Five Finger Death Punch - War Is The Answer

Ezek a los angeles-i srácok két éve adták ki bemutatkozó lemezüket, mely els? hallásra DevilDriver-szer? hatásoktól hemzsegett, és mint friss húsra, bevallom, én is nagyon rájuk kattantam. Vártam a folytatást, mely úgy t?nt újabb csodás perceket okoz majd, de elmaradt…

Dying Breed nev? szerzeményünk kemény kezdetet ígér - alapvet?en büntet?s jelleg?t, némi dallammal, meg persze szólóval, ami szintén remekül sikerült -, de sajnos azt kell, hogy mondjam, a második számtól kezdve (Hard To See) egyszer csak elfárad az album, mintha nem lenne több új ötletük, mi pedig szimplán bepunnyadunk. Tévedés, nem kutyaüt?k ?k, csak olyan ezerszer elcsépelt elemekb?l próbálnak dalt építeni, ami már hallottunk másoknál, sokszor. Brutális menetelés a verzékben, ami a refrénre énekes, dallamosságba vált – ezt alkalmazzák mindvégig, s az a szomorú, hogy ezt különösebb kreatívitás nélkül. Egyszóval sablonokat tesznek elénk; nekem speciel marhára elment a kedvem 13 dalon keresztül ezt hallgatni.

Lírai szerzeménnyel is próbálkoztak (Far From Home, Bad Company), és akad egy instrumentális darab is (Canto 34), de az az igazság, hogy egyikkel sem nyerték meg tetszésemet. Dying Breed-en kívül még talán a Bullettproof mely viszonylagosan élvezetesebb pillanatokat okozott számomra, illetve az utolsó, egyben címadó daluk: War Is The Answer.