Fostartály - Néger gyerek a libikókán

- Ez a hármas felállás úgy alakult, hogy a dobosunk az Államokba jár iskolába, Messzecsúzecbe. Ott élt kint tizenöt évet, és most ismételten visszament, szóval nincs dobosunk. Akit láttál, az egy session-dobos. Régebben zenéltem már vele más zenekarokban. Mivel basszerosunk nem volt elérhetõ a mai napon, így én vállaltam fel. Pótcselekvésként. 
 
- És ott még az énekes is más volt…

- Had csengessek le egy reklámot: a régi énekesünk jelenleg a Megazetorban aktív meg emellett a Wolverine Blues Brothers-be is nyomja.

- Ez most valahogy ilyen különlegesre sikeredett, ilyen nyugdíjasra. Általában, ha a jobbik felét nézem: pogó kerekedik, agyonverik egymást; ha a rosszabbikat, akkor tíz embernek játszunk, és azok is jó öt méterre állnak a színpadtól.  Akadt olyan is, mikor nyáron egy punkfesztiválon léptünk fel, a harmadik napon, délután két órakor. Senkinek nem volt kedve hozzá. Ráadásul tök másnaposan érkeztem oda, teli minden bajjal, a dobos meg szétküldte a pergõmikrofont és hasonlók. Volt három öregember, ilyen 50-60 körüliek, nem több. Felraktak a színpadra egy vécétartályt - nem hazudok vazze -, meg mindenféle ilyesmi cuccokat. Utána, késõbb megtaláltak minket a bárba (merthogy mi valójában emiatt jöttünk le) és mondták, hogy mi a fenének jöttünk le ilyen hamar, mikor marhára jól nyomtuk…

- Tömören annyi, hogy mindenki, aki megilleti, ki legyen figurázva. Persze a saját dolgainkat is belevisszük – thrash-, black-, deathmetál, hardcore, punk, minden, ami belénk fér. Ez egy kurva nagy turmix; mindenki belerakja a magáét, és a végén kijön egy oltári nagy f*szság.

- Hogy miket hallgatunk? Én thrash-, black-, death cuccokat, tudod, régi Slayert, Sepultura-t. De szerintem punk vagyok.  A gitárosunk At The Gates-eket hallgat, göteborgit. De hozzátehetném, hogy Suffocation-t, Corpse-t, szóval mindenfélét. A rendes dobosunk egy oltári underground death és gore arc. Mindenki merít valahonnan, aztán mikor lemegyünk próbára, elõjönnek ezek a gyökerek.

- A gitáros meg én lehozzuk a saját témákat, és megmutatjuk azokat a dobosnak. A basszert meg az éneket hátrahagyjuk, az énektémákat úgyis én írom hozzá. Tehát minden tag a saját részét komponálja bele.

- Nem, maximálisan támogatom… Nem jelent meg, és nem is játsszuk, de írtunk már régi Action-ös számot is. Tudod, ilyen rapeset. Nem forrott ki eléggé, azért nincs a repertoárba. Nyomunk mi mindenfélét: thrash, black, death, rappes témákat is, pl. Beastie Boys – mindenféle mûfajt. Próbáljuk úgy keverni az egészet, hogy mindenki felháborodjon, érted.

- Lényegében felfoghatjuk kõ-papír-ollóként is, hogy mindenki hozzáadja a sajátját. Nekem van például egy kurva jó ötletem, hogy a „néger gyerek a libikókán”. Ez egy teljesen életbõl szült dolog – egyszer mentem haza (felénk van egy óvoda) és látom, hogy egy néger gyerek libikókázik. Érted, Magyarországon, Budapesten, egy néger gyerek ott libikókázott! Új dolog volt vazze, úgyhogy errõl írni kellett egy számot! Rohadt sok dalunk van, ti még nem tudtok róluk, de ezeket is az élet szülte… Aki lát valami inspirálót, az leírja.

- Az elsõ lemezen voltak a leghosszabb számok, kb. húsz másodpercesek, azóta elmentünk egészen négy percig. A Pedofil is egy új szám, és négy perc, black metál végig; nincsenek korlátok. Vagy tömör legyen, vagy olyan legyen, ami megjegyezhetõ.

- Igen, tömény és rövid legyen; itt nincsenek szarakodások, vagy ha vannak, akkor poén szinten mennek.

- Komolyan mondom, nem viccelek, Erdélyben és Dél-Magyarországon, Ráckevén, Labházán, Mohácson vannak olyan zenekarok, akik játsszák a mi számainkat. Haverok szóltak, mi a helyzet; mondom „Nem, nem vágsz át!” Fogtam magam, lementem Olaszházára, és tényleg, ott tolták a mi számainkat, vazze! Ilyen nincs! Deathmetál zenekarok, újabb blackmetál bandák, mindenki.

- Ahogy mondod! Kurva nagy megtiszteltetés, hogy fellépnek a dalainkkal. Az embereknek úgy látszik ez bejön. Pedig mi direkt úgy csináljuk, hogy nekünk tetsszen, plusz a leghülyébb rétegnek, aki veszi az adást, hogy egy oltári poén, vagy röhög rajta, és ott zúz ezerrel. Aki meg nem, az ott áll, és fel van háborodva. Ez olyasmi, mint a punk zene, azzal hozható legjobban összefüggésbe.

- Nyilvánvaló.

- Engem Janinak anyakönyveztek, plusz a volt énekesünket, a Drazsét is. Innét jött, hogy milyen poén lenne, ha ezentúl mindenki Jani lenne a zenekarban. Erre mindenki felvette a János nevet (kivéve persze minket) különbözõ formában: Jan, John, Johnny stb. Szóval ez egy idõ után ránk ragadt. És ezért rendezzük mindig ez a koncertet János napkor, december 27-e körül.

- Mi találtuk ki, hogy itt van a december 27-e. Aki dolgozik, most az sem dolgozik, mindenki ráér. Meg itt van amúgy is János napja, rendezni lehetne egy koncertet, egy fesztivált. Szóval hívunk mindig egy csomó bandát. 2003 óta megy így ez a baromság, mint Fostartály. (Elõtte Szarkofágia néven nyomtuk, de nem volt semmiféle hangzóanyag.) Van a fesztiválnak egy fõszervezõje, aki különbözõ black, death, trash, grindcore bandákat toboroz, erre lejön mindenki a környékrõl, és igazán f*sza hangulat szokott kerekedni.

- Igen, ez a megfelelõ. Ilyen szinten tényleg mi vagyunk azok. Mégis ki a franc szervezne koncertet a két ünnep között?? Baromság. Most volt karácsony, aztán Stephanus napja, s mindjárt szilveszter. Az embereknek karácsonyról marad egy kis pénzük, aztán mit tudom én, beisznak, és jól érzik magukat.

- A 2003-asra sajnos nem emlékszem, 2004-ben viszont a régi felállással ment: Drazsé volt az énekes, én másodgitáros/énekes, Atheist meg a sima gitáros. Volt egy Bundi nevû dobosunk, de dobgépre játszottunk. Ilyet még itthon nem nagyon csináltak…

- Igen, körülbelül. Megírtuk a dobgépet a számokhoz, ment a foslocsolás, a vécéülõke-pörgetés. Készítettek videót is. Egyszóval fenomenálisra sikeredett. De vannak botrányos fellépéseink is…

- Ne, akkor már tudjanak mindent. Tavaly áprilisban játszottunk a Woodoo-ban. Annyi csak a történet, hogy az énekesünket leöntöttük fossal. Mindenféle kannákból öntögettük rá a cuccot, ráadásul úgy, hogy be volt öltözve Jézusnak, és rajta ilyen vécépapír-gurigákból készült töviskoszorú. Pelenkaszerûséget viselt, ami ugye ilyen ágyékkötõ a keresztre feszítésnél. Rajtam meg a Bathory póló és egy bakancs. Az emberek megrökönyödtek, hogy ott állok egy szál f*szba…

- Nem. Csak én voltam ilyen. Atheist például egy pápa pólót viselt, ha jól emlékszem.

- Saját hülyeségünket belevisszük, és aki ezen megbotránkozik vagy kitüntet minket a figyelmével, akkor ezt közvetlen módon megköszönjük. Semmi gáz; ha valaki elítél minket, leamortizál, vagy egyszerûen csak elküld a… az se érdekel, meg az se, ha felmagasztalnak az egekig. Nekünk tökmindegy; nem foglalkozunk a közönséggel. Mi csak magunkkal törõdünk.

- Szadiszti-core. Plusz egy cock ’n roll, vagyis f*sz ’n roll. Ennek a kettõnek lenne a keveréke, amit mi kitaláltunk.

- Nem csak az, még egy csomó dolog abból jön. A horror behatás nagyban érzõdik a zenekaron…

- Mind a három, viszont szerepjátékot azt nem tolunk. Kedvencem régiek közül a Freddy összes, mostaniaknál meg esetleg A Kör. Stephen Kingtõl is a régiek, ha már példát kell mondanom: az Álmatlanság, meg az a repülõs, a Langolierek, na az is jó! Amúgy meg mindenfélét olvasok; a poéntól a Harry Potteren keresztül sokfajtát.

- Ami legjobban megmaradt, és legjobban esett, az a Lift Klub-beli vécépapír meg vécédeszka-dobálás, tolószék-tologatás…

Ennél a pontnál a zenekar egy ismert rajongó kapcsolódik be, aki eddig csak, mint lelkes közönség volt jelen a beszélgetésnél. Azt hiszem õ is ott vendégvokálozott az egyik számnál.

- Az elõzõ dobosuk, a Bundi hozta a tolószéket, és abba zúztam végig az elsõ sorban. Felraktam az elsõ két lábamat a színpadra, úgy nyomtam! Meg fejbe is akartam dobni a dobost egy vécédeszkával, de valahogy reflexbõl elhajolt és a színpadi világítás, a reflektort sikerült.

- Egy kultikus cselekedet – teszi hozzá vigyorogva Sinyo.

- Két dolognak. Ha lenne egy kurva jó hangzású koncert, nem helyi hangosítás meg ilyenek, hanem a többi zenekarral összefogunk, és minden bandánál kurvára atomul szól! És szeretnék még egy kurva nagy show-t csinálni, ami még a mi elmebetegségünknél is elmebetegebb – ilyet még nem találtunk ki, de minden bizonnyal ki fogunk. Jó lenne egy távol-keleti, vagy tökmindegy, egy külföldi underground kiadó, aki a Radikálist is kiadja meg minket is…

- Már lassan vannak angol szövegû számaink is. És terveztük, hogy az egész régi repertoárt kiadjuk angolul.

- Mindenkinek van egy vagy több zenei formációja.

- Nem, ez egy rendes zenekar; mindegyikõnk szabadidei elfoglaltsága, amit akkor csinál, amikor tud. Totál kötetlen dolognak nevezném, olyan, mint egy szakkör. Megbeszéljük, hogy ki-mikor ér rá, aztán lemegyünk próbára. Atheistnek van egy black és egy death formációja. Játszik még egy Limb for a Limp nevû technikás death-grind bandában. A basszusgitárosnak egy Arzon nevû black ténykedése, amibe szintén játszik a dobosunk, a Márk. Nekem pedig egy thrash formációm a Concrete, aki ma este szintén fellépett. Slayer-Sodom-Kreator szinteken mozog. A blackmetal zenekaromat meg most oszlattam fel, szintén ilyen technikás cucc volt.

- Teljesen másokat szeretünk, mint amit ott elmondunk. Az õsi, kiszabott régi zenekarokat mindenki szereti, és mindegyikõnknek megvan az újabb majomsága.

- Azok inkább az általunk nem preferált bandák; paródia az egész. Kivéve a Sepultura a Roots-ig. Utána az is paródia. De a régi, az teljesen okés.

- Az a baj, hogy nem hallottam, úgyhogy marhára nem tudok róla semmit.

- Mint már mondtam, a fõ probléma, hogy a dobosunk kint van Amerikában. Oda jár egyetemre vagy fõiskolára. Három év alatt így is kipróbált vagy nyolc dobost. Elõzõ session-dobost is megtaláltuk, aztán másfél hónap múlva kiderült, hogy egy f*szfej, és ráadásul semmit se tudott. A végén elhívtuk az én régi black-metál hordám dobosát, és így lett most õ.

- Így van. Ha ez bekövetkezik, akkor nem úgy tûnne, mint valami performance, vagy projekt, hanem egy rendes egy zenekar lennénk. Bár ilyen még nem volt a Fostartály történetében. A tagok rendszeresen cserélõdtek; három év alatt eddig körülbelül 15 volt.

-  Én meg a gitáros, a volt basszeros vagyunk itt az egyetlen régi tag.

- Maradjunk annyiban, hogy józanul is tudunk számokat írni. Mondjuk mész a buszon, aztán meglátsz valamit… Életbõl merített élmények, mint pl. a Birodalmi lépegetõ, az öregasszonyokról szól. Az összes számot az élet szüli plusz a beteg lelkületünk. Valahova utazol, osztályban, suliba, munkahelyen, bármilyen koncerten emberekkel találkozol – az élet írja a számokat.

- Ha folytatását nem is tervezünk, ellenben három teljesen új dolgot… Elõször is egy 15-20 számos Ismerõsök EP-t, ami a banda közeli ismerõseirõl szól; mindenkirõl írunk egy dalt. Egy filmes EP-t, ilyen Bud Spencer meg Kelly hõsei féle; régi filmekbõl szerzünk be dolgokat. És természetesen lesz új nagylemez, amirõl még nem árulhatok el titkokat.

- Hát… attól függ megszületett-e már vagy sem.

- Mein Kampf. Mert zsidógyûlölõ.

- Jó: Kérdezz valamit tõlem.

- De most mit kérdezzek, várjál. Mégiscsak tõled fogok kérdezni. Miért csináltad az interjút???