESZTIVÁL 2003.03.28. Torock

A Hetumoger volt az egyik zenekar, amelyet a Christrapping fesztivál óta nem láttam "elevenben" akkor eléggé meggyõzõ volt az alakításuk, kellemes és egyedi zenei világuk teljesen lenyûgözött. Végülis ez nem csoda, mert ezeket az õsi magyaros elemeket blackes közeggel ötvözni nem kis feladat, amelyet valami kiváló módon oldott meg a Hetumoger. Az sajnálatos tény, hogy ezúttal a hangzás kissé betegeskedett, és ettõl a muzsika nem tudott olyan szinten ütni, ahogyan ez tõle eleve elvárható lett volna.
Váratlan meglepetés volt számomra viszont a Mos Eisley! Eddig még semmilyen formátumban nem volt szerencsém hozzájuk, de most igen! Jó kemény, harapós old school thrasht nyomtak, ami ugyebár kellemes az emberi fülnek, thrasht bizony, amely leginkább az õsi Moby Dickes idõket idézte fel az idõk homályából és jól tette, hogy így tett.
Fura dolog viszont, hogy az Ahrimant eddig szívbõl tiszteltem és becsültem, viszont az a dolog, mikor úgy érzed, hogy a zene nyakoncsíp, és az idegeidet markolja, azaz magyarán úgy istenigazából hívõvé tesz még nem kapott el velük kapcsolatban, bár a muzsikájuk nagyonis tetszett mindigis. Hát ez a feeling most igazán megérintett, mert valami hatalmas volt a produkciójuk! Játszottak régi dalokat is, viszont mûsorra kerültek szintúgy újak, úgy tûnik folytatják tovább szépgyönyörû Ahrimanos blackhagyományaikat. Egy dologban mégis újítottak, azaz annyi volt a furcsaság, hogy ezúttal paincorpsementesen, natúr arccal zúztak a színpadon
Noés ha a következõ versenyzõ a Christian Epidemic, akkor teljesen egyértelmû, hogy alapállás - kezek térden, haj a talajjal 90 fokos szögben, mindez valahol közel a színpadhoz, és várom az ÜNNEPET, azaz ezt a gyönyörûszép muzsikát! A Christian Epidemic az a zenekar, aki soha nem okoz csalódás, viszont minden egyes alkalommal le tud nyûgözni. És ez nem is csoda. Sajnos ilyenkor elborul az agyam, ígyhát a tények általában odavesznek, mert olyan neuronszintjén tomboló állati élmény ez a zene…Isteni orgia volt ez a koncert is, a zenekar teljesítménye most is, ahogy általában maximális volt, a hangzással sem volt gond. Viszont úgy tûnt, hogy a billentyûnek kicsit másabb hangja van, de jó nagyon, hogy nem kell nélkülözni ezt a zengzetet! Üde színfoltja volt az akciónak, mikor az ex bõgõs Laca is beszállt egy nóta erejéig. A Sin Of Kain szintúgy be szokott jönni élõ elõadásban, most sem tett másképpen. Az egy szemet nem zavart, hogy minden külsõségektõl mentesen adták elõ blackmetalos mûsorukat. Szerfelett kellemes zene az övék, bár nem az a folyamatos ráspolyozás, ennél lágyabb és finomabb, mégis le tudja bilincselni a hallgatót.
A Sin Of Kain produkciója után eléggé le voltam zsibbadva, azt hittem, hogy mára már végem, de tévedtem, mert a Sundone sikeresen fel tudta korbácsolni a kedélyeket, örömmel láttam, hogy egyre több embert vonz és a színpadhoz egyre közelebb ez a zene. Mondjuk könnyen lehet, hogy ezen a késõi órán éppen ilyen durva death és blackes ébresztõre volt szüksége a tisztelt nagyérdemûnek. Megjegyzem a Kiégett nap maradt továbbra is a kedvenc Sundone nótám…
Az utolsó fellépõ dolga sosem könnyû, fõleg ha ilyen késõn (vagy korán?) kerül sorra, ezen felül Meothyséknak elég sokat kellet bíbelõdni a beállással sajnos. Õket most láttam elõször, de gyanúm szerint nem utoljára. Fura a zenéjükben, azaz kicsit zavaró, hogy nincs igazi dobosuk, hanem samplerpajtás nyomul a héttérben, néha teljesen mitmondjak… a "Dzsihad" címû számban például fura, mert a Pain és Kovenant (mármint a mostani) világát idézi. Viszont érdekes a károgó énekhang (Tóth Balázs torkából) és az erõsen megvisszhangosított nõi ének kettõse. Ha ez a zenekar megmarad és kiegészül dobossal teljesen egyértelmû, hogy valami egyedit tud alkotni.

Hathor

Forrás: http://firegarden.cjb.hu/hun/koncertek.htm