30Y, Code 101 - 2006.12.16. - Gy?r, R.

Murphy - 2007. január 23. kedd, 00:00    
A számok éjszakája
 
A 30Y Gyõrbe látogatott. Amerre csak néztem, mindenhol a pécsi banda jelvénye honolt: harmincas szám egy piros karikában. És hogy továbbra is számok bûvöletében maradjunk, a Code 101 zenekar vezette fel õket…
Reklám:
Még szinte ki sem heverve a tegnapi PASO koncert és az azutáni buli fáradalmait, ma kalandvágyó eleget téve készültem újfent a Rómerbe. Míg felül a Makám zenekar szolgáltatta a talpalávalót, addig lent a pécsi illetõségû 30Y-ra várt a közönség. Teljesen meglepõdtem ezen a párhuzamos zeneszolgáltatási rendszeren, de végeredményben miért is ne használjuk ezt a kétszintes megoldást, ha lehet?

Az elõ-elõzenekari posztban tevékenykedõ, szlávos hangzású Svetlana-t már nem láthattuk (vajh milyen korai idõpontban is kezdõdhetett?), viszont a Code 101 elnevezésû helyi zenekart már teljes egészben. A négy helyi srácból fogant banda - a 30Y pólós gitárost mintha a Mórából lenne ismerõs – szövegvilága minden kétség nélkül az est fõbandáját idézi; zenei megoldásaik is a hasonlóság berkeiben születtek. Felváltva játszottak sajátokat és feldolgozásokat; az egyik szerzeményük hallatán kísértetiesen fellobbant bennem az ezt-én-valahonnét-ismerem szikrája, emlékeztetett Bérczesi Róbert Blabla-jának (Hiperkarma elõdje) egyikére. A két gitáros amolyan cserebere alapon énekelt, és meglepetésemre egész jó hangjuk volt.

Itt kell, hogy megjegyezzem: amikor elsõre megláttam õket (arcba fésült haj, tornacipõ, miegymás), rögtön az „egy tipikus gimis sulibanda vagyunk, amikbõl tavasszal gátat lehetne építeni a hóolvadáskor” jött le. Ergó arra utaltam, hogy elhamarkodottan a tizenkét-darab-egy-tucat csoportba skatulyáztam be õket; pedig látszik, van bennünk kreativitás, szóval egészen ígéretesnek tûnnek… 
 
Halhattunk Republic-ot (Szeretni Valaki Valamiért tétel), a Soul Asylum Runaway Train klasszikusát, a szólógitáros pedig egymagában korrektül eljátszotta a Green Day Time Of Your Life-ját. Néha egy rövid felkonf kísérte a dalokat, mely fõleg (a nagy jóindulattal színpadnak nevezett) az emelvény elõtti elsõ traktusokban álló közeli ismerõsöknek szólt. Visszatérésük után az egyik közszolgálati rádióban elhangzó, népszerû Télen nagyon hideg van…-nak keresztelt cover-ral zárták mûsorukat, s ahogy kezdésként, a legvégén is egybefolytak egy laza kis jammeléssel.

Tényleg csak egy szuszanyásnyi szünet; ez kb. egy Fácán megvásárlása elég a hosszú, pult elõtt kígyózó sorokat figyelembe véve. Fent is ugyanez a helyzet; tapasztaltuk. Néhány beállásra szánt rövid perc, aztán már színpadon is az öttagú 30Y.

Beck Zoltán és csapata már nyomatja is a mindenki által jól ismert slágereket. Míg a többiek úgymond az átlagos stílusnak adóztak, addig a basszerosuk Fear Factory pólóban, és rövidgatyában zúzta négyhúros szerszámát. Rövidre nyírt haja, pajesza, nézése, no meg színpadi vadsága (értsd: lendületessége, végtelennek tûnõ energikussága) miatt szinte kísértetiesen hasonlított a Pantera énekes, Phil Anselmora; legalábbis szerintem.

A teljesség igény nélkül csak úgy sziporkáznak az elsõ album jobbnál-jobb dalai: Gyerünk, Próbáld fel, Ül és Vár, Biztos, Hogy Hõs, Sötét Van. A közbeni, átterelõ szám-konfok is eléggé 30Y-osak. Zoli hol a fatert hozza elõ, mint egy gyerekkori példát, mondhatni egy sor dolog tõle származik, hol a mindenkivel megesett csajozós témákat, vagy éppen a gyerekkori élmények sorát. Az Egy perccel tovább album is élõben lett rögzítve, megvan a varázsa, de ahogy itt álltam és önfeledten ugráltam, a szöveget kiabálva, az mégiscsak más. A nóták között sem állt le a zenélés – a jammeléseknek se szeri se száma. És igen, az ilyenek miatt érdemes koncertre jönni; a számokat otthon a szobába a magnón is meg tudja hallgatni az ember. Az így is fergeteges hangulatot csak fokozták az újabb szerzemények; úgy hiszem a második, Csészényi Térrõl mindent le is nyomtak, egy az egyben. Legnagyobb sikere a „Carter doktor a vészhelyzetbe” refrénnel megáldott Teremtõsnek adatott, de a Puhatalpú Lányokat vagy a Bogozd Ki-t vagy ezren üvöltötték. Nekem úgy tûnt. Néha egy-egy meghittes, lassabb tételt is beszúrtak két tombolásos között, úgymint: Pécsi Tánctanár vagy Rajzszöggel középre, mégis szenzáció hangulat alakult ki. Zárásként mi mással is nyújthatták volna az idejüket, mint Egy Perccel tovább. Erre persze megint csak iszonyatosan aktív testrázás, már-már a pogo-ig fajuló tombolás kerekedett…

 
Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez