XIX. Komáromi Napok, 2010.04.26 - 05.02.

holth - 2010. május 13. csütörtök, 07:00    
A szokásos id?pontban és helyszíneken, ám idén kevésbé nagy intenzitással és lelkesedéssel, de csak-csak eltoltuk magunkat a „legendás Komnapokra“, hogy megnézzük ugyanazokat a koncerteket, amiket sok éve ismételgetünk már.
Reklám:
Ha jobban belegondolok, nem is mondtam nagy hülyeséget. Alapvet?en most nem töltött el bennünket semmiféle várakozás, mert a Rangadó söröz?ben mondjuk egy szál muri sem kapott helyet - holott a társaimhoz és hozzám hasonló förmedvényeknek meg ugyancsak az a hely volt a gócpontja minden Komnapok alkalmával. Úgyhogy a Rangadó programmentessége hallatán tejfölös szánk azonnal el is kezdett lefele görbülni, mondván: hogyan nézek majd meg olyan sükeretlen punk zenekarokat, amikre egyébként az életben nem vetemednék? És akkor most dobok egy gyors összefoglalót az érdemleges részér?l a dolognak.

Április 30-án valami proletár szlogenes blues estet zavartak le az Észak-Komárom-i Révben, innen laza csuklómozdulattal kicsippenteném a naszvadi (SK) illet?ség? História zenekart, akikkel kapcsolatban nyáron vesztettem el a fonalat, ezért most aránylag üdít?en hatott a muszikájuk - ez egy ilyen Bill sztájl bluescirkusz csupa jókedély? emberrel, jó szokásokhoz híven táncoslábú közönséggel. Attól mondjuk hasra nem estem, hogy telipakolták a színpad el?tti területet asztalokkal, meg attól sem, hogy lestoppolták a benti dohányzást, meg még mondhatnék egy csomó mindent, hogy mit?l nem, de akkor mondom inkább azt, hogy a História zenekar valami sokkal tartalmasabb és nagyobb lélegzet? bulit tolt akkor ott le, mint amit megszoktunk tölük. Lehet ennek oka, hogy jópár új nótát illesztettek bele repertoárjukba, ami máris üdébbé tette az egész koncertet az állandóan visszajáró közönség számára.

Következ? állomásunk két nappal kés?bb, május 2-án a szintén Észak-Komárom-i Klapka térre esett, a budapesti Firkin zenekart bámultuk meg, dehát azért azt valljuk már be, nappali fénynél nem olyan egy koncert, mint egyébként. F?ként ugye a kialvatlanság és hasonló faktorok mellett eléggé komoly dilemmát jelentett számomra, hogy most ezt így hogy lehet végigcsinálni. De gondolom a jó id? meg az idillikus vasárnap délután ténye is tett róla, hogy a móka közepe felé már elég szép érdekl?dés mutatkozott, átölelve a hozd el anyádat is filózófia által, na igen. 2009 nyarán láttam a Firkint egy pocsék hangzás mellett, a mostani megdörrenés és végig arányos, tiszta hangzás jócskán hozzátett az élvezhet?séghez. Minden tiszteletem Péter János fuvolásé, aki szöcskemozgása mellett sem fullad bele hangszerébe, ugyanez a tisztelet övezi a whiskey tematikájú nótáikat is, azt meg konkrétan azért, mert csípjük azt az itókát (is). Mattyy azt mondja, épp a pörg?s részr?l csúsztunk le, persze ahogy vesszük, nekünk az addigi tempó is eléggé az volt, lehet ha maradunk végig, már mi is dobáltuk volna elfele az agyunkat.

Tehát a végéb?l lecsippentve továbbslisszoltunk a  sörsátorba, ahol a hazai Kerecsen zenekar lépett a színre, ebben a felállásban az eddigi talán leghatásosabb koncertjükkel. A zenekar épp nagy dalszerzési folyamatokban van, tehát nem meglep?, hogy számos új dallal is találkozhattunk, amiknek nagy el?nyük, hogy az új, már két leányzóval kib?vült felállásra íródtak, így mindenki kell? mértékben tudja magát képviseltetni témái által. Varga Zsolt énekes, gitáros a b?vül? felállás ellenére is megmaradt frontembernek, bár ezúttal lemaradt innen-onnan egy-egy versszak pár sora, nem gond, viszont helyenként meg szívesen fogadnánk, ha gyakrabban villantana karcos hangjával. Az ellentmondásba keveredésem ott kezd?dik, hogy nyilván nem véletlenül jött Kati és Bogi a zenekarba - a két lányt illet?en eléggé markáns változás történt a legutóbb látott koncert óta, nagyobb aktivitás és magabiztosság, jobb kiállás jellemezte ?ket, a beilleszekdési folyamat sikeresen teljesítve.  A némiképp hosszúra sikerült koncertr?l mint akit rakétából l?ttek ki, baktattunk át Dél-Komáromba, hogy megnézhessük százezredszer is Deák Bill bátyót, és mondom nektek, a Monostori er?dhöz vezet? kellemes séta utat ne ilyen alkalmakkor tesztelgessétek. Visszafelé meg méginkább ne.

Kis id?zavarunk miatt a koncert felér?l le is maradtunk, de az olyan szóbeszédek hallatán, hogy nem sikerült jól eltolni a Rossz vért, inkább nem is sajnálkoztunk. És valóban, valami fura légkör járta át az egész koncertet, a hangszeresek lazán és a megszokott min?ségben tolták, ami Billbátyóra ezúttal annyira nem volt jellemz?. Nem szeretnék senkit megbántani, de ez a koncert ez most nem AZ a koncert volt, persze a hangulat sütött ezerrel, annyi ember jelent meg, mint amennyit talán még nem is láttam Komnapok alkalmával, de az énekrészek teli voltak apró-csepr? bakikkal, enyhe túlzásokkal el lettek „hej-hej“-ezve a versszakok, el?került a Hal a tortán, mint téma a színpadon, és ahelyett, hogy a frontember bemutatta magát, mint a blues királyát, ezt inkább megtehette volna helyette valamelyik zenésztársa.

A záró koncert szokás szerint a Blues Company volt. Lehet ezt a zenekart még kommentálni? Vagy lehet egy ilyen zenekar esetében egyáltalán mondani olyat, hogy folyamatosan hozzák a lemezmin?séget?:D Egyébként ami az els? szembet?n? változás volt, hogy a vokalista hölgyemény hangja egészen nagyot kupálódott, a másik pedig, hogy Blöró fejére valami madárijeszt?re hajazó szalmakalap volt nyomva. Na és ez volt az összes, mármint változás. Egyébként sem szoktak szarakodni a fellépések hosszával, de ez most valami extra kövér koncertnek t?nt, de mégis az a leghihetetlenebb, hogy az ezredik alkalom után sem akarja ?ket elengedni a komáromi közönség, mert bár oké, úgy egy körül már igen megcsappantak a népek, de addig ilyen hering üzemmódban tolta mindenki - csókoltatjuk azokat, akik kitalálták, hogy az asztalokra fehér terít?t kell tenni, meg azokat, akik a vadászt fehér borral és kólával ütik össze. Blöró olyan a szemünkben, mint egy híradós, akir?l azt hiszed, hogy deréktól lefelé már nincs felöltözve - ha ez az ember feláll a dobszerkó mögül, mindig hajlamos vagyok rácsodálkozni, hogy neki vannak lábai is, mert ha ezt nem tenné meg, akkor egy poliphoz kezdeném el hasonlítgatni. Tehát a Klárika, Kispirics, Barmok bolygója, Magyarország - motorország jelleg? klasszikusok mellett a legnagyobb etalon, hogy még a bankárok is ordíthatják nyíltan, hogy büdös lett a finguk szele. Elragadó!

Azért valahol bízunk benne, hogy a jöv?re megrendezésre kerül? Komáromi Napokon ismét több lehet?ség és tér jut majd a helyi fiatal, amat?r zenekaroknak, mert ez így eléggé langyibangyi volt. Kösz!

 
holth


Szólj hozzá a cikkhez