Marilyn Manson – Eat Me, Drink Me

Zene nagyon minimál, borongós, kesernyés atmoszférával átitatva, de hát mi mást is várjunk egy nagybani szakítás után. If I Was Your Vampire bevezet? taktusai nagyjából korrektül tükrözik a korong egészét. Tudvalev?, hogy Mr. Brian Warner a szakítás után nem sokkal, szinte rekordid? alatt írta meg a nótákat, miképpen a hangszerelés is az ? munkája. Ezúttal inkább egy fájdalmas, személyes élményekb?l táplálkozó korong jött létre, mint egy banda konfúziójaként elkövetett egység. Putting Holes In Happiness zenéje szépen kidolgozott, némiképpen hízelg?bben szól hozzánk, finom szólójátékkal spékelve, ami szintén ritkaságszámba megy, bár hangulata újfent lehúz a mélybe. The Red Carpet Grave és They Said Hell's Not Hot dalok átlagosnak mondhatók, szomorú és közepes, akárcsak a Just A Car Crash Away szívfacsaró balladája. Els?ként a Heart-Shapped Glasses (When The Heart Guides The Hand) hallottam promoként az albumról, nem véletlenül - ez az egyik csúcspont, mind zeneileg, mind hangulatban. A búslakodós Evidence-ben csak egy mesteri riff, ami viszi a pálmát, de ez még mindig messze van attól a rábólintós kategóriától, amit az Are You The Rabbit? Kiérdemelt. Mutilation Is The Most Sincere Form Of Flattery sem rossz, kerek egész, a You And Me And The Devil Makes 3-ben pedig szintén egy potenciális sláger szaga érz?dik. Zárszóként jön el a címben említett konzumáció – tele a hasam, de ezt már nem eszem és iszom meg.