Dry Kill Logic

Az Of Vengeance And Violence-nek is hasonló érzésekkel indultam neki, mint a gyengébb, második anyaguknak – vagyis, hogy már nem lesznek azok a csontig hatoló, zsíros témájú, ultrabetegen szóló állatok, mint akik anno voltak. Az elsõ anyagos, újdonság varázsával ható cuccoknak hûlt helyét leltem; mára megkoptak, szétfolytak, unalomba vesztek. Hogyan is fogalmazhatnék érthetõbben: maradt a brutális hangzás, ámde izgalom nélkül. Sajna, de már nem hatnak meg.

Egy percen keresztül csikorog a L5 (Prologue), hogy aztán bevezesse azokat a jól ismert, dübörgõs, dühös, agresszív hangulatú számokat; ami jelen esetben a My Dying Heart, 4039, Caught In A Storm és még sorolhatnám. Egyáltalán nem rosszak, mert a hangzás baromira ott van, ahol lennie kell, csak számomra már veszettül unalmasak, monotonnak tûnnek. Fantáziátlanok. Énekesük hangja a dallamosabb részeknél ádázul módon hasonlít, szinte már-már ugyanúgy cseng, mint a Soil régi singerének. Mindegy; nem lényeg. The Innocence Of Genius címmel egy újabb félperces átvezetõ, de ez már egyben a Boneyard eleje, ami, megjegyeznem, hogy valami iszonyatosan jól szól! Ha ki kéne emelni, tutira ez lenne az Album Száma. Kingdom Of The Blind-ben érzelmesen dallamosra veszik a figurát, de csak azért, hogy utána a halott ember szemeivel lássanak (Dead Mans Eyes), és újra három számnyi ugyanolyan zúzásban éljék ki magukat. Utolsónak a szelíd In Memory Di akusztikus szerzemény hallhatjuk, ami tökre eltér az általam, a bandáról eddig elképzelt képtõl.

Elemental Evil - 1999

The Darker Side of Nonsense – 2001

The Dead And Dreaming – 2004

The Magellan Complex (EP) – 2006

Of Vengeance And Violence - 2006