Alcoholica, Zorall - 2004.12.10. - Torock

A Zorall tizenegy óra tájban lépett színpadra, bár iménti kijelentésem nem teljesen állja meg helyét, ugyanis az egyik hathúros, Barbaró Attila gipszelt lábbal egy széken ülve pengette végig az egész produkciót. A harmadikként játszott, Soha sem mondd címû számhoz szomorú apropó vegyült, amit az énekes is bemondott. Két nappal ezelõtt, koncertezés közben lõtték le Diamond „Dimegbag” Darrell-t (a Pantera gitárosát) mostani bandája, a Damageplan koncertjén. Én is csak néhány órával a Zorall elõtt hallottam elõször a szörnyû hírt ismerõsöktõl, haveroktól, de egyszerûen nem akartam elhinni, hogy igaz. Mi pedig ezzel a Pantera-riffekkel teli dallal gyászoltuk meg a harmincnyolc évesen tragikusan elhunyt világhírû power-gitárost. A koncert alatt Szasza rekedtes orgánumának megtartására érdekében elég gyakran kortyolt italából a számok közti szünetekben. A rajongók tapsviharát követõ kisebb szusszanások, és pár másodperces bevezetõk után egymás után hangzottak fel a régi slágerek: Fûrészdal, Meseautó, Azért vannak a jóbarátok, Rebeka, Szeress úgy, ahogy itt vagyok veled/Egyszer megjavulok én, Szellemvasút.

A klasszikusok mellett pár új szerzemény is felcsendült, csak úgy bemutatóképpen, hogy mik várhatóak az új albumon. Szécsi Pál Karolinája (Zorallina címmel) és a mindenki számára ismerõs Bonanza Banzáj nóta mellett még a Honfoglalás címû film betétdala is elhangzott. A szokásos születésnapi nótát most is elnyomták egy, éppen mostanában ünnepelõ– saját bevallása szerint - 33 éves rajongónak. A mûsort a Nemcsak húsz éveseké a világ címû korongjuk utolsó számával, az Iskolatáskával zárták, de mivel a közönség nem tágított, véglegesen csak két bónusz-szám után fejezték be produkciójukat.