Nefogazz!

Murphy - 2006. február 04. szombat, 00:00    
A koncert elõtt szóltam Dr. Fallosznak, ha nem bánnák egy rövid kis beszélgetésre invitálnám a bandát. Csak annyit mondott, siessek, mert esetleg nem lesznek túlontúl beszámítható állapotban az ilyenkor szokásos garatöblögetések miatt.
Reklám:
Fél tíz körül izzítottak - miután átvedlettek a színpadi szerkójukba - a Mond anyádnak, hozzon pénzt címû klasszikussal, errõl azonban szégyenszemre lemaradtam, mert kint cigiztem az egyik haverral.
Szép kis tömeg gyûlt össze a "tánctéren", de ennek nagy része (sajna) gyakorló punkokból állt. Ez a tény az állandó jellegû nikotinrudacska-tarhálásokból, és a pogóban vállmagasságokba szálló lábakból derült ki csak igazán. Talán annak volt köszönhetõ a tarajosok jelenléte, hogy tavaly a régi helyen még a PICSA elõtt játszottak...
Egymás után nyomatták a hardcore alapokra épülõ dalokat, melyeket Dr. Fallosz intrikus és nagyon is életszagú (natürlich a káromkodásokat sem nélkülözõ) szövegei támogattak. Mélyebb hangjával õ inkább csak ordibátor szerepét gyakorolta, a gitáros adta a valódi énekhangot. A basszerosnak meg csak három húrja volt.
Kisebb-nagyobb mosolyok kísérték, mikor átvezetõként olyan dallamok ütötték meg fülünket, mint a Tévémaci theme vagy a Neo Aiiaiyo-ja (vagy hogy kell írni). Ez utóbbiról késõbb kiderült, nem is az övék, õk is csak lopták valami régi számból. A mûsor vége felé mindenki legnagyobb örömére egy System Of A Down-t is játszottak, mert tudvalevõ, hogy nagyon szeretik az örményeket. A Toxicity-ben a dobos mutatta meg tehetségét. A számok között, a közönségnek, de fõleg az egymásnak való poénos beszólogatás sem maradt el.

A fellépés utáni összepakolás aztán teljesen feleslegnek bizonyult, mivel a fórumhoz hasonló beszélgetés - és jó pár üveg sör, meg a jófajta hazai mézpálinka - után egy kisebbfajta örömzenélésbe fogtak.

- 2002 nyarán voltunk egy kocsmában - kezd mesélni a kezdetekrõl Dr. Fallosz -, de kirúgtak minket. Aztán átmentünk egy másikba, és ott megalakultunk. Miután megalakultunk, onnét is kidobtak minket, mert megalakultunk, így kénytelenek voltunk átmenni egy harmadikba...

Az eddig csak söre társaságát élvezõ dobos, DJ. Kati nem tudja megállni, és belevág a lecsóba: - Valójában azonban 2 hétig alakultunk, így hárman - mutat az énekes/gitáros/dobos trióra - Ekkor még hiányzott a basszusgitáros. Aztán csak úgy megtaláltuk Dánkét, aki vendégzenészként került hozzánk, és a mai napig mindig még mindig az. Amúgy meg õ az egyetlen Európában, akinek háromhúros basszusgitárja van. Ez onnét ered - avat be az õsi kulisszatitkokba -, hogy a húrfeszítõje leesett, és azóta meg nincsen. Különben sem használná, mert mindig egy húron játszik - Elfojtott röhögés, majd bólogatás az imént említett zenésztárs részérõl.
Közben a többieket is megszálljak az ihlet, és mindenfélét mesélnek a basszeres hegylakóról, Dánke Meklód-ról. Többek között azt, hogy skizofrén, az ADIDAS szponzorálja (itt örömmel konstatálom, hogy nekik hál? Istennek nincs olyan címû számuk, mint a KoRn-nak), valamint hogy Liszt Ferenc és Hevesi Tamás keveréke.
Dr. Fallosztól megtudom, már elég régóta (legalább 20 éve) zenélnek együtt. Ezalatt a többiek egy csomó bandában megfordultak; õ csak késõbb csatlakozott hozzájuk. - Azért ilyen könnyû együtt, mert ez alapból is egy baráti társaság, akik örömbõl zenélnek.
Fotós barátjuk is sokszor elkíséri õket. A koncert legjobb pillanatainak megörökítése után jól megérdemelt sörét kortyolgatva tart velü(n)k.
A megalakulás kipipálva, most lássuk a további dolgokat. Kati vállalkozik rá, hogy felfedi, mi történt az elkövetkezendõkben. - Az elsõ koncertünk Vemilbe volt, de nem jött be. - Megkérdezem, mint jelent ez konkrétan, mire azt mondja, hogy "nem jött be konkrétan, és kész". - Muszáj volt felvennünk a kapcsolatot az ismert producerrel és sztárgyárossal, Kozsóval. Hallottunk a Picasso Branch-rõl - itt kisebb veszekedés kezdõdik, hogy ejtik a második nevet, majd mondanak még valami vicceset, talán azt, hogy õk a festõ énekesek. Fallosz folytatja. - Szóval beiratkoztunk egy csapatépítõ tréningre, ami Makkoshetykén volt. - Erre a dobos kijavítja: - Nem Makkoshetyke, hanem Pornóapáti. Miután jól megtréningeltek minket, és kialakították az imaget meg minden, megkérdeztük tõle, hogy most már ez így jó, mire Kozsó azt felelte, soha nem felejtem el: "Jó!" - ismét valaki más veszi át a szót. - Régebben keményebb feldolgozásokat játszottunk, mint például Bon Jovit. - Röhögés. - Aztán megmozdult bennünk valami szikra, és kész slágergyár lettünk. Úgy is mondhatnánk, hogy elindult a szekér. És most már egy jó darabja fut ez a bizonyos szekér. - ismét Fallosz következik. - Bár lassulunk. Kétezer-öt a lassulás éve. - beszélõváltás - Nincs megalkuvás, mi kompromisszum nélküli zenekar vagyunk. Egy homozigóta. Örömzenélünk. - A témát végül Kati fejezi be egy frappáns mondattal: - Addig tart, amíg abba nem hagyjuk, se tovább, se kevesebb, sõt aki másnak vermet ás...

Az elõbbi káoszból tanulva további kérdéseimet célzottan a Doktornak tettem fel, bár így is nemegyszer heves hangzavar és vita alakult ki a válaszokat illetõleg.

- Kik alkotják a bandát?
- Dr. Fallosz, az énekes ordibátor. Aki a Gangesz partján nevelkedett - ez utóbbit már valaki más teszi hozzá röhögve. - DJ. Kati van a doboknál, Mc. Basó gitár, és Dánke Meklód basszusgitár. De õ még mindig csak vendégzenész - hangsúlyozza, mire az említett egyén nagyon bólint.

- Honnét jött ez a nem mindennapi név, hogy Nefogazz? - Erre Mc. válaszol:
- Lent voltunk az agárdi strandon, illetve csak mi hárman. Dánke éppen Los Angelesbe repült, valami fontos dolga akadt. - Valaki harsányan ismét elismétli a rend kedvéért, hogy vendégzenész - Volt egy piros alapszínû, feketepöttyös katicás gumilabdánk. Ez annyira megtetszett, innét ered a logo. - Egyéb parti élményeket sorolnak, mint például a bikinis lányokat - Belementünk a vízbe, ami nekem eddig ért - mutatja Mc. Basó, hogy még hitelesebb legyen -, és elkezdtem a gumilabdát a vízben a gatyámhoz dörzsölni. Ez egy darabig jó volt - többiek is bólintanak, hogy jó volt -, de aztán nem. Így felkiáltottam: "Ez fáj, nefogazz!" Innét a név. Ja, és nem sokkal ezután megjött a Charlie, és mindent költségünket állta.

Következõ kérdésem a Family Frost dallamáról elhíresült nóta, a Mond anyádnak, hozzon pénzt!-hez kapcsolódik. Egészen pontosan, hogyan jött az ötlet, és milyen körülmények között készült a tényleg rendkívüli klipje.
- Németh Gábor és Viktor testvérpár segítségével, akik tévések. Balatonkilitin forgattuk 2003 nyarán, egészen pontosan augusztus 19-én. Este rendesen buliztunk, ittunk és akkor jutott eszünkbe: nincs meg a papírautó. Így hát éjjel álltunk neki megcsinálni, mert reggel már kezdtük forgatni a klipet. Egyébként máig megvan a tervrajz. Semmi bajunk nincsen a Family Frost-tal, csak a monotonitást próbáltunk kicsit ironizálni. - majd hozzáteszi, hogyha arra járunk, nézzünk be a Kiliti presszóba, (ami a klip egyik helyszíne volt a nevezetes kukoricás mellett), mert a pultból merik a kannásbort, és egy sör meg egy unikum csak 300 forintba kerül. Nyomós érv, gondoltam magamban.

Két információ között még azt is megtudtam, hogy leginkább nem kategorizálják magukat, de ha mégis kéne, akkor a hardcore áll hozzájuk a legközelebb. Igazából egyedülálló az egész produkciójuk, nincsenek hozzájuk hasonló bandák, éppen ezért nem tudnak megfelelõ fellépõ-társakat szerezni. Legtöbbször punk együttesekkel teszik õket egy lapra, és ilyen közegben is lépnek fel. Lásd a múltkori gyõri fellépésüket a PICSA elõtt.

- A közönségtõl függ minden - mondja - van amikor szétverik az egész házat, van amikor nagyon passzívak. Közülük sokan nem értik, hogy mit csinálunk; hogy a szimplán hülye szövegek mögött van egy mélyebb mondanivaló is.

És innét jött a kérdés, hogy passzol ehhez a stílusú zenéhez ez a kicsi intrikus, humoros, parodizáló szöveg. Dánke ehhez nem járult hozzá, ezt meg is mondta: - Ehhez a kérdéshez nem járulok hozzá.

- Egyszerûen beugranak. Nem mondom hogy ihlet, mert nem ihlet - válaszol a Doktor, aki a szövegek többségét írja -, Mindennapi dolgok, történések, jelenségek, nagyjából ezekrõl szólnak. - Mesélte, néha a szöveg van elõbb, néha meg a zene, tehát egyáltalán nincs megszabva, melyik az elsõdleges. Mostanában inkább a szövegek születnek elõbb.

- Ez a színpadi bohóckodás is része a zenekarnak?

Az elõzmények, csak hogy értésetek: a doboson Nefogazz!-os katicás póló, a gitároson cowboyos kalap, az énekes pedig hawaii cuccot viselt, hozzá extrém szandál és kötött sapka, jól a fejébe húzva. A basszeros pedig - mint már tudjuk - vendégzenész.

- Ezzel támasztjuk alá ezt a cinikus, gunyoros szöveget. Az elsõ koncerteken még nem voltak, csak késõbb alakultak ki. A szöveg éppolyan intrikusak, ahogyan ez az egész. Ha megnézed, ezek a híres sztárok is mind ilyen egyedi, csilli-villi bohócruhákban lépnek fel. Egyébként sincs megfelelési kényszer, mert mint mondtam, mi örömbõl zenélünk, tehát egyikünknek sem ez a fõfoglalkozása.

Ha már zenélésrõl szól a fáma, illik rákérdezni, miket hallgatnak ezek a nefogazz fiúk.

- A banda nagy része természetesen HC-t, de vannak még közös pontok. Én nagyon sok mindent, de legnagyobb kedvenc a Pantera - szegény Dimebag (+), itt én is röviden megemlékeztem -, a System és talán még a Metallica.

A beszélgetés vége felé már csak ketten maradunk a Doktorral. Meg persze az üres üvegek. A többiek elmentek örömzenélni. Miután minden lényegesnek tartott információ már a birtokomban volt - kivéve a halhatatlanság kulcsa -, mi is odasietünk.
Olyan régi klasszikusokat kezdtek játszani, mint a Smoke on the water vagy a Sweet child o mine, mi pedig a magunk sörtõl átitatott hangunkon- néha a valódi énekes is - énekeltünk...

Murphy


    Megosztás:
Szólj hozzá a cikkhez