Athran – Love From Agony

Helyes kis lazulós intró után - mely Kiss Péter személyének köszönhet? – indítanak a srácok, hogy lezúzzák a csillagokat az égr?l. Mint már írtam a Sárvári debüt-koncertjük alkalmával, meghallottam ?ket játszani, s egyb?l az osztrák Monrow-t juttatták eszembe a srácok, akik nagyon hasonló keveréket, hc/emo turmixot képviselnek, er?sen egyedi ízzel. Athran-éknél sincs ez másképpen, bár itt a két f? irányvonal a metalcore és az emo. Vagy, ha úgy jobban tetszik, emocore.

Agyatlan mc zúzások, tarkítva mindenféle riffelget?s nyalánkságokkal, hol üvölt?s, hol érzelmekt?l dagadó, mélyen szántó szólamok, dallamos bridge-kkel… bólogatós, fejrázós, nyakszeg?s, beindulós, ?rületes – szerintem. Respekt ennek az öt zenészembernek. Egyszóval tele megvalósított fantáziával, ötletes, kreatív és mindamellett lendületes anyag. Nem azt mondom, hogy könnyen befogadható, jó csomó hallgatás szükségeltetik, de hát nem is ez a mutatója….

Info: www.myspace.com/athrantheband