The Darkness: One Way Ticket to Hell…

Nem is olyan régen jöttek az ûrbõl egy gigantikus anyahajóval. E tényt könnyen megtanulhattunk, hiszen akkoriban minden klipben elõszeretettel mutogatták. Akárcsak azokat a mára már közröhej tárgyát képezõ heavymetálos kliséket Földet érésük után hittek egy szerelem nevû dologban, miközben kiénekelhetetlen hangok (á lá Freddy Mercury), és szólók sokasága mellett megküzdöttek egy rózsaszín ûrszörnnyel. De végül a nagy bohóckodás közben rájöttek, hogy a szerelem csak egy érzés volt. Egy esedékes basszuscsere és némi pihenõ után úgy döntöttek: irány a pokolba. Nem kell félni, a visszaútra is megvették a jegyüket - ismételten egy felszabadult, könnyed dalokból álló csokrot nyújtanak át nekünk.

Finom pánsípos kezdeményes egy perc hosszúságban. Egészen biztos nem fogok rájönni, ez most hogy jön ide vagy mire volt jó, õk tudják. Jó nekik. A már bejáratott Darkness vonalat követi elsõ szerzeményük, a One Way Ticket. Fülbemászó dallamok, kiénekelt magasak, semmi extra komplikáció vagy egyéb üresjárat. Csak az igazi egyszerû, de nagyszerû elringatóan lágy feeling.

A Knockers se rossz nóta egy Freddy Mercury-s hangú énekestõl, de az utána következõ Is It Just Me? egy valódi energiabomba! Bárcsak ilyen dögös riffekkel tömték volna meg a többi nótát is; azért így sincs rájuk panasz. Tempócsökkenés következtében egy jóval érzelgõsebb világban találjuk magunkat. Ez a Dinner Lady Arms, és az akusztikus kivitelezésû Seemed Like A Good Idea At The Time.

Érdekes harmóniákat vonultat fel a Hazel Eyes intrója, mintha valami ismerõs népdal visszhangzana fülünkben. Hegycsúcsmagas lálázás, briliáns ének meg egy cseppnyi skótduda dobja fel a témázást.

Talán sokakban a lehangoltságot ültetett el a Bald kezdõ, szomorkás pengetése - mely aztán a késõbbiekben többször is felhangzik -, de ne tévesszen meg senkit a látszat, egyáltalán nem depis. Ugyanolyan felszabadulttá válik, mint a többi. A Girlfriend-ben pedig már túlmegyünk, túlpörgünk ezen; olyan vidám lüktetést hordoz magában, mintha csak rózsaszín szemüveg át látnánk a világot. English Country Garden is pontosan ehhez a szerephez igazodik, erõsen adekvát zongorával kísérve. Szinte már Queen-i magasságokba emelkedünk, és nemcsak a Freddy Mercury hang miatt…

Zárásként - mielõtt végleg összemegy a függöny – még egy zongorás etûdöt prezentálnak. Nem véletlen, ha valakinek egy valódi színházi darab jelenik meg a fejében ezt hallgatva. A Blind Man tisztára ezt a hangulatot árasztja magából.