Alhana, Kalapács 2003.04.07. - Torock
Egy szép nyári nap volt. Nem tagadom elég kedvetlenül ébredtem, de a kedvem az esti KalapácS buli valahogy feldobta.
Reklám:
Az elõzenekar az Alhana nevezetü addig számomra teljesen ismeretlen csapat volt. Elsütöttek pár tökös feldolgozást és néhány kraftosabb saját szerzeményt, de nem igazán dobogtatta meg a szívem a zenéjük, pedig mindent beleadtak. A nõi énekes hölgy aki elég fiatalnak (17-19 éves) tünt azért elég dekoratív látványt nyújtott. A közönség nagyon lelkes volt. Gondoltam "buli van!" alapon én is bele kezdek a headbangelésbe. Aztán az Iron Maiden feldolgozás már engem is belevit a buliba, bár az ifjú énekes nõ hangján furcsa volt a dal. A saját számok a billentyü és a nõi énekes miatt engem cefetül Nightwish-re emlékeztettek. A visszatapson maga a zenekar meg én is nagyon meglepõdtem. Fõleg amikor másodszor is megtörtént akkor már tényleg meglepõ volt. A zenészek nagyon jól érezték magukat, mi közönség is, mitagadás.
Aztán már csak percek voltak hátra a KalapácS buliig, amit nagyon várt már mindenki. Rövid átszerelés után nem túl nagy de lelkes közönség elõtt kezdett el zenélni a KalapácS. Vártam hogy mint õsi gép rajongó valami klasszikusat kapok, ahogy azt már a gyõrkörnyéki KalapácS buliktól már megszoktam, és talán igazam is lett. Az elsõ dal a nagysikerü Ösztön lemez nyitódala a Nem az a harc volt. Utánna visszarepültünk az Omenes idõkbe és megtudhattuk milyen áldozatnak lenni az Áldozat címü Omen dallal. A közönség iszonyatos vehemenciával akart a szinpadfelé tódulni, amit mi elsõ sorban állók próbáltunk visszatartani. Kisebb nagyobb sikerekkel. Majd a Gép indulóval elszabadult a pokol (tudjátok "A ruhám bor és nem balon...") A mûsorba csak úgy sorjáztak bele a klasszikusnál klasszikussab PokolGép(Tépett madár, Háború gyermeke, Itt és Most, Éjféli harang, és többnyire a Best of Régi gép dalai kivéve a Pokoli színjáték lemez dalai) , és néha Omen (Csillaga hívja... ,Bízd rám magam, Fagyott világ, stb...) tételek és az elozo kiadatlan "os" PokolgéP dalokat tartalmazó Elsõ merénylet korong dalai (Cirkusz és rács, Bûn, Gyilkológép, stb...). Hiányoltam a Maszk és a Pokoli évek dalokat, mert ezek a dalok nagyon közelállnak a szívemhez, de a zenekar nem játszotta el sajnos, ennek ellenére iszonyatos buli kerekedett. Beloberk István és Zsolt ismét hatalmassat játszottak basszusgitáron illetve dobon. A két gitáros Sárközi Lajcsi és Weisz "Kicsi" László nagyon hozta a formájukat, a tõlük megszokott igényes és egyedi játékukat. KalalpácS József énekes viszont kicsit fáradtnak tûnt, ennek ellenére, vagy épp ezért, nagyon figyelt a közönségre. Elérkezett a visszataps, ilyenkorra már iszonyat meleg és hatalmas hangulat uralkodott a nézõtéren és a szinpadon egyaránt. A zenekar elnyomta a Jel címü ultra klasszikust ami nélkül nincs KalapácS, vagy PokolgéP buli, majd a második visszataps alkalmával a Mindhalálig Rock and Roll-t. A közönség még halgatta volna ezt a remek koncertet de a zenészek érthetõ okokból a koncert végén elbúcsúztak. Várom a PokolgéP bulit, kiváncsi leszek mit produkál a gép Gyõrben, de arra mérget vehet mindenki, hogy ezt nehéz lesz túlszárnyalni. Akkor lett volna még jobb ez a koncert ha minden klasszikust eljátszik a banda, de ígysem lehet senkinek sem panasza, mert egy fantasztikus bulit tudhat ismét magáénak minden KalapácS rajongó.
by: N.I.W
Aztán már csak percek voltak hátra a KalapácS buliig, amit nagyon várt már mindenki. Rövid átszerelés után nem túl nagy de lelkes közönség elõtt kezdett el zenélni a KalapácS. Vártam hogy mint õsi gép rajongó valami klasszikusat kapok, ahogy azt már a gyõrkörnyéki KalapácS buliktól már megszoktam, és talán igazam is lett. Az elsõ dal a nagysikerü Ösztön lemez nyitódala a Nem az a harc volt. Utánna visszarepültünk az Omenes idõkbe és megtudhattuk milyen áldozatnak lenni az Áldozat címü Omen dallal. A közönség iszonyatos vehemenciával akart a szinpadfelé tódulni, amit mi elsõ sorban állók próbáltunk visszatartani. Kisebb nagyobb sikerekkel. Majd a Gép indulóval elszabadult a pokol (tudjátok "A ruhám bor és nem balon...") A mûsorba csak úgy sorjáztak bele a klasszikusnál klasszikussab PokolGép(Tépett madár, Háború gyermeke, Itt és Most, Éjféli harang, és többnyire a Best of Régi gép dalai kivéve a Pokoli színjáték lemez dalai) , és néha Omen (Csillaga hívja... ,Bízd rám magam, Fagyott világ, stb...) tételek és az elozo kiadatlan "os" PokolgéP dalokat tartalmazó Elsõ merénylet korong dalai (Cirkusz és rács, Bûn, Gyilkológép, stb...). Hiányoltam a Maszk és a Pokoli évek dalokat, mert ezek a dalok nagyon közelállnak a szívemhez, de a zenekar nem játszotta el sajnos, ennek ellenére iszonyatos buli kerekedett. Beloberk István és Zsolt ismét hatalmassat játszottak basszusgitáron illetve dobon. A két gitáros Sárközi Lajcsi és Weisz "Kicsi" László nagyon hozta a formájukat, a tõlük megszokott igényes és egyedi játékukat. KalalpácS József énekes viszont kicsit fáradtnak tûnt, ennek ellenére, vagy épp ezért, nagyon figyelt a közönségre. Elérkezett a visszataps, ilyenkorra már iszonyat meleg és hatalmas hangulat uralkodott a nézõtéren és a szinpadon egyaránt. A zenekar elnyomta a Jel címü ultra klasszikust ami nélkül nincs KalapácS, vagy PokolgéP buli, majd a második visszataps alkalmával a Mindhalálig Rock and Roll-t. A közönség még halgatta volna ezt a remek koncertet de a zenészek érthetõ okokból a koncert végén elbúcsúztak. Várom a PokolgéP bulit, kiváncsi leszek mit produkál a gép Gyõrben, de arra mérget vehet mindenki, hogy ezt nehéz lesz túlszárnyalni. Akkor lett volna még jobb ez a koncert ha minden klasszikust eljátszik a banda, de ígysem lehet senkinek sem panasza, mert egy fantasztikus bulit tudhat ismét magáénak minden KalapácS rajongó.
by: N.I.W
Szólj hozzá a cikkhez
Friss zenei hírek
02.18. |
02.15. |
02.14. |
02.11. |
02.02. |
Cimkefelh?
2. nagylemez, adomány, Angerseed, Angertea, Azfeszt, Balaton, Death metal, Debrecen, Demonlord, Don Gatto, Empty Graves, EP, Fish!, Gy?r, Kett?négy, Mobilmánia, Nadir, Nevergreen, Omega Diatribe, pályázat, Pet?fi Csarnok, RedHeart, Remorse, Salvus, Sepultura, tetoválás, tribute, Twister, V2 Music Club, Zorall