ULVER - tudatmódosító, kémia nélkül

A 90-es évek eleji black metal „újrapogányolódási” hullám keltette ?ket is életre, mint akkoriban Norvégiában sok más, azóta legalább ennyire legendássá vált zenekart. 1993-ban jött ki az els? lemezük (Vargnatt) és egészen 1998-ig a black metal egy különös, progresszív, „Ulveres” vonalát képviselték. Ekkor jött a fordulat, a banda – szerencsére – szakított a metallal, s így egy elfeledett norvég banda helyett egy Legenda vált bel?lük. Mi is történt? Megírták a ’Themes From William Blake's Marriage Of Heaven And Hell’ cím? albumukat, mely az ambient, a kísérleti elektro és a metal teátrális fúziója lett. Zenetörténeti mérföldk?. Eztán sorra jöttek a mélyebbnél mélyebb (dark)ambient, experimentális filmzenei és elektro-jazz-rock fúziós albumok, mely – reméljük csak egyel?re – egy nagyonis emészthet? de végtelenül szomorú és kiábrándult albummal ért véget (Shadows of the Sun / 2007).

A koncert:

A black metallal egyben a színpaddal is szakított Garm és a trió többi tagja, egészen eddig. A mostani turnéjuk az els? és egyben utolsó is. Ha egy ilyen legendás zenekar él?ben játszik egy ilyen hangulatteremt?, de egyben hangulat- és körülményfügg? zenét, bizony a közönségnek – és itt mindegy, hogy m?ért? e vagy sem – óriási az elvárása. Joggal.

Jelentem, a legmagasabb elvárásoknak is megfeleltek aznap este az A38 hajón. A trió hozott magával még három kiegészít? tagot, így teljességgel tökéletesen hozni tudták a teljes hangulat és hangzásvilágukat. Ütött a koncert, mint Thor villámpörölye. Volt egy vendég háttérszintis (ha jól számoltam négy szintivel), vendég dobos, egy laptop dj, egy vendég live video sampleres, egy gitár-basszusgitár-f?zongora-vokál és egy laptop dj-káoszpadmester-hérosz énekes Garm. Furán hatott volna, ha él?ben azt kapjuk „csak”, amit a cd-ken hallani. „Akkor beteszem a lejátszóba otthon és tudatmódosítok inkább magamban” – mondhatja bárki. Ez volt a legnehezebb feladat; nem (csak) a cd-t el?adni, hanem a cd-t ugyanolyan min?ségben hozni, de még egy kis plusszal megf?szerezni. Az a bizonyos plusz a zenészek id?nkénti (tökéletesen id?zített) improvizatív játéka volt, mellyel összességében nálam elérték már február végén a 2010 legjobb koncertje megtisztel? címet. A koncert legelejét?l a legvégéig azt a bizonyos szükséges hangulatot a videó adta meg (meg persze a fények). Minden számhoz készült „videoklipp”, mely a szavannán naplementében vágtázó zebráktól a felvágott erekkel a kádban haldokló emberen, repül? varjakon át tömegsírba lövöldözött meztelen emberek hullahegyeiig a legelképeszt?bb dolgokat vonultatott fel, feler?sítve az aktuális zeneszám elmére tett hatásait. Igen, tudatmódosító, kémia nélkül.

Garm hangja él?ben is fantasztikus, a zenészek és a hangosítók/fényesek munkája is els? osztályú volt. Egyetlen hiba volt csak (az órás csúszás ilyenkor még belefér), a koncert – nem csak szerintem – nagyon rövid volt. 1 óra, kicsivel tán több. Igaz, ne legyünk telhetetlenek.
Szerintem nem ez volt az utolsó… Az Ulver kilépett a nap árnyékából.
 
Ulver tracklist: Eos, Let the children go, Little blue bird, Rock massif, For the love of God, In the red, Operator (itt az elején volt bekiabálás, hogy „vedd már fel!” by ostobák), Funebre, Silence, Blake, Hallways of always, Porn Piece, Like music, Not saved
Szerencsére – bár sokak sajnálatára – nem volt black metal Ulver. Az tönkretette volna az egész est hangulatát. A tracklist így volt tökéletes és turnén is játszható.
 
Az este különlegességéhez hozzá tartozott az el?zenekar is. Csihar Attila egy személyben a Void of Voices projektjével lépett fel. A zene 98%ban a saját hangja volt, loopokban egymásra építve-rétegezve és mély kántálásaival szövegesítve. Egy sötét istenségnek (nem a Sátán, hanem egy annál jóval megfoghatatlanabb, nihillista-ön és világpusztító entitás) celebrált misét Attila. Többet mond minden szónál, ha rákerestek a youtube-on, ahol találhattok felvételeket az Ulver koncertr?l is.
 
Várjuk a következ? turnét! ;-)
 
Pyros