Ektomorf - What Doesn't Kill Me

Akárcsak a viccben: van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam el?ször?! Szerintem legyünk jófejek, és kezdjük azzal a kevéske pozitívummal, ami van.

Egyrészt kiszabott durván szól az anyag, akárcsak a külhonban készült lemezeik mindegyike. Látszik, hogy komolyan veszik ?ket, mint teljesérték? magyar thrash-portcikket, és odafigyelnek (ismét Tue Madsen kevergette az Antfarmon). Persze azt is ill? elmondani, hogy nemrég váltottak kiadót, Nuclear Blast helyett az AFM Records, bár ez meg se látszik.

Másrészt örülhetünk, hogy van egy ilyen frankó magyar együttes, akinek sikerült az a régóta áhított áttörés, amire nem igen akadt a közelmúltban példa. Ezermilliók örjöngenek számaikra, próbálnak valamit kezdeni a ’Nem engedem’ magyar szövegével, de mindenképpen felszabadultan hömpölygenek az Ektomorf európai koncertjein, mert megtehetik. Hiszen még mindig olyan frankón szól Zotya hangja, egyáltalán nem kopott meg; még mindig olyan hihetetlenül és utánozhatatlanul bestiálisan szól, mint amikor ezt az egészet kezdte. Mélyr?l jöv?, öblös, nyers, veszettül vad, mintha egy második, puritán Max Cavalera lakozna benne, haha! Aztán kábé ezzel be is zárult a jó dolgok kosárkája.

És akkor kezdeném is a feketelevest. Rat War és a többi fantasztikus cím, mint például: I Can See You, Revenge To All, Breed The Fire is bizonyítja, hogy Zotya koma még mindig csak a gyér, kb. 50 szavas angol szókincséb?l gazdálkodik, el?szeretettel használva a fuck, kill, hate, pain, fire, motherfucker szavakat / szókapcsolatokat. (Csak nem ugrik be hirtelen bizonyos Soulfly?!) Ja, és hogy mást nem mondjak: igazán ráfért volna egy angoltanár a turnébuszban vagy a hotelben, de egy sima korrektúra is megfelelne, mert hogyan is néz ki helyesen az alábbi sor: What Doesn't Kill Me / Make Me Stronger - talán egy S-sel a végén, nemde?!

Thrash / groove metáljukra jellemz?, hogy a változtatás lehet?ségének legapróbb gondolatát még csíra korában elfolytották, fel sem merült. Magyarra fordítva: az ég adta egy világon semmi nem változott, minden totál ugyanolyan. S?t, ezt az egyhelyben állást / járást olyannyira kiszámíthatóan m?velik, hogy sokaknak fel sem t?nne, ha kiderülne, hogy az új album valójában az el?z? három-négy lemez dalaiból áll össze, más címmel és számsorrendben. Valahogy hasonlóan m?ködhetnek a dolgok a titkos Ektomorf m?helyben: belerakják az el?z? lemezek dalait egy nagy tálba, kissé összerázzák ?ket, kihúznak bel?le random tizenkett?t, és hip-hop készen is vannak az új számok! Könnyen lehet, hogy Zotya tesója, Farkas Csaba basszer sem bírta már ezt, és azért szállt ki a bandából, vele együtt pedig a legutolsó régi elem is elszállt…

Ennek kapcsán amúgy ki is találtam egy jó üzletet: Guitar Hero: Ektomorf alcímmel – nem kell mindent kidolgozni: van három-négy hang, és azzal eljátszható az egész négyalbumos, kései diszkográfiájuk. Hát nem jó?, pedig nekem tetszik! Ha vennének egy kis fáradságot, és nem csak agyatlanul nyomnák…

Sajnos ugyanazok az albumról albumra hallható húzos groove menetelések, és szerintem a break down-ok pontos helyét is sejthetjük már a dal elején, minden más egyéb pedig (felüvöltések, acsarkodás, feszített szóköpködés) kellékként, ahogy eddig volt. Ötlettelen, és abszolút klisés. Néhol szóló, de ezúttal a gipsy folklore elemei kimaradtak. Talán ezt hivatott helyettesíteni Lord Nelson (Stuck Mojo) hip-hop része a Sick Of It All-ban.

Hangok – 1996

Ektomorf - 1998

Kalyi Jag – 2000

I Scream Up To The Sky / Felüvöltök az égbe – 2002

Destroy – 2004

Instinct – 2005

Outcast – 2006

What Doesn’t Kill Me - 2009