Hatebreed – For The Lions

Murphy - 2009. május 27. szerda, 07:00    
Oroszlánok része
Hatebreed – For The Lions 
Feldolgozáslemezük 18 tételében olyan zenei nagyágyúk dalait értelmezik át á lá hardcore, mint a Metallica, Slayer, Sepultura, Misfits, Madball, Sick Of It All, hogy csak párat említsek.
Reklám:
Kezdésként egy old-skool thrash-titánt csapatnak az arcunkban: Slayer Ghosts of War nev? remekének modernizált változata tölti be hallójáratainkat. Ha nem is okoz akkora meglepetést, mindenképpen lehet szeretni ?rületes tempói, szédült thrasher lüktetése miatt. Aláírom, ez valóban jól sikerült, persze nem árt ilyenkor az eredetit is nézni…
 
Ott van még a csordavokálozgató, számomra vidám perceket okozó Misfits feldolgozás, a Hatebreeders névre keresztelt tétel; mely nevéb?l fakadóan gondolom jó régen a várólistán lehetett, haha! De engem kb. ennyi, ami megfogott a lemezr?l.
 
A többi, nem említett dal – mondjuk úgy: az album kb. 85%-a – meg úgy átcsúszik a fülemen, hogy a végén semmire sem emlékszem, és ez bizony baj. Majd mindegyik szám egy töksablonosra sikerült, kiabálós-hadarós ?rült hardcore zúzda, néha punkos, punk/rock dallamvilággal. Egyik lemegy, aztán jön a másik, észre se veszed, hogy ez már a következ?, olyan szinten egybefolyik.
 
Ezen kívül van egy-két olyan sarkalatos pont az albumon, amit nagyon nem szívesen említek. Közülük egyik a Sepultura – Refuse / Resist-je, amit már a tavalyi év végén, a Punisher – War Zone soundtrack-jeként is hallhattunk (sok más trendi dallal). Hogy miért kellett ezt az amúgy alapjáraton überzsír hardcore / thrash opuszt ennyire színvonaltalanul (és feleslegesen!) átírni, tényleg nem értem. Egészen biztos vagyok bennek, hogy ?k is szeretik, de itt annyira lebutított változatban hallom vissza, mindenféle egyéni képzel?er? nélkül, hogy komolyan sírni támad kedvem t?le!
 
De hallhatjuk azt is, ahogy Jamey Jasta Metallicát próbál énekelni, már amennyire kitelik t?le az Escape. Err?l is csak az a véleményem, amit az el?z?ekben már megosztottam veletek.
 
És, hogy még mindig az el?z?ekben felvetett probléma tárgykörénél maradjak: a NYHC egyik sarokkövének számító Madball (Set It Off) vagy a Sick Of It All old-skool hc/punk legendától is minek kellett egyáltalán feldolgozni? Ennyire nem találtak potenciális áldozatot, amib?l választhattak volna?! Vagy, mert „mi vagyunk a Hatebreed, és megmutatjuk a világnak?!”
 
Summa Summarum: egy-két dal kivételével egyáltalán nem hatott meg eme produkciójuk. Keverés például lehetett volna sokkal jobb, és ha már itt tartunk, a dalok kiválasztását is némiképp szerencsétlennek, félresikerültnek érzem. Semmi bajom az együttessel, nem zrikálni akarom ?ket, de olyan dolgokkal próbálkoztak, amiket lehet, hogy békén kellett volna hagyni, úgy, ahogy vannak, nem pedig róluk izzadságszagú és ’elmegy-kategóriás’ átiratokat készíteni, a trendnek megfelel? attit?dökkel.
 
Ha rajongó vagy, azt mondom, hallgasd meg, és majd eldöntöd. Fanok biztos jól el lesznek vele a következ? sorlemezig, mert hát EZ Hatebreed, és a Hatebreed köztudottan keménygyerekeknek való zene…
 
 
Számlista:
1. "Ghosts of War" (Slayer)
2. "Suicidal Maniac" (Suicidal Tendencies)
3. "Escape" (Metallica)
4. "Hatebreeders" (Misfits)
5. "Set it Off" (Madball)
6. "Thirsty and Miserable" (Black Flag)
7. "All I Had I Gave" (Crowbar)
8. "Your Mistake" (Agnostic Front)
9. "I'm in Pain" (Obituary)
10. "It's The Limit" (Cro-Mags)
11. "Refuse/Resist" (Sepultura)
12. "Supertouch/Shitfit" (Bad Brains)
13. "Evil Minds" (D.R.I.)
14. "Shut Me Out" (Sick of it All)
15. "Sick of Talk (Negative Approach)
16. "Life is Pain" (Merauder)
17. "Hear Me" (Judge)
18. "Boxed In" (Subzero)
 
 
HATEBREED diszkográfia:

Satisfaction Is The Deah Of Desire - 1997
Under The Knife - 2000
Perseverance - 2002
Rise of Brutality - 2003
Supremacy – 2006
For The Lions - 2009

 
Murphy
 


Szólj hozzá a cikkhez