Soulfly - Omen

Lépjünk túl azon, hogyha nekem metál, akkor Sepultura, ha pedig énekes, akkor egyértelm?en Cavalera, csakis a Max-abikk fajtából - tehát minden téren hatalmas riszpekt a thrash brazil tribal-sámánjának, de egy jó id? óta sajnos megújulni képtelen. Jönnek-mennek a hasonló kaliber? Soulfly lemezek, de semmi változás. Közben üde színfoltot jelentett a Chaos AD világára emlékeztet? Cavalera Conspiracy - a dobok mögött ezúttal Igor, a kibékülés tehát megtörtént, és remélhet?leg még idén jön a folytatás.

Soulfly téren viszont semmi változás: Max kétszáz szavas aktív szókincséb?l próbál összehozni újabb frappáns és vadító dalszövegeket, a lehet? legkülönfélébb témákról, faszán üvölt meg mellette nyomja a nem túl bonyolult, viszont ádáz thrasher gitáralapot, Marc Rizzzo kreatívan feldobja a nótákat szólókkal, ritmusszekció pedig természetesen támogat. Ahogy látni fogjuk, ugyanezt a receptet alkalmazták a mostani, közel negyven percben – egyszer?, de üt?s Soulfly rutin.

Bloodbath & Beyond-dal indul útjára a lemez; hasonló punkos vadulásra kell gondolni, mint a LOTM vagy a Dictator Shit esetében, bár ezúttal a másodpercre pontosan a dal felénél belassul, és hogy ne váljék unalmassá, Rizzo szólózik még egy szépet.

Els? single-ként a Rise of the Fallen választották a lemezr?l, de akkor még nem sikerült megbarátkoznom vele. Furának tartottam a háttérprüttyögést, meg azt, hogy a vendégként hívott Greg Puciato (Dillinger Escape Plan) hangja annyira abnormálisan rekedtes, hogy már majdnem hamis. Kés?bb aztán mégis elfogadtam e tényt.

Great Depression – semmi extra, szokásos recept: rohanós verze, belassult refrén, valamint Rizzo pöccre kiszámított ügyes szólója. Az utána következ? Lethal Injection hangulatával szintén bazimélyre húzza az embert; Tommy Victor (Prong énekes/basszeres) látogatása sem különösebben változtatja meg a nóta alapállapotát. Kingdom-ra se tudok többet mondani, minthogy átlag-Soulfly variáns.