Alhana, Kalapács 2003.04.07. - Torock

Az elõzenekar az Alhana nevezetü addig számomra teljesen ismeretlen csapat volt. Elsütöttek pár tökös feldolgozást és néhány kraftosabb saját szerzeményt, de nem igazán dobogtatta meg a szívem a zenéjük, pedig mindent beleadtak. A nõi énekes hölgy aki elég fiatalnak (17-19 éves) tünt azért elég dekoratív látványt nyújtott. A közönség nagyon lelkes volt. Gondoltam "buli van!" alapon én is bele kezdek a headbangelésbe. Aztán az Iron Maiden feldolgozás már engem is belevit a buliba, bár az ifjú énekes nõ hangján furcsa volt a dal. A saját számok a billentyü és a nõi énekes miatt engem cefetül Nightwish-re emlékeztettek. A visszatapson maga a zenekar meg én is nagyon meglepõdtem. Fõleg amikor másodszor is megtörtént akkor már tényleg meglepõ volt. A zenészek nagyon jól érezték magukat, mi közönség is, mitagadás.
Aztán már csak percek voltak hátra a KalapácS buliig, amit nagyon várt már mindenki. Rövid átszerelés után nem túl nagy de lelkes közönség elõtt kezdett el zenélni a KalapácS. Vártam hogy mint õsi gép rajongó valami klasszikusat kapok, ahogy azt már a gyõrkörnyéki KalapácS buliktól már megszoktam, és talán igazam is lett. Az elsõ dal a nagysikerü Ösztön lemez nyitódala a Nem az a harc volt. Utánna visszarepültünk az Omenes idõkbe és megtudhattuk milyen áldozatnak lenni az Áldozat címü Omen dallal. A közönség iszonyatos vehemenciával akart a szinpadfelé tódulni, amit mi elsõ sorban állók próbáltunk visszatartani. Kisebb nagyobb sikerekkel. Majd a Gép indulóval elszabadult a pokol (tudjátok "A ruhám bor és nem balon...") A mûsorba csak úgy sorjáztak bele a klasszikusnál klasszikussab PokolGép(Tépett madár, Háború gyermeke, Itt és Most, Éjféli harang, és többnyire a Best of Régi gép dalai kivéve a Pokoli színjáték lemez dalai) , és néha Omen (Csillaga hívja... ,Bízd rám magam, Fagyott világ, stb...) tételek és az elozo kiadatlan "os" PokolgéP dalokat tartalmazó Elsõ merénylet korong dalai (Cirkusz és rács, Bûn, Gyilkológép, stb...). Hiányoltam a Maszk és a Pokoli évek dalokat, mert ezek a dalok nagyon közelállnak a szívemhez, de a zenekar nem játszotta el sajnos, ennek ellenére iszonyatos buli kerekedett. Beloberk István és Zsolt ismét hatalmassat játszottak basszusgitáron illetve dobon. A két gitáros Sárközi Lajcsi és Weisz "Kicsi" László nagyon hozta a formájukat, a tõlük megszokott igényes és egyedi játékukat. KalalpácS József énekes viszont kicsit fáradtnak tûnt, ennek ellenére, vagy épp ezért, nagyon figyelt a közönségre. Elérkezett a visszataps, ilyenkorra már iszonyat meleg és hatalmas hangulat uralkodott a nézõtéren és a szinpadon egyaránt. A zenekar elnyomta a Jel címü ultra klasszikust ami nélkül nincs KalapácS, vagy PokolgéP buli, majd a második visszataps alkalmával a Mindhalálig Rock and Roll-t. A közönség még halgatta volna ezt a remek koncertet de a zenészek érthetõ okokból a koncert végén elbúcsúztak. Várom a PokolgéP bulit, kiváncsi leszek mit produkál a gép Gyõrben, de arra mérget vehet mindenki, hogy ezt nehéz lesz túlszárnyalni. Akkor lett volna még jobb ez a koncert ha minden klasszikust eljátszik a banda, de ígysem lehet senkinek sem panasza, mert egy fantasztikus bulit tudhat ismét magáénak minden KalapácS rajongó.