Duff Mckagan's Loaded - Sick

Axl és folyamatosan változó társulata tavaly végre kirukkolt a régóta áhított, vagy mondjam úgy, a sokáig „soha el nem készül?” Kínai Demokráciájával, ami annak ellenére, hogy tizen X éve készülgetett, nem is lett annyira rossz, s?t! Slash, Duff, Matt, vagyis többiek id?közben kihozták a Velvet Revolver második lemezét, mely nem lett annyira meggy?z?, mint a debüt, inkább amolyan közepes, max. négyes alá érdemjeggyel jutalmaznám, majd megváltak a Scott Weiland (ex-Stone Temple Pilots) énekest?l, és ki tudja lesz-e még bel?lük valami… Duff-nak ez az id? éppen megfelel? volt, hogy régi hobbizenekarát újra el?térbe helyezze, és kirukkoljon annak harmadik teljes lemezével.

Kezd? Sick-nél még reménykedtem, hogy felpörög a gépezet, de sajnos csalódnom kellett, és ahogy haladtam a dalokkal a lemez végén bebizonyosodott, hogy egy profin elkészített, ámde unalmas, középszer? végtermékkel van dolgunk.

Tizenhárom nóta közül nem mind újkelet?; jónéhány megtalálható az el?z? EP-r?l kimásolva (Sleaze Factory No More, IOU, Wasted Heart), ami szerintem egyáltalán nem baj. Az már annál inkább, hogy egyik nóta sem fog meg, ahogy már az el?z?ekben említettem volt. Egyszer?en nincs mibe kapaszkodni hallgatás közben. Egyik nóta jön a másik után, átszáguldanak, aztán a végén semmire sem emlékszünk bel?le. Talán még az ötödik The Slide-ban, és a nyolcas I See Through You-ban van némi életképesség, de a többi úgy lesüllyedt a tenger fenekére, mint a Titanik.

Még egyszer hangsúlyoznám, hogy egyáltalán nem rossz a lemez, sem zenei téren, sem szövegileg, de Duff hangját illet?en (meglep?en kellemes) sem szólhatok be. Viszont roppant fantázátlan, hiányoznak az ötletek, és emiatt nem m?ködik a gépezet. Semmiféle pluszt nem nyújt az alapokdolgokon kívül, ami sajnálatos, tekintve, hogy itt profi zenészekr?l van szó. Mégegyszer tehát, nyomatékosítva: ez egy tipikus, egyszer használatos, eldobható termék lett. Sajnos.

Sick - 2009