Hemlock - Bleed The Dream

Idén jártak hazánkba, a Pro-Pain egyik el?zenekaraként, s már akkor felfigyeltem az énekes/basszeros Chad Smith-re, mint Cavalera-feelinggel megáldott neo raszta-sámánra. Színpadi m?ködésük maximálisan dicsérend?, az el?bbiekben említett jó vastagra n?tt úriember meg egyenesen zenebohócként lobbizta a közönséget, hogy hajrá – hardcorekodni!

Zeneileg a hardcore és a thrash metál közé sorolnám ?ket, bár myspace oldalukon (vigyázat, több Hemlock-ot is találni a legkülönfélébb m?fajokban!) olyan bandákat említ, mint Pantera, Sepultura, Pro-Pain, Machine Head, BioHazard, Hatebreed, vagy éppen a Black Sabbath – néhányuk hatása er?sen meglátszik (pl. Sepu, Hatebreed és harcore irányzata), másokon viszont er?sen elgondolkozunk; majd csak figyeljétek meg!

Jelen írásom tárgya, a Bleed The Dream egy er?s és összeszedett, (ismer?sen) durva zenei hatásokból merítkez?, átgondolt gy?jtemény. Zenei teljesítményüket nem kifogásolom, bár helyenként mintha egy-egy rész (akár egy egész szám) nem férne túlságosan a fülembe. Chad Smith bátyó hangja némely számba túlságosan is emlékeztet Max Soulfly-beli torkára. Számaikban megmutatkozik, feltör az az elemi er?, mely belülr?l hajtja ?ket, de a dalokat még személyesebbé, cifrábbá tév? apróbb díszítésekre és sémákra is elismer?en bólintok.

Hardcore csapások közül ajánlanám a kezd? My Eyes Itch tételt, metálköltemények kiválósága a Weakman Suicide, némi ’hazard utánhallást eredményez a menetel?s Nobody Knows, bár azért mocskos kis destorykodás a fülnek! Aki pedig valami dallamosabb slágergyanúra vágyakozik, annak itt a The Platinum Lie vagy a Becoming. A To The Nines riffjét pedig garantáltan megmosolyogjátok, ha ismeritek Sepultura Spit-jét, haha!

Murphy