Marduk + Vader koncert, 2010.01.12 Gy?r, Red Rocket Music Pub

Ez évekkel ezel?tt volt, és akkor a Cannibal Corpse tette tiszteletét nálunk. Most pedig a Vader és a Marduk…

December elején be is szereztem a jegyemet, és örültem, mint majom a farkának, egészen a koncert el?tti estig. Akkor ugyanis egy ismer?söm szólt, hogy olvasta egy honlapon, hogy a koncert elmarad. Lassan minden egyes „rokkerportálra” felkerült a hír, és „kitört a pánik”. Igazából nem keresem a hibást, mert a lényeg úgyis az, hogy a Hammer Concerts átvállalta a szervezést (ezért hatalmas respect nekik!), így a buli mégiscsak meg lett tartva.
Este 7 órakor már tömegek álltak a Red Rocket el?tt, majd nemsokára be is jutottunk. A biztonságra nagyon figyeltek, már a Red Rocket, de a színpadok elé is kordonokat tettek, valamint a hang-és fénytechnika sem volt utolsó. A helyet egy kicsit át is rendezték, többek között kivittek egy csomó asztalt, de még így is éppenhogy’ elfértünk. Rengetegen jöttek más városokból is, például Pestr?l, Szombathelyr?l, Komáromból, Veszprémb?l, de tudok olyasvalakir?l is, aki Tokajból érkezett.

A plakátra oda volt írva, hogy pontos kezdés, és ehhez is tartották magukat. 8 órakor kezd?dött az els? el?zenekar, a Sinate. Hát megmondom ?szintén, engem annyira nem gy?ztek meg, másrészt meg ilyenkor még javában özönlöttek be az emberek a helyre, így sokan nem is látták ?ket, vagy éppen a koncert kell?s közepére állítottak be. Azért már itt volt 1-2 nagy fanatikus, aki elfoglalta helyét a kordonoknál az els? sorban, és ott állt 3-4 órán keresztül:)

Másodikként következett a Mastic Scum, bennük viszont kellemeset csalódtam. A koncert el?tt belehallgattam a zenéjükbe, és már akkor megtetszettek, él?ben viszont erre az érzésre rátettek még egy lapáttal. Az osztrák zenekar a brutal death / grindcore vonalon mozog, és nem kímélték a közönséget. Pontos tracklistet nem tudnék, de az Unrestrained, és a  klippel is rendelkez? My Minds Mine biztosan ment, valamint a legutóbbi (2009-es) albumukról is játszottak néhány dalt.

B?ven este 10 el?tt kezd?dött a Vader, csodálkoztam is, hogy milyen korán. Meg azon is, hogy nem ?k játszottak utolsónak, tudtommal régebbi zenekar, mint a Marduk. Az igazi ?rület, mondanom sem kell, ekkor volt. Soha nem látott embertömeg, és pogó a Red Rocketben. Amióta létezik ez a hely, jó néhányszor megfordultam már itt, de ilyet még nem láttam. Olyan emberek is megjelentek, akiket a Torock bezárása óta sehol sem láttam. A Vader amúgy körülbelül 3/4 órát játszhatott, és olyan dalokat adtak el?, mint a Sword of the Witcher és a This is the War, viszont a God is Dead-et többen is hiányoltuk.

Gyors átszerelést követ?en nagyjából 11 óra fele lépett a színpadra a Marduk. ?ket még tavaly nyáron láttam a Brutal Assaulton, bár egészen más egy fesztiválon meg egy kisebb klubban látni ?ket. Ezt valahogy jobban élveztem, hatalmas show volt, és több mint egy órán keresztül tartott. A tracklist nagyon nem változott, és szerencsére nemcsak az utolsó két albumukról játszottak, hanem a korábbiakról is. Visszatapsolás után például megkaptuk a Panzer Division Marduk-ot. A bulinak nagyjából fél 1-re lett vége.

Azt hiszem, hogy ilyen koncertekre lenne még szükség itt Gy?rben. Az est ugyanis minden szempontból tökéletes volt: id?beosztás, hang-és fénytechnika, valamint a biztonsági rendszer szempontjából is. Szerintem senki nem bánta meg, hogy eljött, kicsit ugyan „heringbuli” volt, de megérte. Sokak nevében köszönetet mondhatok a Hammernek, meg Pyroséknak is.


The Blackest


Holt is ott volt a koncerten

Amilyen kellemesen meghökkent? hatásként ért, hogy elég pusztán Gy?rbe ellibbenni egy ilyen volumen? koncert kedvéért, annál kevésbé (ám annál nagyobb füsttel-lánggal) lepett meg az eseményt megel?z? napon futót?zként terjed? rossz hír. Ilyenkor van az, hogy még magad is a homlokodat verdeset, hogy most miért is hökkensz meg rajta annyira, hogy elmarad egy buli - el?fordult már több alkalommal is magyar földön. Aztán jönnek a hírek, miszerint „visszamiatyánk“, akkor meg már a térdedet csapkodod, hogy ihajcsuhajj-recece, de azér´ eszedbe jut, hogy ez az egész olyan, mint egy elb*szott kabaré. Úgyhogy ezen lépjünk is túl.
 
A pontos kezdés fogalma ezúttal valóban magát a pontos kezdést jelentette, olyannyira, hogy miután rájössz: a pultnak háttal állva biztosan nem kapsz sört, jobbnak látod, ha inkább rázummolsz az egyébként baromira megkapó él?zenekarok egyikére. A brit Sinate 2000-es alakulása óta két nagylemez van a mérleg egyik tartományában, a másikban pedig határozott kiállás a színpadon. Alapvet?en death metal muzsikát tolnak a fiúk, ezt helyenként thrashes, groove-os dolgokkal spékelik, ami szinte biztos út az idegen fülekben történ? megragadáshoz. Matt Sheppard énekes/gityós nagy adag energiabombába burkolva adagolta témáit, kiegyensúlyozottan  bömbölte ezeket a torok-kaparós dolgokat, miközben háta mögött tesója, a dobos Sam, mellékállásban r?t szakállú redneck-sátán (legalábbis ami a kinézetét illeti) sebes technikássággal püfölte a dobokat. A másik gityós gyerek, a változatosság kedvéért szintén Matt meg nagy el?szeretettel pózolt és dobta a „metal-isten“ formát, nem mellékesen különösen ízes szólókat hozott, ezek meg mer?ben hozzájárulnak a Sinate kép (vagy inkább hang) világához.
 
A (-z egyébként egész estére jellemz?) gyors átcuccolást követ?en jött az amúgy már nem mai gyerek osztrák Mastic Scum. Érdekes benyomások keringtek a leveg?ben. Alapjáraton bírom az ilyen „bolondítsuk meg a halálmetált egy kis grájnddal“ dolgokat, de az itt bejöv? (számomra) modern lélegzetvételek már kissé kívül esnek a kerítésen. Ett?l eltekintve az énekes fószer tökre meg volt bolondulva, hörgött-morgott, a dob meg mint a géppuska üthette volna fossá a fejünket. Szépen is szóltak, szép sterilen, csak valahogy annyira ment a gyilkolászás (a zenekar...nem a közönségben), hogy az eszement sebességeken belül nem nagyon találtam a fogódzót. Ami meg, mondhatnánk, minek, ha épp amúgy is ereszdelahajamat.
 
Na és igen, a Vader. Hát a Vader már sétagaloppban is tolhatná akár, mert hogy sikerült feliratkozniuk a metal fogalmai közé, az tuti. Na jó, lehet, hogy valakinek ez annyira nem nyilvánvaló, de egy a nyolcvanas években alakult zenekarnak azért akárhogy is vesszük, de kijár a tisztelet. 2009-ben megjelent egy újabb nagylemezük, ami már sokadik a rendszerben, szóval meg tudom érteni, ha leheletnyit nehéz összeállítaniuk egy setlistet, elégedetlenked?k úgyis mindig akadnak majd, én is hiányoltam pár cuccot, de ez annyira lényegtelen, de tényleg. Egyet-kett?t letoltak az újról is, netán a Devilizert, de mondjuk olyan klasszikusok nem maradtak, nem is maradhattak le, mint a This is the War (mer´egyébként olyan is volt az egész koncert, mint egy háború, vagy megfulladtál....vagy igen), meg a Dark Age vagy a Sothis. A koponyáink meglékelése egyenes arányban történt az elgondolás realizálódásával a fejemben, miszerint....bizony, ezeken a srácokon nem nagyon fog az id? vasfoga. Oké, alapjáraton persze, mindenkinek meg van a maga kis tündököl fénykora, de igazából nem volt semmi, amin megütköztem volna. A legels? pillanattól kezdve az utolsó lélegzetvételig olyan darálás ment, hogy a sebesség az ötös helyett már a rakéta fokozatban állomásozott. Na igen, ?rült lengyelek megmutatták, az ? isten?k hol lakik - szerintem valahol rohadt mélyen és jó hangosan kopognak a patái a csempén.
 
A felhozatal nagy hattyúhalála meg a svéd Marduk, mert bár persze, sátán meg minden, azért Piotrék után elég szorosra zárult a pokol kapuja, de ezek a fiúk még csak megfeszegetni sem tudták. Szeretném azt hinni, hogy ez csak egy pocsékul kifogott este volt, és hogy egyébként él?ben sokkal többet tudnak produkálni. Le fogok szokni arról is, hogy más érákra hivatkozom, meg az „én megmondtam el?re, hogy..“ jelleg? mondatokról is, de a Legion-os korszakot nem lehet csak úgy überelni. 2009-ben kihoztak egy nagyon is jó lemezt, volt ereje meg veleje, mondott is valamit és sugárzott is. Ez meg most így él?ben nem. Eleve mindkét szememet (de még fülemet is) be kell csuknom a hangzás miatt, ami nemhogy kristályosodott volna kifele (anyám borogass, tudom, hogy black metalról beszélek és ez nem az a sztori - na de ennyire?), de jó nagy kanyarokat téve az egyenes káoszba torkollott. És ezúttal nem fogom elhinni, ha valaki azt mondja, hogy, hülye, ez azért van, mert sz*r helyen áltál. Még olyan nagy kedvencek árán, mint a Baptism By Fire vagy a Panzer Division Marduk sem vagyok engesztelhet?. Emellett még a pontatlanságokat is le kellet nyelni, s?t az ének így él?ben a lemezmin?ségnek  is csak távoli jó barátja volt. Ha egy annyira meghatározó zenekarról rinyálok, mint mondjuk ezesetben a Marduk, hajlandó vagyok mindent elfelejteni, ha ott van a leveg?ben az a valami, az a plusz, ami megadja egy koncert esszenciáját. De üresség volt, mintha nem is lett volna mit mondaniuk vagy átadniuk. Mondom, nagyon bízom benne, hogy ez csak egy sz*rul kifogott este volt. Azért ett?l még nem leszünk antimardukkok meg Dunának sem megyünk.
 
holth