Lemmy- Fehércsíkláz

Unscarred - 2009. február 26. csütörtök, 07:00    
Önéletrajzi könyve ez, a dirty- rock and roll mesterének és királyának. Igaz nem friss a m? de, aki rockernek tartja magát, annak ez kötelez? olvasmány. Aki meg nem az - az is olvassa el -,ezzel kezdjen!
Reklám:
Lemmy
Ian Fraser ’Lemmy’  Kilmister, az él? és halhatatlan rocklegenda. A ‘rákendról keresztapja’-ahogyan James Hetfield egyszer bemutatta - és lássuk be, igaz. A mostmár hatvanon is túllév? igazi rocksztár, aki a húszéveseket is lealázza, ha a zenér?l van szó. A mai napig jönnek az új és új Motörhead anyagok (lásd: Motorizer) és a tempó még mindig, gyilkológép. Igazi üt?s slágerek születtek Lemmy ‘fater’ keze nyomán: Aces of Spades, Bomber, Overkill, Going to Brasil, hogy csak tényleg minimálisat említsek. Aki már találkozott az ?srockerrel, az mind igazi egyéniségnek és ?szinte embernek tartja, ami a könyvb?l is elég hamar kiderül.

Itthon 2007-ben jelent meg a társszerz?vel megírt önéletrajzi m?, de szívem szerint minden évben ajánlanám, mert ez olyan, amit lehet és kell is ajánlgatni. Szerz?je tehát maga Lemmy Kilmister és Janiss Garza. Van itt minden kérem szépen. Lemmy mesél  gyermekkoráról, édesanyjáról, és édesapjához f?zöd? viszonyáról, továbbá iskolás éveir?l is. De ahol számunkra is rettent? érdekessé válik a sztori, az, az, amikor rátér zenei pályafutásának kezdetére. Remekül lefesti a hatvanas-hetvenes évek rock rajongóit és az egész atmoszférát, ami akkoriban uralkodott Angliában majd az USA-ban. Mesél a Hawkwind-os évekr?l, a londoni Hendrix road-os korszakáról, és természetesen a Motörhead megszületésér?l. Zenészekr?l, John Lord-ról és Mitch Mitchell-r?l, menedzserekr?l és k**vákról. A zenekar tagjairól és drogfogyasztási szokásairól, amelyek, ha ennyi év távlatából pontosak, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy Lemmy egy vasember és, akár kémiából is diplomázhatna.
Egy dolog viszont szöget ütött a fejemben, miközben faltam a lapokat. A drogos történeteken kívül, szinte csak azt hallottam, amit akartam. Igen ez egy sikersztori, egy nem túl nyavalygós de ugyanakkor ?szinte, pörg?s könyv, de, valami úgy érzem kimaradt. Valami kis rossz, valami nem tudom. Hiányérzetem volt. Persze ezek ne tántorítsanak el senkit, inkább olvassátok el és mondjátok meg mi hiányzik bel?le!!

Összegezve, rettent?en szórakoztató és kezd? zenészek számára, akár tanúlságos olvasmány is lehet.(pl. Nem mindenki bírja az éjszakai életet és a drogokat- a szerk.) Tudom ajánlani felolvasás szinten egy jó kis buliba, ahol természetesen egyész végig Motörhead szól...

Unscarred


Szólj hozzá a cikkhez