Fura nevű együttesünk tagjai aztán nem zárkóznak el semmilyen metálzenei hatástól sem. Ez adhat okot arra, amiért örömüket a különféle stílusok nyakatekert, ámde bravúros kevergetésében lelik.

Korábban már írtam egy veséig hatoló kritikát errõl a kígyós bandáról – ez még nagyjából abban az idõben történt, amikor nem dolgoztam a Torock.hu-nak –, talán emiatt kérhetett meg kedves Lóránt nevû ismerõsöm, hogyha ráérek, hozzak már össze valamiféle recenziót az új anyagról. Hát ráértem.

Az egész 2002-ben kezdõdött, amikor öt osztrák zenész rendkívül magas célkitûzésekkel látott neki, egy csomó idõt, izzadságot és könnyeket nem sajnálva az ország egyik csúcsbandája legyenek - lehet olvasni honlapjukon. Arra fókuszálnak, hogy megmutassák "ami a jó zene mögött van", mindegyikük a saját egyéniségét viszi bele a hangszerébe. Technikai szempontból az emo-core, a hard-core, a nu-metál nem igazán tudja leírni õket. Ezek csak valamiféle keverékei ennek a dinamikus kontrasztokkal és hullámzó verzékkel teli csendes, ámde dallamos törésekkel tarkított témának.

A számomra kissé játékosnak tűnő nevű Hopika zenekar 2001 októberében alakult Záhonyban. Az azóta eltelt négy év alatt született egy egész sikeres demo (2002), és egy kilencszámos kislemez (2003) is napvilágot látott szerzői kiadásban. 2005-ben aztán elkészült a Jégbe zárva című harmadik hangzóanyaguk, mely 10 számot tartalmaz.