A stoner királyn?i Bécsben / Queens Of The Stone Age, Bécs, Gasometer

Robek - 2008. április 17. csütörtök, 19:52    
<strong>Queens Of The Stone Age</strong>A Josh Homme vezette, los angelesi stonerek nem jöttek el hozzánk, így mi mentünk a szomszédba egy kis elszállós rock’n’roll-ért. Kaptunk is bel?le rendesen!
Reklám:
2002-ben tanulta meg a világ, mi is az a stoner rock, amely addig inkább csak underground stílusként „füstölgött”. Ekkor jelent meg a Queens Of The Stone Age alapvetése, a Songs for the deaf. Azon a lemezen játszott utoljára Homme mellett Nick Oliveri, akivel még a Kyuss-ban játszottak együtt, és akivel a QOTSA-t alapították. Azóta jöttek-mentek a zenészek a dalszerz?-frontember mellett, de Bécsbe már az a társaság érkezett, amely az aktuális Era Vulgaris lemezen is együtt dolgozott. Kíváncsiak voltunk, hogy az E.V. „idegen-robot-rock”-ja után mire számíthatunk él?ben.

Nos, a QOTSA szerencsére egy kibaszott jó rock zenekar, amely ezen az estén az elszálósabb oldalát mutatta inkább, és legnagyobb „slágere” hiánya ellenére is egy felejthetetlen koncertet adott. Természetesen a legújabb albumról játszották a legtöbb dalt, de az egész életm?b?l szemezgettek. Elképeszt? er?vel, és lendülettel tolták a bivalyer?s sivatagi-rockot, meg a kissé elborult-betépett, súlyos-középtempós darabokat. Szerencsére a hangzásra sem lehetett panaszunk, az els? néhány dal után minden úgy szólt ahogyan kell, az elemi erej? dobolástól a fantasztikus gitártémákon át Homme magas énekéig. Egyébként nem igazán kommunikált a közönséggel, csak megköszönte a színpadra feldobott melltartót, meg plüssállatot. Itt a zene a lényeg, a látvány is minimális volt, csak néhány csillárszer? világítótest volt a zenekar fölött. Én mondjuk biztosan kihasználtam volna az új lemez villanykörte-figuráját, mint látványelemet.

A közönség lelkesedését nem törte le, hogy ezen az estén nem egy „sláger-válogatást” prezentáltak. Nem játszották például a leghíresebb dalukat, a No One Knows-t, viszont lenyomtak néhány különlegességet mint például a ritkán játszott nagy kedvencemet, a szinte már indie-popos In The Fade-et, vagy az el?z? album japán kiadásán található bonuszt, az Infinity-t.

Érdekes, ahogyan keverednek a dallamos, szinte már slágeres hangulatok a bitanger?s zúzással, úgy, hogy mégis egységes egészet alkot. Nem is értem, miért nem lett ez a zenekar sokkal híresebb, és ismertebb! Talán, mert nem akarnak, b?ven elég nekik, hogy megtöltenek egy négyezer fér?helyes csarnokot. Az el?z? turnén rögzített koncert-dvd két helyszínen „játszódik”, a Brixton Academy-n, és a jóval kisebb londoni Kokos klubban.

Én b?ven meg lennék elégedve egy budapesti klubkoncerttel is!

Robek


Szólj hozzá a cikkhez